Első nap az ország legfontosabb épületét látogattuk meg.
A Szent Város felett magasodó piros-fehér Potala-palota látképétől libabőrős lettem. Olyan régóta vágytam élőben látni.

A várostól nyugatra emelkedő sziklás Vörös-domb tetején, 3630 méteres magasságban áll. A 13 emeletes építmény, magassága megközelítőleg 118 méter, összterülete 130 ezer négyzetméter, és több mint 1000 szobából áll. Egykor a tibeti kormány székhelye és a dalai lámának a rezidenciája volt.

Az UNESCO 1994-ben a világörökség részének nyilvánította, mivel „egyszerre erőd, templom, kolostor és iskola, a régió politikai és vallási életének epicentruma, a tibeti művészet magas színvonalának csodálatos példája.”

Története a 7. században kezdődött, amikor Tibet harcos királya Songtsen Gampo (i. sz. 613-650 körül) a Vörös-dombon felépíttette az első palotát 637-ben, a kínai Tang-dinasztiabeli Wencheng hercegnővel kötött házasságkötése idején. Halála után az épület vallási központ lett, ahol a szerzetesek nyugodtan meditálhattak és tanulhattak.

A Potala palota ma múzeum és zarándokhely, labirintusszerű helyiségeit, szentélyeit számtalan ajtó, folyosó és lépcső kapcsolja egymáshoz. Termeit és hosszú galériáit a tibeti buddhista művészet ragyogó színekben pompázó faliképei (thangka) és színes selyemhímzései borítják, valamint közel kétszázezer szobor díszíti. A mesés kincstár rengeteg műalkotást, porcelánt, jade faragványt, arany és ezüst dísztárgyakat, szútrákat és fontos történelmi dokumentumokat, valamint az első tibeti királyok idejéből származó tárgyakat őriz.

A Potala két fő része a központi elhelyezkedésű Vörös palota, és az azt körülölelő Fehér palota, amely 1645-1648 között épült.
A Fehér Palotában (Potrang Karpo) összesen hét emelet található, amely keleti és nyugati részre oszlik.
Az 5. és 6. szinten iroda és lakóhelyiségek vannak, a 7. emeleten a Dalai Láma Téli Palotája volt, amit a „Nap Csarnokának” hívnak. Itt található a fő díszterem, a Dalai Láma trónjával, magánrezidenciáival és fogadó termével. A dalai láma itt élt, tanult, itt van a házi kápolnája és kihallgatási termei is. Itt kaptak helyet a szerzetesi lakószobák, egy szerzetesi intézet és a régi nyomda. Nyugati részén kormányzati hivatalok, iskola és egy gyülekezeti terem található.

A Fehér Palota oldalán egy sárga épület áll, ahol a szent szimbólumok transzparenseit akasztják fel az újévi fesztiválok idején. A Fehér Palotát a Vörös Palotával a Zhasha épület köti össze, ahol korábban 3000 szerzetes élt. Ma a teljes palotát a kínai kormány felügyeli, állami múzeumként üzemelteti, zarándokok nem mehetnek be. Csak 72 monk szolgál a palotában, tulajdonképpen állami alkalmazottként, mert fizetésüket a kormánytól kapják.

Az öt emelet magas Vörös Palota (Potrang Marpo) 1690-1694 között épült. Hétezer tibeti, nepáli, kínai, és mandzsu mesterember dolgozott rajta.
Ez a Potala spirituális központja, teljes mértékben a vallástanulmányozásnak és a buddhista imádságnak van szentelve. Számos különböző meditációs terem, kápolna és könyvtár bonyolult elrendezéséből áll, sok különböző szinten, kisebb galériák és kanyargós átjárók összetett sorával. Festményekkel, ékköves munkákkal, faragásokkal gazdagon díszített.
Mindkét épületet freskók és falfestmények százai díszítik, amelyek történelmi legendákat, buddhista történeteket és tanokat, a hívő emberek mindennapi életét ábrázolják.
A palota kapui több ösvényen és lépcsősoron is megközelíthetőek, ám a legismertebb feljárat az a cikkcakkos rámpa, amelyen az időről időre megrendezett vallási menetek is haladnak. Ez a Keleti udvarba vezet, majd a Fehér Palota galériájába, ahol a három fő terem látható: Keleti Youjiyuanman Csarnok, a Napfény Csarnok Hall és a Maitreya Csarnok.

A Vörös Palotában található számos korábbi dalai láma, az 5.,7., 8., 9. 10.,11. és 13. aranyból készült mauzóleuma. Közülük az ötödik dalai láma sztúpája a leglátványosabb: 12.6 m magas, 3721 kg színarany, gyönggyel és 10.000 db. drágakővel kirakott, amely a nagy tiszteletnek örvendő láma maradványait tartalmazza.

