Az újrafelhasználásnak a lehetőségei és a szükségessége:
Nem volt új keletű fogalom az újrafelhasználás. Az egyes, a gyártásban használt műanyagokat újra fel lehetett használni, régen is.
Ez inkább az esetleges másodlagos forrásoknál volt fontos, de a helyben keletkezett selejtnél is jól jött.
A gyártáshoz szükséges tartók is sok anyagot elvihettek. Volt. amelyiknél ez a 30%-ot is elérte, ami azért magas, mert leválasztást megkönnyítette, a sorja is kisebb volt, az utólagos „reszelésre” pedig nem is volt kapacitás.
Egy nagyobb teljesítményű őrlővel granulátum nagyságúvá őrölték a műanyagot. Ez a megoldás a később beszerzett műanyagokhoz is használták. Az így legyártott anyagnak a minősége már nem volt jobb az elsőénél. Ám volt rá példa arra is, hogy a máshonnan beszerzett műanyag újra hasznosítva, jobb volt az átlagos megszokott minőségnél.
Kész alkatrészeknek összeszerelése
A cégnél ezt a hatalmas kihívást, ami a hirtelen megnövekedett kereslet indukált a termék iránt, sikerrel tudták megoldani. Hiszen a nagymennyiségű összeszerelésnek a problémája fokozottan érintette az ellátásnak stabilitását.
Magát az összeszerelést Schenk –ék üzemében is végezték, de nagyon praktikusan otthonra is kiszállították, már főleg a nyolcvanas években. A figurákra, és a késztermékre csomagolásra vonatkoztak ezek. A 70-es években magának a mesternek a családja is részt vállalt a csomagolásba.
Az alkatrészeket, egyszerű asszonyok, mondhatni parasztasszonyok állították össze, szokatlan munka volt ez számukra de beletanultak
A polisztirol habár könnyen törik, igen kemény is egyben. És a fejek/hajak összeillesztéséhez is kellett nyomást adni.
Valószínűleg jól sikerült a „végellenőrzés” folyamata is, vagy magában a gyártás előkészületben, már ez is benne volt. Én magam nem láttam soha sem törött gyárilag új figurákat. (Repedt kabátok nagyon ritkán akadtak újonnan is a figurákon.)
Az összeszerelésben azután megnőtt a már otthonokban végzetteknek az aránya. És sokak a visszaemlékezések szerint itt már akkor jól is keresetek, ezeken a munkákon akkoriban, a többszörösét is, mint a korabeli munkásoknak az átlaga.
A gyárból rendszeres időközönként érkeztek a csomagok, alkatrészenként becsomagolt zacskókban. A termelés közvetlen gyártási szakaszában akurátusan kiiktatták, az összeszerelés részt.
De álljon itt egy újabb visszaemlékezés már a 1985-87-es időszakból. Sok hasonlóval ellentétben ez igen részletes:
„A Schenk gyártásból én jómagam sokat nem láttam, a mi családunk (mint sok más család is a környéken) csak részfeladatokat végeztünk. A mi részünk volt az összeszerelés és csomagolás.
Van még egy csomó „fél figuránk” és fröccs‐kész elemeink. Nah, de kezdem az elejéről, amit szüleimtől, nagypapámtól hallottam (sajnos őt már nem kérdezhetjük meg).
Nagy-fater szerszámkészítő volt a telefongyárban, mellesleg barátok is voltak Karcsi bácsival. Egyszer (1975‐ben) Karcsi bácsi volt valahol külföldön (Hollandiában – az édesanya pontosításai) és hozott pár Playmobil figurát ajándékba a gyerekeknek (nekünk is) és mutogatta nagyfaternak, hogy a nyugati kultúra milyen fejlett és milyen jó minőségű figurákat tudnak gyártani.
Mondta nagyfater, hogy ez nem nagy kunszt, lehet ilyet itthon is csinálni. Itt jött képbe az, hogy ő szerszámkészítő volt, megcsinálta az első öntőformákat, és elkezdték a próbanyomásokat. Aztán Karcsi bácsi ajánlotta, hogy hagyja ott nagyfater a telefongyárat és dolgozzon neki, amit nagyfater elutasított (félt belevágni; meg Karcsi bácsinak előtte is voltak jó ötletei és üzletei, de mind befuccsolt).
Aztán keresett az öreg egy másik szerszámlakatost, aki főállásba beállt hozzá; innentől mi már csak besegítettünk neki, amiért meg kell hagyni nagyon jól fizetett. Édesanyám otthon gyesen hatszor annyi pénzt keresett vele, mint apám a TSZ‐ben villanyszerelőként. Mondjuk muter 16 órán keresztül összerakott és csomagolt naponta, még hétvégén is, de hát a teljesítménybéres melók akkoriban így működtek.”
„Az összerakáshoz zsákban érkeztek az alkatrészek. Külön a végtagok, mellény stb. És munkafázisokra volt bontva az összerakás: matricázni a pajzsokat, mellényeket, a lábakat bepattintani a hajlítható részbe, majd összerakni a mellénnyel, kezekkel, rányomni a fejet és felpattintani a hajat. A fej már a ráfestett arccal érkezett.
