2003. október
Október 1. szerda, úton, Antwerpen. Hajnali három volt, amikor kikötőttünk. Örültem annyiból, hogy a barba még bezárkózás előtt odaszólt:
- Nyolcra jönnek a melósok.
Persze fél hatkor kelt a watchman: - Chief, hatkor kezdenek.
Alig aludtam valamit, jó, ha fél öt felé elszenderedtem. Uszályba rakunk, nem volt sok tennivaló. A barba gyorsan összecsomagolt, aztán állandóan kint ténfergett a decken. Olyan volt, mint aki mondani akar valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Szerintem azt várta, hogy adok neki 50 eurót, ugyanis valamikor még odahívott magához: - Chief, kérdezze meg az emberektől, kell-e a szatelit antenna.Az a sajátom, ha mindenki összedob 10-10 eurót, akkor itt hagyom.
Persze, hogy nem kérdeztem meg, hiszen engem nem érdekel a tévé, a két matróz persze nézi, de tőlük nem kérek pénzt a barbának. Meg ez olyan dolog: hiszem, ha akarom. Vagy: a maga szórakozására szereltette fel. Vagy: kérdezze meg ő. Így az antenna természetesen maradt, hiszen ki az a marha, aki ilyet hazacipel?
Délután megjött a Kisnagysád a központból. Beszélt a barbával, az meg utána igen durcás képpel járt kelt. Lehet, hogy beolvasott neki? Nem tudom, de nem elképzelhetetlen. Az meg kiül az ember arcára, ha valami bántja. Az új barba úgy kettő felé jött meg. Első látásra az volt a benyomásom, hogy haditengerész lehetett. Valahogy olyan katonás tartása van. Egészen este nyolcig nyüzsögtek, először a német barbával az átadást, utána a Kisnagysáddal, gondolom a vállalti tudnivalókat vették át. Volt idejük, mert délután kettőkor befejezték a kirakást, csak holnap folytatják. Gondoltam, itt az ideje, hogy kimenjek.
Öt után úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna, szó se lehetett róla, hogy bemenjek a városba. Pedig itt vagyunk az Amerika dokkban, közel a városközpont. Holnap kirakás után átállunk a 740-es rakpartra, és műtrágyát rakunk be Norrköping - Svédország - számára. Éjjel jót aludtam.
Október 2. csütörtök, Antwerpen. Reggel szomorú időre ébredtünk, de végül is nem esett. Kirakás után átálltunk a BASF öbölbe, rákötöttünk a Wotanra, holnap reggel kezdjük a berakást. Valami különleges műtrágya, mert IMO class 5.1-es, azaz a veszélyes áruk kategóriájába tartozik. Két surveyort várunk, akik megnézik a raktárat, és azt, hogy a gépházat a raktártól elválasztó fal megfelel-e az előírásoknak.
Én nem t'om, de biztos... A raktárt is elfogadták, a hajó építése is megfelelő. Ez hamarosan kiderült. A surveyor mondta, hogy éjfélkor átáll a Wotan rakodni. Ez jó, mert akkor előbb nekünk lesz manőver. A Wotan volt Herr Meyer másik hajója a Priwall mellett, de eladta. Erre gondolt a Hóki parancsnoknak, de ugye mint tudjuk, nem jött össze (lásd a Priwallról írt naplómat 2001-ből). A szakács nem lenne az, aki, ha nem állt volna neki azonnal pecázni. És rögtön ki is kapott egy angolnát. Ez arra volt elég, hogy egész este reménykedjen, persze egy fia hal nem akadt több a horgára.
Encsike hívott, szegényke jól kipanaszkodta magát a Peugeot szervizre, ahol még mindig nincs kész a kocsi. Azt hiszem, úgy gondolták, hogy egy buta csaj, majd úgy verik át, ahogy tudják. Azt is mondták, hogy van vevő a kocsira. Azt hiszem, a biztosítós, mert nekem említette, hogy pont ilyen kocsit keres. Akkor viszont ragaszkodni kell ahhoz, hogy az árból nem engedünk.
Egyszerűen örület, ahogy elbaltázták ezt a biztosítási ügyet. Gondolom, annyiból jó, hogy az asszony intézi ezt az egészet, mert én már kezdeném rájuk borítani az asztalt, hiába hivatkozott Andorkó arra, hogy velem milyen konszolidált volt a viszonyuk. Mert ez igaz, de az is, ha kihoznak a sodromból, akkor jaj nekik!
Október 3. péntek, Anterpen. Éjfélig senki nem jött, hogy manőver. De mivel tizenegykor felkeltem, ezért hajnali fél kettő volt, amikor újra elaludtam. Az átállásra csak tizenegykor került sor. Természetesen azonnal elkezdtek rakni, de amilyen hülye szerencsénk van, a Wotan állt a mozgatható szállítószalag alá, mi pedig a fixhez. Így aztán mindig nekünk kellett a hajót mozgatni. Közben megérkezett a kéthavi élelem. Oleg, a parancsnok csak nézett, hogy mi mindent rendelt Staszu (olvasd: Sztasu), és semmit nem húztak ki belőle! Egy csomó delikát: olajbogyó, camembert sajtok, különleges halkonzervek, krémsajtok, hatféle tea, angol és dán vajassütemény, csak úgy nassnak (a hídon is mindig ingerel egy doboz, de sajnos nem lehet rájárni...) Este fél nyolckor lefeküdtem azzal, hogy éjfélkor felkelek, ha shiftelni kell, legyen valaki ébren.
A hajó kötélmanőverét háromszor kellett megcsinálni. Az utolsóra a berakás vége előtt egy órával, este tizenegykor került sor. Persze közben eleredt az eső, folytatni csak egykor lehetett. A révkalauzt éjfélre rendelték, le kellett mondani, ez azzal járt, hogy csak a Jóisten tudja, mikor jön, mondta az ügynök. Az igaz, hogy dög fáradt voltam a berakás végére, de legalább a jól végzett munka tudatával ájulhatok majd az ágyba, hiszen a minimális hajómozgatással beraktam úgy, hogy a trimm tíz centi volt. Mondta is a barba, legalább a rakodással nem kell foglalkoznia, mert látja "perfektül" csinálom. Ez mégis jobb, mintha elalvás előtt duzzognom kellene rá, hogy hülye... A berakás közben sokat beszélgettünk. Litvánnak tartja magát, ő ott született, azt mondja, az oroszt akcentussal beszéli, a oroszországiak rögtön kiszúrják:- Te balti államból való vagy! És ő az első a volt Birodalom állampolgária közül - akivel találkoztam - aki így beszélt: "The fucken Sovjet Union...". Szóval semmiképp se hízelgően, és nosztalgiával. Ez az első szerződése a Marlow-val, a céget se ismeri, számára itt minden új, előzőleg konténerszállítókon volt parancsnok. Szerinte a hajónk egy nagy uszály...Mondtam is rögtön - bár én se szeretem ezeket a coastereket -, hogy:
- Nana, jó hajó ez...
Amióta itt van, számomra teljesen jó a légkör, megkönnyebbültem, hogy nem kell azon agyalnam, hogy van-e valami, amibe Demes (a volt pk.) beleköthet?
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
