Könyvkritika: Kiss Judit Ágnes: A kalózok és a vajas keksz; Marék Veronika: Boribon pancsol és Vadadi Adrienn: A Palacsinta tábor (2020)
2020. szeptember 18. írta: chipolino

Könyvkritika: Kiss Judit Ágnes: A kalózok és a vajas keksz; Marék Veronika: Boribon pancsol és Vadadi Adrienn: A Palacsinta tábor (2020)

„– (…) ott lakik a sárkány. – Az udvari budiban?”

a_kalozok_es_a_vajas_keksz_borito_1000px.jpg

Ismét a Pagony Kiadó kínálatából volt lehetőségem szemezgetni: Kiss Judit Ágnes meséit én nagyon szeretem (a Babaróka-sorozat legfrissebb részről kritika itt), ráadásul ezt az új kötetet Szimonidesz Hajnalka illusztrálta, szóval nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom. Boribon mára fogalommá vált, ez a nyári történet ráadásul még aktuális is, a Palacsinta táborba pedig elsősorban Pásztohy Panka rajzai (a Pitypang és Lili-sorozat legfrissebb részéről kritika itt) miatt szerettem volna eljutni. A három kötet más-más korosztálynak szól, a Kiadótól megszokott módon kívül-belül igényes, és felnőttként is érdemes mindháromba belelapozni.

Kiss Judit Ágnesről mindig megállapítom, hogy nagyon tud mesélni, nagyon jól ráérez egy történet arányaira, ráadásul az írásainak a nyelvezete is remekül élvezhető, akár gyermek-, akár felnőtt irodalomról van szó. A kalózok és a vajas keksz a Zsálya hercegnőben (kritika itt) megismert kalózok spin-offja, a Pagony Most én olvasok!-sorozatának első, nagybetűs kötete – ez egy „olvasni tanulok”-sorozat, melyben a szerzők öt-öt könyvet írnak öt különböző nehézségi szinten, amelyekben a történetek valamelyest kapcsolódnak, de egymástól függetlenül is olvashatók. Ezen a nagybetűs szinten csupa nyomtatott nagybetűt találunk oldalanként pár sorban, rövid, egyszerű mondatokkal, könnyen követhető történettel. A kiadói ajánlás 5–8 éveseknek szánja a könyvet. Én kicsit már kinőttem ebből a korosztályból, de annyira imádtam ezt a történetet, hogy azt magam sem gondoltam volna.

Amikor megjött a könyv, félre akartam tenni, hogy majd a kislányomnak felolvasom, de belelapoztam, és nem tudtam letenni (végül apa olvasta fel neki). Először is az illusztrációk: Szimonidesz Hajnalka neve garancia a sikerre, a színkezelése varázslatos, a karakterek szinte lelépnek a lapokról (és imádom, hogy ennyi árnyalatát használja a kéknek). Kiss Judit Ágnes mesefűzése bámulatos: a karakterek pár sorban élővé válnak, a cselekmény annak ellenére izgalmas, hogy egy mindössze 22 oldalas történetről van szó (sikerül-e vajas kekszet szerezni?). Gurina, a félszemű kalózanyuka (aki három dolgot szeretett a legjobban a világon, „a gyerekeit, a hajóját és a rumot”) az egyik kedvenc mesebeli anyafigurámmá vált. Egyetlen negatív megjegyzésem van a kötettel kapcsolatban: engem kifejezetten zavartak az elválasztott szavak, amelyek gondolom az olvasás könnyítése miatt kerültek így a szövegbe. Nem tudom, egy olvasni tanulónak segítség-e. Mindenesetre bízom benne, hogy minél hamarabb kézbe vehetjük a történet folytatását.

boribon_pancsol.jpg

Marék Veronika népszerű Boribon és Annipanni-sorozata 1970 óta (!) immár a 16. résznél (!) tart, valójában mára igazi franchise-ról van szó, több spin-offal – babakönyvek, foglalkoztató füzetek, de van társasjáték és boribonos maszk is (igen, maszk) a Pagony kínálatában. A Boribon pancsol a sorozat 15. darabja, amelyben Boribon és Annipanni fürdeni mennek a tóra, ahol mindenféle kisebb-nagyobb kalandba keverednek. A kötetet szokás szerint Marék Veronika illusztrációi díszítik, amelyeket én különösebben nem szeretek, de a kislányom elnézegette őket, szép színesek és egyszerűek, a legkisebbekhez szólnak. A történet egyszerű, a nyűgös, hisztis Boribonnal könnyű azonosulni, és az üzenet szép és pozitív: a strandon is figyeljünk és vigyázzunk egymásra, és együtt minden sokkal könnyebben sikerül.

palacsinta_tabor.jpg

Bevallom, Vadadi Adrienn Ovis mesék-sorozatát eddig én nem ismertem, de egészen biztos vagyok benne, hogy ha oda jutunk (és még emlékszem rá), be fogom szerezni mindet a kislányomnak. Egyszerű, mindennapi élethelyzeteket mutat be nagyon könnyed és azonosulható módon, miközben rengeteg remek ötlettel szolgál a helyzetek megoldására vagy könnyebbé tételére. A sorozat jelenleg az 5. kötetnél tart, A Palacsinta tábor a 4. rész, amelyben egy nyári ovis tábor mindennapjaiba leshetünk be. Amíg az ovisok szülei dolgoznak, ők az óvó néni kertjében (és környékén), a Palacsinta táborban töltik a nyári napokat. Az óvó néni kertje csupa érdekes, felfedezni való (és balesetveszélyes, mondatja velem aggódó anyuka énem, de most komolyan, egy régi, rozsdás Trabant??) dolgot rejt, ráadásul az óvó néni fantáziája is kifogyhatatlan kreatív, játékos ötletekből.

Apróbb hibái ellenére én nagyon szerettem ezt a kötetet, a kislányomnak olvastam fel több napon keresztül, elalváshoz. Vadadi Adrienn mondatai nagyon jól olvashatók fel, egyszerűek, könnyen követhetők, nyelvileg igen szép a szöveg. 15 mese van a könyvben, amelyek időben követik egymást, pár nap, talán egy hét történéseit mesélik el. A mesék pár oldalasak, pont megfelelő hosszúságúak, egyben befogadhatók. A kiadó a 3–6 éves korosztálynak ajánlja a kötetet, szerintem nekik tökéletes ez a meseformátum. Minden mese egy-egy kerek történetet mesél el, nekem az Esős délután volt a kedvencem. A gyermekkarakterek ugyan lehetnének kicsit ügyesebben rajzoltak (egyedül Petit sikerült idővel elkülönítenem a többiektől), de ettől függetlenül szép és kedves a kötet. Mindhárom Pagony-könyvet ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt, akár felolvasásra is (ki van próbálva).

 

10/10, 8/10, 10/10

A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3516203510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása