Mindössze három helyet tartanak számon, a világon, melynek földje drágakőben gazdagabb, mint Sri Lankáé: Első Columbia, amely a világ smaragdkészletének kilencven százalékát adja, ezt követik az afrikai gyémántbányák és Madagaszkár.
De még Sri Lanka szerény, negyedik helye is azt jelenti, hogy az ország területének egy negyede drágakövet rejt. Az itteni lelőhelyek alapvetően üledékes lelőhelyek, azaz drágakövet a folyók, pontosabban a víz mentén kell keresni.
Az országban három bányászati mód honos: a gépesített, nagyüzemi bányászat – amire szigorú szabályozások vonatkoznak, s nehéz az engedélyeket beszerezni. A hatóságok is előnyben részesítik a másik kettőt: az öt – tizenöt méter mélyre ásott ’patal’ gödröt, és a folyami bányászatot, melyek kisebb, környezetbarátabb módszerek, s kétezer éve változatlanok.
Alig érünk oda a folyópartra, és a környező bambuszokból máris kényelmes ülőhelyet rögtönöznek; innen figyelem a módszert. A folyami bányászcsapat népesebb, mint a korábban már bemutatott patal kattie: itt legalább 10–12 ember összehangolt munkájára van szükség.
A folyó közepébe gátat építenek, majd az elkerített részt hat méter hosszú bambuszrúdra erősített lapátokkal kotorni kezdik. E közben a csapat búvára – egy szál ágyékkötőben, és egyetlen nagy levegővel – akár 3 – 4 percig is a víz alatt marad, s nyitott szemmel vizsgálja a feltáruló mederfeneket. Amikor úgy dönt, elérték a megfelelő réteget, ők is kis kosarakba merik a sarat, s a folyó közepén farönkből rögtönzött állványokon nézik át. Újra, meg újra meglep, milyen kreatívan hasznosítják környezetüket a sri lankai emberek.
Mivel drágakövet ott találni, amerre a vizek mennek, így a föld mélyének bányászata, akár nagyipari, akár a hagyományos „patal”, mindig a víz kiszivattyúzásával kezdődik. Elvben tilos munkagépekkel marni a földbe, de azért látunk néhány exkavátort. Szerencsre a többnapos folyamat végére érkeztünk: ma van a kőmosás. Nézhetjük, ahogy körkörös mozdulatokkal ringatják kosaraikat a vízben, sőt, még a kősimogatást is, ahogy végignézik a végén megmaradt köveket – de csak tisztes távolból.
Még a fizetett bányászoknak ebben az iparosodott világában sem fordulhat elő, hogy ne imával kezdenék a drágakövek átvizsgálását. A csapattagok a már jól ismert feszült várakozással figyelik, bár minden, amit találnak, a bányatulajdonosé lesz.
Elsőként egy kék zafír kerül elő, akkora, mint a hüvelykujjam. Így, nyers állapotában inkább szürkés, elég jelentéktelen, mégis könnyen meglehet, hogy milliókat ér. De ezúttal ezt nem tudjuk meg: a főnök megbízottja azonnal elteszi az „üvegbe”, semmi esélyünk, hogy egy közelebbi pillantást vessünk rá.
Később még négy, hasonló méretű zafír kerül elő a délután folyamán. A bányászok mosolyognak, a főnök elégedett lesz. Csak Sunil néz sötéten maga elé.
- Én szabad ember vagyok – ismétli néhányszor, ezzel nyugtatva magát, hisz senki sem tudja megmondani, vajon még meddig.
Látogass el webshopunkba és nézd meg a Serendib Drágakőékszereket!