Előírás volt, hogy a figurák minél színesebbek legyenek, hogy jól mutasson a játékboltban, de vigyázva, hogy pld fekete a barnával ne kerüljön össze. Ugyanígy indiánnak tilos volt szőke hajat adni. Meg volt szabva, hogy mely típushoz milyen kiegészítő jár: takarítónő, cowboy, indián stb. A kezdetekben a fröccsöntés Csömörön történt, ugyanígy az összerakás, csomagolás is”
Sajnálatos módon a legnagyobb visszaélésekre is ilyenkor volt mód. Nem a saját részre tágabb familiáris szintre kell gondolni, a játékoknak a saját gyerekeknek való eldunsztolására. Itt komplett termelés és kalózgyártásokról volt szó.
Akár nagykereknek a részére is. Az évtizedek alatt ez többször is megismétlődött, konvergensen, másokkal más-más helyszíneken. A lebukásra sokáig nem kellet számítani, hiszen a gyártmányok nem különböztek, ám mivel mindig egyre több ember tudott a hálózatban róla, előbb vagy utóbb kiderült a turpisság.
Alkatrészeknek, kiegészítőknek a fémgőzölése
Az eljárást a Geobra is alkalmazta, majd később megszüntette. Előnye volt, hogy újonnan egységes fényes megjelenést biztosítottak, a kiszemelt alkatrészeken. Melyek lehettek a figuráknak a kabátjai, sisakjaik, koronái, fegyverei.
Hátrányaik is vannak. Mind a két helyen koptak az ilyen alkatrészek. Schenk –nél jobban, kissé gyorsabban. Törtek is, mert számított a műanyagnak az anyaga, polietilének nem lehetet, sem teljesen sima felületek, pl: a figura végtagok.
Magyarországon a használata az eljárásnak a hatvanas években kezdődött. Karcsi bácsi ezt mindig mással végeztette, bár egy befejezetlen ilyen berendezése maradt, amit nem fejezett be, majd tovább adta másnak.
A folyamat egy lezárt kamrában zajlik. Az ionizált festék részecskéknek a feljutatása itt történik meg a kiegészítőre, miután behelyezik azokat a zárható kamrába. A zárt folyamat az egységes megjelenésnek is a feltétele.
A fémgőzölést Budán végezték, nem a cég saját maga. A szükséges kiegészítőket oda-vissza szállították. Megszüntetéséről, Schenk bácsi cáfolta, hogy egészségügyi okai, hatósági felszólítások lettek volna a háttérben.
A közvetlen színre készítés talán anyagilag jobb kompromisszum lehetett, hiszen ez közvetlenül történt helyben, nem kopott, de csak megközelíti a hatását a fémgőzölt kiegészítőknek.
A figurák kabátjainak a fémgőzölésénél, a kemény kabátokat használták, és nem a puha polietilént. Ezeknek a felületük eltért, sokkal jobban megmaradt rajtuk festék, mint a polietilénen.
A koronáknak és más fejfedőknek kiegészítőknek az esetében megpróbálkoztak az arany, és bronz árnyalatokkal is. Utólag elmondható hogy az arany árnyalatok túlságosan világosak lettek, próbálkoztak kívül-belüli megoldásokkal is.
Érdekes, de nem sokkal előtte maga a Geobra is áttért a másik megoldásra.
Több éves kihagyással, a kilencvenes évek közepén, kis mennyiségben elsősorban sisakokat még újra elkezdtek fém gőzölni. Meglepő módon már az ezredfordulótól, ritkán időzítve a Geobra is.
Karcsi bácsi elmondta, hogy voltak kezdeményezései a fémgőzölésnek a saját bevezetésére is. De erről lemondott, és a már az erre a célra megvett, félig kész gépet eladta tovább, másnak. Aki azt azután később befejezte, és használatba is állította a saját céljaira.
Figuráknak és mély-domború pajzsoknak, zászlóknak a festése
Jellemzően a Sheriff csillag volt ilyen megoldás. A cég igyekezett mindent matricával megoldani, éppen ezért a Sheriff csillag kuriózumnak is számít, és az is hogy egyáltalán festettek valamit is.
Már a merev törzsű figurák kabátjain is találhatunk ilyen csillagokat. Maga a festés is fokozatosan némileg, óvatosan terjedt el a Playmobilok -nál is.
…
A másik a fejeknek a festése volt melyet égetéssel végeztek el. Ebben a változások legtöbbször 3-5 évente követték egymást, ezek jól megfigyelhetőek a figuráknak a fejein. A műveletet a bedolgozók végezték.
A fóliát egy izzó réz pozitívvel érintették melyet elektromos úton melegítettek. A házilag, de sorozatban készített kis készüléket, kávéfőző alkatrészből készítették el Schenkék.
