Aggódtam, hogy a Véres Rózsa tipikus második kötet szindrómában fog szenvedni. Azok után, hogy  A banda sorozat első része, A Wadon királyai (amiről ITT írtam) nagyon tetszett, féltem elkezdeni a másodikat. Csalódástól tartottam, mert talán a közelében sem lesz az első résznek, így halogattam az elkezdését. Viszont már az első oldalakon megdöbbentem, mert nem csupán olyan jó lett a folytatás, mint az elődje, hanem túl is szárnyalja azt, ami hihetetlen. Egy darabig döbbenten olvastam, de az első meglepetés elmúlása után elkezdtem élvezni. És szerencsére volt mit, mert Eames ismét remek történetet alkotott.

Hat évvel az első rész vége után járunk. A Kasztiai Csata óta a világ megváltozott, már biztonságban lehet járni az utcákon, nem támadnak lépten-nyomon szörnyek az emberre. A bandák nem a veszélyes Belwadonban, hanem arénákban turnéznak, ahol a hajcsárok által kínált lények ellen harcolnak. Ebben az új, békés világban éli az életét Tam Hashford, akinek azonban elege van az unalmas kisvárosi életből, és abból, hogy zsoldosok sörét csapolja, miközben a bárdok dicsőséges, legendás hőstettekről dalolnak, amikre még véletlenül sem az álmos kisváros falain belül kerül sor. Így amikor az egyik legnagyobb zsoldosbanda, a Fabula, a hírhedt Véres Rózsa vezetésével a városába érkezik, Tam kapva kap a lehetőségen, hogy dalnokként melléjük szegődjön. Mindig is ilyen kalandról álmodozott, és nem kell csalódnia: a banda olyan útra indul, amelynek csak kétféle végállomása lehet: dicsőséges győzelem vagy halál. Esetleg mindkettő.

Rögtön a könyv elején feltűnt, hogy egy kiforrottabb regénnyel van dolgom. Egységesebb a történetvezetés, az első kötettel ellentétben az eleje nem lett döcögős, hanem gördülékeny, és nem kell fejezeteket várni arra, hogy beinduljon a cselekmény. A stílusa letisztultabb, amihez egy érettebb írói hang társul. Az elejétől kezdve látszott, hogy mit akar a szerző, hová halad, és ehhez mit kell elmesélnie. Ezáltal a dramaturgia kifogástalan, jól bánik az információkkal, a szereplők közötti interakciók, ha lehet ilyet mondani az ebből a szempontból pazar A Wadon királyai után, még annál is jobbak. Talán még a cselekményt is übereli, hisz végig a Fabulán van a hangsúly. A történet íve mellett a banda tagjai is teljes karakteríveket futnak be, az író biztos kézzel irányítja és terelgeti őket a maguk útján. Mindegyiküknek megvan a maga drámai és a maga humoros jelenete is. Útjuk során szép számmal bukkannak fel az előző kötetben megismert régebbi karakterek (Lassúkezű, Gabó, Moog, Branigan, Tiamax, stb.), és jó olvasni róluk is, viszont az előnyére válik a regénynek, hogy a háttérben maradnak, és nem veszik el a Fabulától a rivaldafényt.

Ennél fogva a történet végig a bandára koncentrál, akiket Tam szemén keresztül láthatunk. Mivel ő tulajdonképpen a „kívülálló” szemszöge, így fokozatosan ismerjük meg a többi bandatagot – Rose-t, Szabadfelhőt, Curát és Barnut –, akiknek a jellemvonásait egyre részletesebben festi le a szerző, ahogy Tam egyre több mindent megtud róluk az együtt átélt kalandok során. Mivel a főszereplő karaktere jó megfigyelő, ezért rétegelt jellemrajzok elevenednek meg a lapokon. Mindegyiknek megvan a maga története és tragédiája, ami a főszállal párhuzamosan bontakozik ki. Tam mellett legjobban Barnut és Curát szerettem meg, mert mindkettőjüknek megvan a saját keresztje, mégis próbálják élvezni az életet, vagy egyszerűen csak élni. Egy ponton mindketten megküzdenek a démonaikkal, és végül újjászületve jönnek ki a dologból.

Összességében a Véres Rózsa újra ötvözi a rock and roll életérzést a fantasyval, viszont a hangulata sokkal komolyabb, komorabb, de azért a megvillanó humor legalább olyan nagyot szól, mint az első részben. Az írásmód kiforrottabb, amelyet Eames érettebb írói hanggal prezentál. A történetvezetés kiváló, a végére nem marad megválaszolatlan kérdés, teljes a történeti ív. A végeredmény pedig egy kiváló folytatás.

Az első kötet rajongóinak mindenképpen ajánlom, továbbá olyan olvasóknak is, akik azt kihagyták, mert ugyan utalnak rá, de anélkül is élvezhető a kötet. Mindenképp megéri elolvasni, ha egy jó fantasyra vágysz.

A könyvet a Fumax Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

10/10