2019. ápr 23.

Kemurikusa: a dohánylevelek animéje

írta: Emerald Dragon

Kemurikusa (2019)

Nem minden megnézett animéből születik kritika, részint azért, mert nem feltétlenül sikerül végig szenvedni őket, máskor meg egyszerűen kimegy a fejemből, hogy megírjam a cikkem róla. A szezonok mostanában nem túl erősek, kevés olyan munkát mutatnak fel, amit érdemesnek találok megemlíteni, annak ellenére, hogy a beharangozó alapján kiválasztom őket. De mielőtt még megírnám azokat, amelyek a rostán nem mentek át, bemutatnék egy olyat, amit nem is tudom, miért néztem meg. A Kemurikusa ugyanis egyáltalán nem rossz alkotás, cserébe fogalmam sincs, mit is gondoljak róla.

nano: Kemurikusa

Egy posztapokaliptikusnak tűnő világban három nővér próbál meg túlélni a mostoha körülmények között. Az anime folyamatos küzdelmüket mutatja be a vörös köd generálta vörös bogarak ellen, amelyek minduntalan az életükre törnek. Rin, Ryoku, Ritsu és Riku vizet próbálnak meg gyűjteni, hogy zöld növényeken gyűjtsenek, melyek megakadályozzák a vörös bogarak invázióját. Szigetről szigetre vonulnak, miközben Kemurikusa nevű leveleket szereznek meg, melyek energiával látják el a társaságot. Egyik vízszerző akciójuk során elvesztik az egyik testvérüket és Wakabára bukkannak, aki egy idegen fiú egy ismeretlen világból. Elsőre őt is vörös bogárnak nézik, de fokozatosan körvonalazódik, hogy ő lehet a kulcs a túlélésükhöz. A srác ugyanis megfejti a Kemurikusák titkát.

A sorozat egy ONA-ból indult ki és került terítékre a Yaoyorozu Studionál. A mű története meglehetősen zavaros, cselekménye nehezen köti le az embert, ugyanis nem igazán derül ki, mi a célja a vándorlásnak és küzdelemnek, ami a szemünk előtt zajlik. A párbeszédek még elviselhetőek lennének, TATSUKI (Kemono Friends) rendezése ebből a szempontból nem kifogásolható, de a grafikáját még 12,1 epizód alatt sem lehet megszokni. A minimalista megoldás alapjában véve nem volna kifogásolható, ha a mondanivaló vagy a sztori felhúzná az értéket, de ebben az esetben ilyesmiről nincs szó. Yūko Shiromizu (Kemono Friends) művészeti vezetése sajnos kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a rendező saját projektjéből látványos munka születhessen. Egyedül a zenei élményt tudom kiemelni, Tetsuya Takahashi (Appleseed, Knights of Sidonia: Battle for Planet Nine, Harlock: Space Pirate) hozza a tőle elvárt magas színvonalat, de az anime inkább csak díszlet lehet egy videokliphez.

horriblesubs_kemurikusa_01_720p_mkv_snapshot_16_24_2019_01_10_18_23_30.jpg Nagyon nehéz megfejteni, hogy mit is látunk, csupán az utolsó epizódok fejtik meg a rejtélyt, de a kezdeti benyomásom az volt, hogy Wakaba egy számítógépes játékba csöppent, teljesen véletlenül, és segít a karaktereknek, hogy végre ne csak sziszifuszi munkát végezzenek, hanem előrébb jussanak a pályán. A „szigetről-szigetre” vándorlás valóban ezt az élményt húzza alá, és nincsen kapaszkodó, ami feloldaná ezt a kényszerképzetet.

A mondanivaló hasonlóan rejtett, nem véletlenül húzták le az előzetes kritikák is. A cselekménynek se füle se farka, a karaktereket se szeretni se gyűlölni nem tudjuk, totálisan érdektelenül szemléljük a döntéseiket és küzdelmüket. A Kemurikus-ák kicsivel izgalmasabbak, hiszen valami mélyebb értelmet sejtetnek, de mire kiderül, mire is jók, már elvesztették a nézőközönség felé. Számomra ezért kissé furcsa, hogy az Amazon Prime is felvette a listájára.

Alapvetően tényleg az a fő probléma, hogy az animében semmi érdekeset nem lehet találni, totálisan enigma marad a legvégéig. De a csattanó annyira nem ütős, hogy elmondhassuk, megérte kivárni azt. Ettől eltekintve a háttérben tökéletesen elmegy, nyugodtan félrenézhetünk vagy kihagyhatunk epizódokat, nem maradunk le semmiről. Összefoglalva, aki gondolja, tegyen vele próbát, de számomra semmitmondó az egész.