A szem száj készítésénél a néger figuráknál a fehér vagy ezüstszínt is be kellett vinni a körvonalakhoz, Hasonlóan a Playmobilokhoz. Nálunk készültek csak „fehérjével” is változatok.
A mély-domború pajzsokkal és zászlókkal is így jártak el. Itt az egyes részeknek a színei a pajzsokon eltérhetett, a változatokat ezzel is növelve. Ezeknek a készítése azonban 1981-től más okok miatt megszűnt.
A kilencvenes évektől bajuszt is felfestettek már a fejre, nem sokkal később, mint a Playmobil tette, hasonlított is arra. A szájat ezeken elhagyták. Olykor előfordult bajszos figurákat lehetett csak kapni.
A gokartos figurának a festése lent, már a 2. fejezetben, illetve külön a „Gokartos figura” fejezetben található majd meg részletesen.
Schenk bácsi kezdetben maga is csinált arcégetéseket. 200-at naponta. „Sokáig mindegyik egyenként újra megnéztem, hogy jók lettek-e”. De később volt olyan alkalmazottja, aki 700-at tudott óránként előállítani.(!)
Ágyúknak az összeszereléséről:
A termelésben, a megjelenésüket (1980) követően, egyre fokozódott a szerepük. Alapvető összeszerelési műveleteiken ezért alig változtattak, bár a méretekben, és a megjelenésben jelentősen eltértek.
Kis változásnak tekinthető 1990-től a csavaros rögzítéseknek a megjelenése bizonyos típusoknál. Nem mindegyik régi típust cserélték le újakra, ha a formák kitartottak gyártásuk a termelés végig folytatódott.
Az ágyúkba a rugózott dugattyúkat az összeszerelők otthon rakták bele. Nem kellett hő hatás. Úgy történt, hogy a berakásnál engedett a csőfar. Gyárilag úgy készültek. De utána már, azután nem lehetett ki venni a dugattyút a helyéről. „Hivatalosan nem”.
A nagy ágyúkat is otthon szerelték és csomagolták össze, előbbi már jóval nagyobb fizikai erőt igényelt a kicsik után. A nagyon erősen ragadó matricáikat is otthon rakták fel rájuk. A nagyobb méret olykor kreatívabb megoldásokat is hozott magával a csomagolásban.
Ragasztás
Meglehetősen ritka, a tűzfalnál előre, nem is tervezett eljárása volt a gyártásnak. A várak ablakait, illetve a tető oldalrészét kellett (kell) összeragasztani, erre mindig gyárilag került sor. Ezt tehát Schenk –éktől megörökölte Péter János is, a várgyártásban.
Az ablakoknál már számoltak a beragasztásukkal. Ezek kezdetben igen erősen sikerültek. Sok ablak inkább kitört, mint kieset a korabeli eltávolítási kísérletekben. Később, ezen változtattak, és gyengébb univerzális ragasztóra váltottak, szintén az új gyártók.
Egyes kései 1994 utáni figurákban, belül találhatunk ragasztót. Hasonlóan a Playmobil figuráknál, a szétszedést próbálták megakadályozni. (Tehát semmiképpen nem a könnyen törhető alkatrészeket próbálták ezzel erősíteni).
Ragasztották az űrhajós plexit a sisakban.
Valamint a korai 3 pontos zászlóknak a lobogó részét, a rúdba.
A matricák pedig már gyárilag ragadtak. Itt a hintónál döntöttek úgy először, hogy már a vásárlónak kell felragasztania azokat, mert ezt túl hosszú időnek ítélték meg a műhelyben. Ez még néhány más terméknél is megjelent, vagy változott az évek alatt. (részletesen erről a következő fejezetben)
A matricakészítés, és a fel-matricázás:
Az évek alatt több matricakészítő is volt, akik beszállítottak. Ezek mellett Schenk komoly nyomdai kapacitást is kifejlesztett. Ez, részben a 16. kerületben maradt, a termelés Tatabányára kerülése után is. Az ezredforduló után pedig kénytelenek voltak rendelni, a matricák pedig még a kilencvenes években eltűntek.
Minőségi ingadozások, és különbségek is észlelhetőek az egyes sorozatokon. Bizonyos időtávból nézve a matricák fő tulajdonsága, hogy odaragadjanak ma is fennáll, az esetek 80-90 százalékában.
A felragasztást a cégnél, vagy a „korabeli távmunkások” otthon végezték el. Igen nagy mennyiségről volt szó. Ez némileg még látszik a matricáknak a felragasztásán, némileg döntöttek lettek. A mennyiséget, döntőrészben a figurák kabátjainak, és a pajzsoknak a fel matricázása tette ki.
További hibák lehetnek, vagy számítanak, a rossz irányban felragasztott matricák. De a nem a megfelelő pajzstípusra felrakott kabát matricák is. Ezekből olykor nagyobb mennyiségek is előkerülnek jellemzően két korszakból, a hetvenes évekből, és a kilencvenes éveknek az elejéről.
