Mi a meditálás valódi célja?

A meditálás hosszú távon jelentős energiabefektetést, sok kitartást és állandó önreflexiót igényel, ezért hasznos, ha már az elején felvértezzük magunkat olyan célokkal, amik a gyengébb pillanatokon átsegítenek minket. De melyek lehetnek ezek az okok, amik miatt érdemes elkezdeni meditálni és a nehézségek dacára is folytatni a gyakorlást?

Juhák Dániel írása

Egy korábbi cikkemben már írtam a meditálás előnyeiről (jobb alvás, kevesebb stressz, erősebb immunrendszer, pozitív hatás az önértékelésre és az emberi kapcsolatokra, hogy csak néhányat említsek), de vajon az igazán tapasztalt gyakorlók is ezek miatt meditálnak minden nap? Ha pedig nem (csak), akkor mi a motivációja egy 20-30 éve minden nap gyakorló meditálónak?

Tapasztalatom szerint, aki elkezd meditálni, annak az első néhány év alatt jelentősen kiegészül a kezdeti motivációja a gyakorlással kapcsolatban. A legtöbb, fent is említett, kézenfekvő előny megadja a kezdeti löketet ahhoz, hogy a meditálás napi rutinná váljon, viszont mellette megjelennek olyan vonatkozások is, melyek induláskor legfeljebb nagyon elvont fogalomként voltak csak értelmezhetők, ezáltal nem biztosítottak plusz motivációt.

Idővel mégis sokszor eltolódik az arány, hogy milyen jellegű célokból merít az ember erőt és kitartást, ezért most sorra veszek néhány további szempontot is, amik közép és hosszú távon jelennek meg a meditálók életében.

Meditálás során az ember gyakorlatilag össze van zárva a saját fejével, és a legtöbb meditációs technika esetén nem állnak rendelkezésre olyan külső ingerek, amikre a mindig kíváncsi és változatosságot igénylő figyelmünket irányíthatnánk. Ha elérhetőek is ezek az ingerek, a meditálás célja sokszor pont az, hogy a figyelmünket ne ezekre irányítsuk. Bár ez eleinte kifejezetten megterhelő, a pozitív hozadéka az, hogy elkezdjük jobban megismerni az elménk működését és a mögötte dolgozó mechanizmusokat.

Előfordult már, hogy bizonyos idő elteltével ellenállhatatlan vágyat kezdtél érezni, hogy abbahagyd a gyakorlást és valami roppant fontos egyéb tevékenységbe kezdj?

Az ezekhez hasonló pillanatok azok, amikor fel tudod venni a harcot az elméddel és megmutatod neki, hogy te vagy a főnök.

Valamint meggyőzöd magad, hogy valójában mégsem annyira sürgős a meditációd közepén pizzát rendelned. 

De miért is jó ez? Egyrészt megtapasztalod, hogy az elméd valójában egy eszköz és rajtad múlik, hogy beidomítod és megtanulod jól használni, vagy pedig hagyod, hogy életed végéig rángasson egy csapongó kisgyerek lendületével. Másrészt pedig képes leszel jobban szűrni, hogy mely gondolatoknak és érzéseknek mennyi teret engedsz, ezáltal jelentősen megnő a személyes mozgástered és kevesebb energiát emésztenek majd fel az életedben a lényegtelen ingerek.

A meditálásnak vannak olyan további hatásai és céljai is, amik csak hosszú távon válnak megélhetővé. Az egyik ilyen, hogy tisztább képet kapunk arról, hogy kik és mik vagyunk valójában. Itt elsősorban nem a hétköznapi önismereti felismerésekre gondolok (különböző tulajdonságjegyek, gyengeségek, erősségek), hanem egy ennél mélyebb rétegre, ami pont, hogy túlmutat azokon a jelzőkön, melyekkel általában felruházzuk magunkat és amihez kötjük az azonosulásunkat.

Ilyen téren általában gyorsabban bekövetkeznek azok a felismerések, hogy mik nem vagyunk. Mikor megtapasztaljuk a múló természetét annak, amivel legtöbbször azonosítjuk magunkat (gondolataink, élményeink, testünk, érzelmeink), eleinte könnyű egy kissé bizonytalan önazonossági vákuumba kerülni, hiszen úgy érezhetjük, hogy a gyakorlás kirántja a lábunk alól az eddigi biztos talajt, azzal kapcsolatban, hogy kinek és minek hittük magunkat.

De nem kell ilyenkor sem megijedni, végül minden jóra fordul. Nem akarok túlzottan spoilerezni és elvenni a felfedezés örömét, annyit viszont elárulhatok, hogy idővel megjelenik az a tapasztalati bizonyosság,

hogy az „én” valami sokkal stabilabb, időtlenebb és szeretetteljesebb dolog, mint amikkel korábban azonosultunk, és ez egy nagyon felszabadító és bátorító felismerés.

Azt nem állítom, hogy ezt követően az élet minden területe móka és kacagás lesz, de számos szenvedéstől, kattogástól és feszültségtől tudod így megszabadítani magad, hogy tényleg arra tudj koncentrálni, amivel értéket teremthetsz magad és a környezeted számára is.

A fentiek lényegében mind egy irányba mutatnak, ami a meditálás alapvető céljaként is felfogható: hogy annak lásd a dolgokat, amik azok valójában, nem pedig a saját túlélésedet szolgáló mentális szűrőn keresztül. Ha ez most túl elvont vagy értelmetlen, az ne szegje kedved, koncentrálj a kézzelfoghatóbb előnyökre, folytasd a gyakorlást és a többi majd jön magától.

Hosszú távon akkor tudod legjobban megőrizni a meditációd frissességét és fenntartani a kitartásodat, ha egyrészt megfogalmazol magad számára konkrét célokat (pl. jobb koncentrációs képesség, jobb alvás), melyekhez közelítve megmarad a motivációd, viszont közben nyitott maradsz az új felismerésekre is, amik új mélységet adnak majd a gyakorlásodnak.

A meditálás önmagad és a környezeted folyamatos felfedezése és megismerése, minél tovább haladsz ezen az úton, annál több izgalmas tapasztalattal gazdagodsz majd, amik segítenek könnyebben és boldogabban eligazodni a világban.

 

28810174_10214019543339081_883179196_o.pngJuhák Dániel 9 éve foglalkozik meditálással, 2018 óta pedig a meditáló lajhár nevű blogján osztja meg tapasztalatait és tippjeit a témában. Célja, hogy a meditálást közérthető és praktikus módon mutassa be azoknak, akik nyitottak az életminőségük javítására, de ódzkodnak a spirituális felhangoktól.

 

 

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!

 Képforrás: pexels.com