Az egyik kedvenc kiadói sorozatom a Pagony Abszolút Könyvek sorozata, amelyben 9–12 éves gyerekeknek szóló, kortárs szerzőktől jegyzett olvasmányos, izgalmas regények jelennek meg. Ezek a kötetek lendületesek, elgondolkodtatók, és műfajtól függetlenül könnyen olvashatók. A farkas, akit Vándornak hívtak „abszolút állatos, abszolút igaz történet és abszolút természet”, vizuálisan csodaszép, és a mondanivalóját tekintve is bátran ajánlható a realistább állatos történeteket kedvelő gyerekeknek.

A főszereplő Sebes, akinek első lépéseitől követjük az életét. El kell hagynia az otthonát, amikor egy ellenséges farkasfalka támadja meg a családját – útja során pedig rengeteg kalandban van része, küzd a túlélésért, és azért, hogy újra tartozhasson valahová. Vándorlása közben sok veszéllyel kell szembenéznie: vadászokkal, erdőtűzzel, éhezéssel, végül azonban új névre és otthonra talál.

Ezzel nagyjából le is lőttük, hogy mi történik a kötetben, de egyrészt a könyv nagyon rövid, másrészt az olvasó valószínűleg nagyjából sejti, mi történhet egy farkassal a vadonban, ha a realitások talaján maradunk. A kötetnek szerintem ez az egyik erőssége: az E/1-es narráció ellenére is képes hiteles maradni, igyekszik, hogy ne vetítsen emberi érzelmeket a farkasra, ne emberi szemmel nézze és értékelje a történéseket. Ez szerintem borzasztó nehéz, és elég jól sikerül megoldani, hogy az események önmagukban álljanak – olvasás közben nem azt éreztem, hogy egy farkassá változott ember fejében vagyok, hanem hogy egy farkaséban. Ez sajnos azonban vissza is üt, mert így az azonosulás elég problémás, és sokkal kevésbé vonódik be az ember.

A kötet borzasztó esztétikus, és a borítót mintha nekem tervezték volna: imádom a kéknek ezt az árnyalatát, a vadregényes hangulatot és Mónica Armiño rajzát. A szöveg végig illusztrált, szinte minden oldalon van valamilyen fekete-fehér rajz, amelyek egyrészt szépek, másrészt még jobban gyorsítják az olvasást (ha az ember nem áll meg gyönyörködni bennük). A szöveg nehézkességét szerintem egyedül az okozhatja, hogy a farkas az ember által épített-használt dolgokat farkasmódon nevezi meg, így „fekete folyó”, „zajcsináló”, „villámló bot” van, de ebbe bele lehet rázódni, egyébként gördülékeny, jól olvasható a szöveg.

Ez a kötet szerintem tökéletes azoknak a gyerekeknek, akik szeretik a realisztikus állatos történeteket, és például Fekete István regényein már túl vannak (vagy azokat esetleg lassúnak találják). A könyv végén lévő függelékből tudható, hogy ezt a történetet ráadásul egy igazi szürke farkas, Oregon 7 élete és utazásai ihlették, emellett hasznos információkat is találunk a farkasokról, a könyvben felbukkanó élőhelyekről, növényekről és állatokról. (Egy életnagyságú farkaslábnyomhoz is odamérhetjük a saját kezünket!) Látens módon tanít a kötet a természet tiszteletére és szeretetére, és érzékenyít a vadvilággal kapcsolatban – szerintem sokszor többet ér egy ilyen történet, mint bármilyen célzottan környezetvédelmi oktatás.

Ezek mellett pedig Sebes történetéből emberként is sokat lehet tanulni a magány elviseléséről és a kitartásról. „Soha el nem tudtam volna képzelni, hogy a világ ennyire hatalmas lehet, vagy hogy ennyire egyedül érezhetem magam benne.” Ahogy az írónő, én is ajánlom mindenkinek, „aki otthont keresve vándorol.”

8/10

A kötetet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.