De készültek, már szabályosan a körpajzshoz adaptált hátérrel matricák. Magának a figurának a kabátja sem nyújtott sima felületet. De ezen azért akkoriban gyártó és fogyasztó túl tudott lendülni, mindenki nagyon örült a szép új figurának.
Mindenki jól emlékszik, hogy a hintókra otthon kellett felragasztani a matricákat. Ezekkel nem volt szabad hibázni, mert a javításra nem nagyon volt már módunk. A hibásan felragasztott matricákat már nem lehetett a „jó” helyre feltenni. A levett matricák is foltot hagyhattak.
A matricáknak a komplikáltsága miatt talán ezért testálták a szülőkre vagy a nagyobb testvérekre a feladatott a gyártók. A sok kocsihoz és a matricákhoz egyszerűen nem volt már elég munkaerő.
A nagy ágyúknak az oldalára viszont már a műhelyben kerültek fel a matricák. Ezek a hintókhoz hasonlóan nagyon jól ragadnak a felülethez. Az évtizedek múlásával, a műanyaggal diffundál a ragasztó, ez az ára a minőségnek.
Bizonyos típusok, bár erre előtte gondolhattak a gyártók, nem kaptak az oldalukra matricákat. Ezzel kapcsolatban két visszaemlékezés Karcsi bácsitól:
Az utolsó „bedolgozó” matrica gyártó cég már a kapitalizált kilencvenes évekről, a mai napig (2018) fennmaradtak.
„ Na most, az ágyú matricák. Én találtam ki, de meg volt az oka neki. Eredetileg ezekre a nagy ágyúkra irgalmatlanul sok szerelvényt szántam rakni, készíteni. Ebből a rengeteg mindenből azonban semmi nem valósult meg. Úgy gondoltam akkor, hogy a nagy matricáknak a hatása, csökkenti majd ezeknek a kiegészítőknek a hiányát.”
„Viccelsz, te most viccelsz. Orosz-cári, királyi-románt meg szovjetet, azért nem is gondoltam, hogy gyártok a matricákból.
Töréseknek a kérdése:
Alapvetően a polisztirolnak, mint anyagnak a tulajdonságai miatt történik, történtek a legtöbbször meg. A figuráknak az „átvett” felépítése is a legtöbbször tipikus helyekre tette ezt az eseményt. Ha a törés még a cégnél történt, még lehetőség volt az újrafelhasználásra. Ez kis mértékben ma is így van a váraknál.
Jelentős vastagságnál már nem számottevőek a polisztirol esetében. A hivatalos ipar ezt sehol nem vállalta be. A sok csapást kapó török és hunyadi ágyúcsöveknél, betörhet hátul a csöveiknek a kamrafala.
De legtöbbször a figuráknak a végtagjait érte utol. A végtagtörések alapfunkció vesztéssel jártak a figuráknál. Ezt alig ellensúlyozta az, hogy a Playmobilal ellentétben a Schenk figurákat könnyen szét lehetett szerelni.
Ezek mellett is a minőségük a korabeli viszonyok mellet is sokkal jobb volt, a korabeli megkapható különféle árukéinál, nem csak játékoknál. Elég csak belegondolni, hogy törések a már originált csomagokban nem fordultak elő.
Repedéseknek a kérdése
Ez a hiba nem hiba. ?. Sokak szerint a figuráknak a kabátján rutinszerűen feltűnő repedések nem számítanak különösebb hibának. Elsősorban az eltérő anyaghasználat okozza a repedéseket. Valamint a formáknak az alig észrevehető kopásai.
Fokozhatja a megjelenésüket magának a használatnak gyakorisága. De az időnek az eltelte is. A repedéseknek egy jelentős részét a figurák nyakán megjelenő, majd újra eltűnő „ádámcsutka” okozta.
Hosszan elnyúló repedések már sokkal kevésbé hatnak esztétikusnak, és sokszor az alkatrész végét is jelzik.
Míg a kabátok Schenk változatain viszonylag vékonyak, a Nemes féle figurákon igen csak hangsúlyosan jelentkeztek, ráadásul két oldalt. Kivételek akadnak Schenkben is, ahogy máig épp Golartos figura is van.
Színkombinációknak és az árnyalatoknak a kérdése, problémái
A figurákon az össze, és felszerelésüknél bizonyos kombinációkat, törvényszerűségeket alkalmaztak. A merev törzsűeknél felmerült időnként a „három színkombináció”. Ez némely más gyártónál (Pilsan, PlayPeople) is megfigyelhető, ám nálunk az oka a fröccsöntő gépek még nem voltak automata típusok.
A műszaki átállás után, 1979 végére ez teljesen megszűnt. A figura testnél ezután az egy, és két színkombinációnál maradtak. Ám a felszereléseknél már tovább mentek. Így egy teljesen felszerelt figuránál igyekeztek háromféle színt, harmonikusan egybe kombinálni.
A meglévő Playmobil mellett, érdekes módon a nyolcvanas években a pl. Timpo-tól is vettek át színkombinációkat. Ezeket a gépbeállító választotta ki prospektusok alapján. Főleg a kiegészítők kapták, de a fekete sheriff a régi pisztolytáskájával is idesorolható.
