A halott város, amely megőrizte nekünk a múltat. Pompeji egy legenda, amelyről most egy kiváló történész ad nekünk teljes képet. A várost 79-ben elpusztította egy vulkánkitörés, amely évezredeken át konzerválta a pillanatot, egy igazi időkapszuláról van szó, amelyet nem is olyan régen fedeztek fel újra. Azóta rengetegen jártak Pompejiben, igazi turistalátványosság lett, amelynek az a hátránya, hogy elkezdtek pusztulni a csodálatosan megmaradt történelmi emlékek, ki tudja, meddig lehet megtekinteni őket. Jómagam az ókori Róma szerelmeseként mindig is őszintén csodáltam ezt a különleges várost, alig vártam, hogy megtudjam, mit ír róla Mary Beard,  a korszak szakértője. Természetesen alaposan körüljárta a témát, minden aspektusra sort kerített, időnként én úgy éreztem, hogy egy kicsit elvész a részletekben, de összességében egyáltalán nem tűnt hosszúnak ez a vaskos kötet, olvastam volna még. A szerkesztés kicsit talán széttartó, a frappáns bevezetés és a dinamikus kezdet után egy árnyalatnyival többet időz a történész asszony a festés és díszítés témakörénél, mint kellene, de aztán újra elkapja a fonalat és egészen a záró mondatig ismét letehetetlenné válik a könyv. A szerző nagyon jó mesélő, ugyanakkor a tudós alaposságával mutatja be Pompeji nagyon is színes életét, rengeteg információra tehet szert az olvasó. Elsősorban a történelem szerelmeseinek ajánlom ezt a kötetet, de mindenkinek, akit érdekel, milyen volt az élet Pompejiben.

79. augusztus 25-én megállt az idő Pompejiben. Egy vulkánkitörés érte utol a várost, és amikor végigszaladt a lávatenger a településen, konzerválta az embereket, épületeket és egyáltalán minden úgy maradt, ahogyan azon a a napon. Én még sajnos nem jártam személyesen a helyszínen, de döbbenetes élmény lehet szembesülni azzal, hogy a szemünk előtt kel életre a történelem...

Pompeji egyáltalán nem volt jelentéktelen város, azonban a fősodortól távol helyezkedett el, így tökéletes példa arra, hogy milyen volt egy átlagos nagyobb település az ókori Rómában. Képet kaphatunk a társadalomról, a mindennapi életről, a kultúráról, a politikáról, a szórakozásról, a hedonizmusról, és a vallásról is. A város lakosai megkapták mindazon előnyöket és hátrányokat, mint az összes többi római polgár, úgy éltek, mint a nagy többség abban a korszakban, mégsem volt esélyük elérni a főváros ragyogását, rajtuk keresztül megtudhatjuk, hogy milyen is volt az átlagos hétköznapi élet a Római Birodalomban.  Érdekes, hogy mennyire mást értettek abban a korban családon, mint manapság, hiszen nem a szigorúan vett vér szerinti rokonok tartoztak ebbe a körbe, hanem az egész ház népe, a rabszolgákkal és mindenki mással együtt, aki valamilyen oknál fogva a családfő házában tartózkodott. A nők helyzete korántsem volt olyan egyértelműen reménytelen, mint gondolnánk, hiszen lehetett saját tulajdonuk, élhették az életüket, de néhány nagyon magas társadalmi rangú hölgyön kívül összességében mégiscsak a családban teljesedtek ki.

A politika áthatotta a mindennapi életet, a város irányítása elsősorban a vagyonosabb lakosok kiváltsága volt, akinek nem volt pénze, annak nagyon kevés esélye volt arra, hogy komoly közéleti karriert fusson be. A különböző funkciókat alapvetően nem a tehetség és a tapasztalat alapján töltötték be, hanem az anyagi szempontok és a kapcsolatrendszer volt a meghatározó. Mindezzel együtt a város működött, sőt virágzott, sokat kellett dolgozni, de aki akart, az tudott boldogulni az üzleti életben. Természetesen a szórakozásra is adott volt minden lehetőség a bordélyházon át a színházon keresztül a gladiátor küzdelmekig, és persze ne feledkezzünk el a fürdőkről és a gasztronómiai élvezetekről sem. Különösen érdekes a gladiátorokról szóló rész, amelyből kiderül, hogy hosszú élet ugyan nem várt rájuk, azonban közel sem volt olyan sanyarú a sorsuk, mint gondolnánk, hiszen az volt az érdeke mindenkinek, hogy minél tovább részt tudjanak venni a küzdelmekben. Meglepően erősen volt jelen a hétköznapi életben az erotika, időnként szemlesütve mer csak megnézni az ember lánya egy-két képet, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Pompeji-ről nem lehet eleget tudni, hiába sorjáznak több mint 400 oldalon keresztül a szakértő által feltárt tények, az olvasó mégis alig várja, hogy még több információra tehessen szert, annyira összetett volt a város társadalma. Magáról a tragédiáról kevés szó esik, annál több arról, hogy hiába tanulmányozzák már nagyon régen a szakemberek a várost, még mindig rengeteg nyitott kérdés maradt, amelyre valószínűleg sohasem kapunk választ. Hiába őrződött meg szinte érintetlenül Pompeji, mégis sok titka maradt, és ez így van jól. Mary Beard valóban szakszerű leírásából sokat tanulhatunk, tényleg érdemes a kezünkbe venni ezt a gyönyörű borítóval ellátott könyvet, élmény belefeledkezni az ókori világba.

8/10

A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.