A harmadik emelet északnyugati sarkában található a Vörös Palota legfontosabb kápolnája, amelyben Avalokiteshvara (Együttérzés Buddhája) és két kísérőjének szobra található. Állítólag a szantálfa-szobor a 7. századból származik Indiából. A Szent kápolna alatt található a Dharma-barlang, ahol Songtsen Gampo király a 7. századi megtérése után a buddhista szentírásokat tanulmányozta. Ezek a szobák a Potala palota legrégebbi részei.

Még sok termen végigsétáltunk, sajnos bent nem lehetett fényképezni, írásban nem tudom visszaadni azt csodálatos színkavalkádot, gazdagságot, amit odabent láttunk: több ezer aranyozott és drágakövekkel kirakott istenség szobra, a dalai láma színarany trónja, selyembe csomagolt többszáz éves szanszkrit írások, imák, drágakővekkel és arannyal díszitett 3 dimenziós mandalák.

A dalai láma a hit szerint Avalókitésvara, az együttérzés bódhiszattvájának megtestesülése. A bódhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újraszületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják.

Őszentsége a Dalai Láma korunk egyik legnagyobb vezetője. Már 64 éve száműzetésében is fénysugár a tibeti nép túlélésért folytatott erőszakmentes harcának útján. Ő hívta fel a világ figyelmét Tibet helyzetére és egyedülálló szellemi kultúrájára.
Csak fizikailag van távol, jelenlétét érezni lehet mindenhol, hívei azóta is töretlenül imádkoznak érte, a vajlámpások folyamatosan pislákoló fénye a reményüket és hitüket jeleníti meg, a 7.emeleten lévő egykori lakosztálya és trónja érintetlenül várják vissza.
Ez azonban nem fog megtörténni, mert nem kap útlevelet, a kínai hatóságok nem engedik be az országba. Peking már jó ideje úgy tekint a dalai lámára, mint egy szeparatistára, akinek a végső célja Tibet elszakítása Kínától.

A csoportunkból egyik kínai lánnyal elmélkedtünk ezen és felvetettem neki, hogy miért nem engedik vissza, ő nem politikai, hanem vallási vezető, a politikai irányítás mellett a hívőknek szüksége lenne rá is.
Rögtön azt válaszolta, hogy egy országnak nem lehet két királya, a dalai láma hatalma és befolyása olyan erős, hogy ha visszajönne, a kínai kormány talán háttérbe szorulna, vagy ki tudja mi lenne…
Igaza lehet…

A dalai lámák utódlása úgy történik, hogy a jelenlegi láma reinkarnácója lesz a következő, 15. dalai láma. A dalai láma ugyanis maga választja meg a helyet és annak körülményeit, milyen formában és kiben fog újraszületni.
A dalai lámák már 13-szor reinkarnálódtak, azaz születtek újra 1391 óta. És azóta megszokott, évszázados módszert alkalmaznak felkutatásukra. A keresés már a láma halálakor elkezdődik, mégpedig azok alapján a jegyek alapján, amelyekről még életében beszélt a vallási vezető.

A XIV. dalai láma életrajzában az olvasható, hogy kétévesen találtak rá egy parasztgazda fiaként Tibet északkeleti részén egy olyan apró falucskában, ahol mindössze 20 földművescsalád küzdött a túlélésért. Amikor rá került a sor, akkor a XIII. dalai láma személyes tárgyai és az azokhoz megszólalásig hasonló tárgyak közül kellett kiválasztani az eredeti sétabotot, szertartásokon használt kis dobot, olvasót. A kisfiú minden esetben a helyes darabra mutatott rá.
Tenzin Gyatso azt mondta: ha úgy dönt, hogy újraszületik, akkor a XV. dalai lámát az általa létrehozott Gaden Phodrang Alapítványnak kell majd felkutatnia. Egy biztos, nem Tibetben fog újraszületni.

Szakértők szerint teljesen mindegy, hogy miként dönt a dalai láma az utódjával kapcsolatban, egészen biztos, hogy a kínai kormányzat azonnal lép majd, és pillanatok alatt megtalálja a számukra megfelelő, újraszületett vallási vezetőt Tibetben, aki támogatja majd a kormányzat elképzeléseit a bekebelezett himalájai régióban.

Forrás:

https://index.hu/kulfold/2021/02/21/dalai-lama-buddhizmus-vallas-kina-india-tibet/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dalai_l%C3%A1ma

https://hu.wikipedia.org/wiki/Potala_palota