Még ha az átvétel technikai szükséglet volt is, az a Schenk gyártmányoknál a színekben is nagy eséllyel visszaköszönt.
A gyártás során „örvényes” megjelenésű alkatrészek is készültek, illetve kikerültek a műhelyből.
A nem műanyag alkatrészeknek a készítése, és használata:
Itt elsősorban a tengelyekre, és rugókra kell gondolni. A hetvenes években a Geobra is használt még ilyen helyeken fémet. Schenk a saját gyártásában ezt átvette. Így a western járgányokba, ágyúk talpaiba, kerülve a feltűnést, de bekerültek. Gokartoknál és teherautóknál is ez volt a helyzet.
Rendkívül nagy mennyiségű lovas járgány készült a nyolcvanas években, és ezekhez legtöbbször kétszer annyi tengely is kellett példányonként. A tengelyen látható, és később módosított bevágások is, a tömeggyártásuknak a bizonyítékai. A tengelyeket rúdacélból vágatták géppel. Ezek jellemzően igen nagyméretüek.
Amikor pedig a Geobra igyekezet ezt is lecsökkenteni, Schenk megpróbálta követni a változásokat. Az űrhajó kerekeibe sem került fémtengely és a későbbi homokfutók is beépített műanyag tengellyel készültek, ez utóbbiak törtek is.
A már hagyományos vastag tengelyt a 4 és 6 kerekű ágyús kocsik sem kaptak már, itt az egész részt igyekeztek egybevenni.
A rugók nagy mennyiségben történő gyártására külön mechanikus gép is létezett, létezik, a nagyobb gyűjtők örömér, akik használtan jutnak hozzá a megszűnt TSZ melléküzemágakból. Az anyagot hozzá itt is gondosan kellett választani. Nagyon nagy, és változó erőhatásnak vannak, voltak kitéve az aktív évek alatt.
A tengelyek anyaga kevésbé rozsdásodó acél volt. Nem volt rozsdamentes acél a Playmobilé sem. Az is csak lassabban rozsdásodik.
A hosszú rúdacélt méretre kellett vágni. Évekig ez csak ráhagyással sikerült. A kilencvenes évektől már pontosabban jártak el.
Ezt a munkát többnyire kiadták másoknak, de volt rá példa hogy maga Karcsi bácsi végezte a vágást is el.
Bár a következő fejezet szól a többi gyártóról, itt kel megemlíteni, hogy a Profix, és a Nemes járműveknek a tengelyei is acélból vannak. Azonkívül még a csengő, és a vontató horog alkatrészei is a Profix teherautókon.
Még a meg nem valósult hajónak, az összetettebb munkafolyamataira is tettek előkészületeket. Beleértve a vitorlákat, a kötélzetet, a horgonynak a fémrészeit, minden levolt egyeztetve.
Blisztereknek a készítetése :
Bliszter: átlátszó csomagolóanyag :
A klasszikusnak számító átlátszó blisztereket nem Karcsi bácsi műhelyében készítették. Ezt kiadta Karikó kollégának, ő külön készítette, majd a korán bekövetkezett halála után a fia vette ezt a munkát. Igen nagy mennyiségekről volt szó.
Mivel ez az anyag is hőre lágyult a megfelelő formák kiválasztása volt csak szempont. Amit egy kemény, de melegíthető melegen tarható pozitív ormával lehet elérni. Ami a gyártásban tartósnak is kell lennie.
Több változat is volt belőlük, és a kilencvenes évektől ezek még meg is szaporodtak. Az ágyú típusok még több újabbat követeltek meg, de egy típus természetesen többféle szettet is kiszolgált.
Az ötös sorok kialakulásában a banános dobozok játszottak döntő szerepet. Ebbe tudtak 300 db (300 figura) egyes csomagot belepakolni. Míg ötösből 40db (200 figura) fért egy banános dobozba. Gyors belső elszámoló egységek lettek a dobozok.
„A dobozokat a piacokról szereztük meg vagy a boltokból, szerencsére elég volt belőlük.”
Hátfalaknak a készítése:
A hagyományos főleg háromszínű hátfalakat, a műhelyben készítették el. Ott vágták fel a színes lapokat mechanikus vágókkal. A csomagolással is igyekeztek némileg kitűnni a többi gyártótól, ez a nyolcvanas évek végéig sikerült is úgy-ahogy. Több korabeli gyártó is elismerően nyilatkozott ezekről a megoldásairól, és a hatásáról.
Valószínűleg spanyol, (Del Prado) vagy katalán (Reamsa) hatás állhat ez megoldás mögött. Ezzel összefüggésben és meglepő módon a termelés és csomagolás is, ami egy ugyan decentralizált, de sugaras, megoldásra utal, hajszál pontosan mint a Reamsa cég Barcelóna körül végezte 1951-78 között.
Alapvető szempont volt, hogy a banános dobozokba kerekszámú össz figura mennyiség kerüljön bele. Továbbá évekig, ma már anakronisztikusnak ható, bizonyos ár/súlykorlátok is voltak az előállított termékeknél.
A fényképes hátfalakat Karcsi bácsi megerősítette, hogy a nyomdájukba készítették, még vágógépeket is külön akkor vettek ide 1990-91. végén. Akkor ez egy nagyon divatos forma volt, és a cégnek létérdekének tűnt akkor, hogy a régi, sajátos unalomig ismert megoldást ezzel a divatosabb változattal lecserélje.
A nyomdának a felállítása és működtetése:
A rendszerváltás idején merült fel külön, saját nyomdának a kialakítása. Mik voltak azok az okok, amik ezt elősegítette? Karcsi bácsi egyik osztálytársa nyomdász lett, a telefongyárban, ahol egy mini nyomda üzemelt, egészen véletlenül. Éppen kapóra is jött a változások közepette a privatizációs hajlandóság.
Így az egész kis nyomdát Karcsi bácsinak, egy akkoriban megszerzett és felújítás alatt álló házába telepítették át. 1990 végén, az építkezés akkor fejeződött be. Az eredeti házat félkészen, de hasonló kisipari funkciós elképzeléssel vették meg az eredeti tulajdonosától. Akkoriban még nem volt tervben a tatabányai költözés, és így ez a helyszín 2 kilométeren belül volt az addigi központtól.
„A nyomdászomat, a Ménich Bélát első osztályos korom óta ismertem. De végül ő is átvert, amikor már Tatabányán voltam máshova is termelt Pesten, saját kaszára.”
A megváltozott reklámkörnyezetben a csomagolásoknak is követnie kellett a kihívásokat. Új színes képes csomagolásokra volt szükség, úgy tűnt akkor, hogy ez a megoldás lesz ehhez a legjobb.
Újabb termékpaletta megjelenéséhez is segített. A kifestőkhöz. Amik azért nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Új eszközöket, gépeket is beszereztek ebbe a műhelybe.
Készültek fényképes dobozolt ágyús szettek is.
„Ez a megoldás egyáltalán nem vált be. Gyorsan visszahoztam a buborékos megoldást. Tulajdonképpen hogy lett a kis nyomdám azért csináltam ezt a kísérletet, de balul ütött ki, mérgemben az összes ilyen dobozt kihajítottam.”
Új várnak a készítéséről :
Az új vár már Tatabányán készült, teljesen más megváltozott feltételekkel és elvárásokkal 1993-tól. Egy külső véleményformáló akarta érvényesült ebben: aki szerint ezt a várat már egy, a szekrénysornak a tetejére helyezhető kialakításban kell megépíteni. És ez miatt lehetőleg fix kialakításban.
A népszerűtlen és nehézkes kialakítás követte, a régebbi Marx cég (és PlayPeople) által készített hasonló várakéit, sokat merítve a Faller cég alkatrészeiből, és kicsit még mindig a Playmobiltól is.
A fix megoldásnak, és a viszonylagos vékonyság miatt, gyökeresen új megoldásként, külön kellet ráolvasztani a kiegészítő alkatrészeket a fal-lapoknak az ablak nyílásaira. Ezt egy embernek kellett külön feladatként elvégeznie.
Az új vár kialakításánál négy csavar összeköttetés csak részlegesen lett kialakítva a falakon. Ezeknek a helyére kerültek be a fali pajzsok azután. A horpadás miatt akarta Karcsi bácsi egyenesbe hozni velük.
Karcsi bácsi is hibának találja utólag, hogy az új vár belső falaiba nyitott boltíveket nem alakított ki. A figurák így nem tudják kellően használni az építményt.
„Ezt a várat (új vár) teljesen polietilénből akartam megcsinálni. De túlságosan hajlott.
Nem csak a kiegészítő zászlók nem készültek el, de a tartó csavaroknak a fülei sem. A munka nagy részét már a tatabányai marósom végezte, az útmutatásaim szerint.”
Az új vár népszerűtlen maradt.
A társas, és egyébjátékoknak a gyártásának a sajátosságai:
Az elsöprő sikerű katonák mellett, jött az ötlet egy újabb lábnak az eresztésére, a cégnél. Ezek voltak a társasjátékok. Illetve évekig egy játék. Gyártás előnye volt, hogy ezekhez a játékokhoz kevés formát kellett elkészíteni.
A cég viszont nem tudta velük kiváltani a katonáknak a szerepét, vagy legalább is egyenlő alternatívaként szerepeltetni.
A kartonozást a csomagoláshoz, vagy a játéknak az alaplapjait is el kellett viszont készíteni. Ez, amikor már megpróbálták ezen, termékeknek a gyártását felfuttatni, problémákat okozott a termelésben.
Hasonlóan alakultak az „egyéb” játékoknak a helyzete. Bár ezeknek is voltak nagyon is korai előzményei, de nem váltak be. Pedig némelyik még a meglévő és addigra Magyarországon is kapható nyugati játékoknak majd felébe kerültek.
Fém és fa alkatrészek is megjelentek. A sóderszállító alkatrészei vegyesen olykor felváltva műanyagból és fémből is készültek. A vasalási tudásuknak újból hasznát vették a gyártók. Bár túl nagy hasznot ezek sem hoztak
A többi gyártóknak a megoldásai a termelésben:
Schenk –hez képest a többi gyártó jóval kevesebb terméket gyártott. Talán ezek együtt összesen, az egy hatodát sem érték el a Schenk –éknek az alkatrészeihez, játékaihoz képest, és ebben a nagyrészt eredetileg Schenk –éktől származó még ott kialakított váralkatrészeik is benne vannak.
Habár ezen gyártóknak az „érintet törzsanyagának” (Playmobil másolatok) a volumene eltörpül a Schenk –ék hatalmas gyártási volumene mellett, az alkatrész számuknak közel 30%-a azonban náluk készült.
Természetesen a Playmobil eredetűekről van szó. Ugyanis ezek a gyártók más, eredetű játékokat is készítettek, ezek csak kiegészítették a többit a termékpalettán. Általában kissé eltérően Schenktől a teljesen eredeti kialakítását vették alapul.
Schenk –en kívül még négyen foglalkoztak gyártással. Nemes Péter a gokartot gyártotta figurával. Péter János a várakat. A Profix szövetkezet (Kajdocsy János) a teherautókat. Míg Kassa György a Geobrától és Schenkék -től is, és másoktól kiegészítőket vett át, módosított és gyártott a figuráihoz.
Ha bár a várakat még 2018-ban is gyártották, a többi Playmobil másoló ezt sokkal rövidebb ideig tette meg. Eleve mindenki később kezdte, mint Schenk, és a három cég előbb is hagyta abba.
Náluk a kezdetek Schenkék termelési tetőfoknak az elejére tehető (1980-82). Sokat elárul, hogy később mások ezzel már nem próbálkoztak, a meglévőknél előfordult újabb kiegészítőknek az átvétele.
A Profix 1980-91, Nemes 1981-92, Kassa 1980-92 termelték a Playmobil másolatokat. A várakat 1982-től vette át Péter János, és még néhány saját másolású alkatrészét 1984-85-ben vezette be.
(A kisebb gyártókról sok-sok információt lehet olvasni még a saját fejezetük, és sok információ pedig párhuzamosan ebben a fejezetben is megtalálható. Ezt nem lehetett kiküszöbölni. )
A „nagy gyártók” mellett találkozhatunk még egyedi megoldásokkal is. Ezeknél legtöbbször a már otthon meglévő/megörökölt ólomöntő készletekből alakítottak ki házi „gyártási kapacitást”. Jellemzően kardokra, harsonákra fényes megjelenítés okán is, fémötvözetekből készültek a kiegészítők.
Ezeknek a plusz súlya sem volt lebecsülendő. Valószínűleg az otthoni gyártást megfelelő rutin is megelőzte. Ezeknek a házilagos gyártásával részletesen a „Javítási fejlesztési könyvben” foglalkozunk, és nem itt.
Váraknak, várelemeknek a gyártása:
Már a legelején alapvető kitétele volt, Péter Jánosnak hogy a közvetlen fizikai termelésnek másik cégnél kell, folytatniuk. Csak arra nem lehet önállóan berendezkedni Magának az átadás mellett ez biztosította, hogy a mai napig is készülhetnek Playmobil eredetű alkatrészek Magyarországon.
Az átadás előtti hónapokban a Lovagvárat már biztosan készítette még Schenk bácsi egy rövid ideig. Schenk –ék tehát ez mellet/előtt még készítették a Nagy várukat többféle palló megoldással, és volt egy ennél is korábbi kisebb várkészletek piros matricával.
A közvetlen átadásra így emlékezett Karcsi bácsi:
Péter János 700 000 forintot fizetett annak idején a 14 szerszámért összesen. Amivel a várak készültek. „Ez játékpénz volt ehhez, azoknak a vallós értékéhez képest.”
Az átadás egyik feltétele volt a szükséges nem kevés anyagnak a biztosítása. A TRIÁL hálózatába való bevezetés, ami nem történt meg ugyan, de a várak mégis el tudtak széles körben terjedni. Igaz Karcsi bácsi elvárásai szerint lassabbak.
Szükségesé váltak tovább külön alkatrészeknek a készítései is. Melyek Karcsi bácsi szerint már nem náluk készültek, ezek már Péter János másolatai voltak, még ha közvetlenül nem is Ő készítette őket.
A Playmobilt részesítette előnybe teljesen az alkatrészeinél. A fejlesztést nem vitte végig, egy bizonyos idő (1988-93) után felhagyott, mind az alkatrészek, mind a színeknek a változtatásával.
Péter Jánosnak is volt egy sajátos típusa ez külsőleg ugyan a lovagvár volt, de a rácsok helyett ablakok, a nyitott pallók helyet teli típusok voltak, ezek még 1983-ban készültek, majd visszaálltak az eredeti elképzeléshez. A gyártás oka a típusnak, a már meglévő, és hiányzó alkatrészeknek az egyenetlenségei lehettek. Néhány ritka doboz változat is előkerült.
Az évek alatt azután a géptípusok többször változtak, de a présformák ugyanazok maradtak az 1982-es átadásokkor az elmondások szerint. A várak sikerét mi sem bizonyítja, hogy a mai napig gyártásban vannak (2016). És a formák az egyetlenek, amik megmaradtak mára a Schenk birodalom „vasai” közül.
Péter Jánosnak a Kökörcsin utcai műhelyében is voltak fröccsöntőgépei, de ezeket nagyon ritkán, és csak inkább a termelés elején használták a váraknak a gyártásában.
Bár az eredeti Playmobil várat Schenk bácsi megtartotta, de abból csak módjával másolt ezután, bizonyos szerkezeti elemeket egyéb alkatrészeihez. Reklámokhoz a képeit felhasználta többször is. Még a kilencvenes évekből is, igaz már csak az ajtóknak a kialakítása volt a cél, az újabb várához.
Váraknak az anyaga főleg polisztirol. Schenk, még minél inkább minden alkatrészét a várnak ebből az anyagból készítette. Ez mellett poliuretán, főleg a tető részek. A rácsok polipropilénből vannak. Schenk még igyekezett minél több polisztirol alkatrészt használni, Péter Jánosok a nyolcvanas évek közepén módosítottak ezen. Így a kész alkatrészek is változtak.
De ezeknek a módosítások mellett, megmaradt a két alaptípus, a Lovagvár, és a Vendégfogadó. Ezeknek az alkatrész anyagváltoztatások mellett tehát nem lehet újabb típusokról beszélni.
A váraknak a falelemei 1986-87-tól fokozatosan sötétebbek lettek. Később pedig készültek nagyon sötétek is. A világos elemek teljesen kikerültek. Ebben az időszakban történt az alkatrészeknek a módosítása, változtatása. Ez kiterjedt az anyag használatra is. A polisztirolt több alkatrésznél polipropilénre, és poliuretánra cserélték.
Ebből következik, hogy vannak Péter Jánostól származó alkatrészek, amik nem készültek a Schenk műhelyben. Ezek az eredeti Playmobil elképzelést követik. Így például a lámpavas, vagy a pallóösszekötő.
Karcsi bácsi nem tud arról, hogy valamelyik ismerőse vagy kollégája készítette ezekhez az alkatrészt, de nem is kizárt, hogy azok közül került ki a személy. Az új alkatrészeknek a tényéről tudott.
A kilencvenes évek közepén megálltak a színeknek a cseréjével, az adott alkatrészeknél. Azóta csak az árnyalatok változnak. Amik a gyártási alkatrészeknek a minőségi romlása is az okai lehetnek.
Hagyományosnak mondható dobozba kerülnek az alkatrészek, amiket szintén a kilencvenes években változtattak meg, mert az előzőnek a tetejére, (és Schenk –nél is.) matricaszerűen került fel a kép.
A doboz és a tető összetűzését is csomagolás helyszínén géppel végzik. Ezen költségek jelentősen növekedtek itt is.
Zászlóknak, tábláknak, pajzsoknak, a matricáit külön készítetik, és már otthon kell azokat felragasztani.
A gokart:
Az nem volt ritka, hogy több kalózgyártó is volt egy adott országban (Románia, Törökország) de hogy figurából is két külön típus készüljön az nagyon egyedinek mondható. Gokartot Schenk nem gyártott.
Nemes Péter később kezdte ezeknek a gyártását, 1982 elején. Nem elképzelhetetlen hogy még régebbi típusú fröccsöntő gépekkel készültek az alkatrészek.
A gokartoknak az anyaga főleg a polipropilén volt. A figuráknak az alkatrészei főleg polisztirolból készültek, a haj kivételével.
A mintát nem a Schenk figuráról vették át a sajátjuknál. Valószínűleg az eredeti Playmobil gokartosról vagy a verseny szettből tették. Talán két öntőforma volt, külön a járműnek, és külön a figurának. Nem szabad az mellett elmenni, hogy szintén a polisztirolt és a polietilént részesítették előnyben, mint ahogyan a Schenkék is.
Összességében gyengébb minőségű lett ez a figura a Schenkétől. A jármű azonban jól sikerült változat lett, több szempontból is jobban sikerült több más Schenk játéknál. Igen tartósak most is használhatóak.
A figurát nem Schenk figuráról, hanem egy Playmobilról másolták át. Más az arca. Itt a tekintet be lett égetve. És volt, hogy nem is festették. A figura kabátja könnyen repedt, az ádámcsutkától, de magának a feszülő váznak is köszönhetően.
A hiányaival együtt is a szett igyekezett követni a Playmobil eredetiét, ebben talán különbözött a hazai gyártóktól.
Érdekes, de több későbbi Schenk készlet is létezik, hasonló fejjel. Több egyéb részlet is azt teszi valószínűvé, hogy kapcsolatban volt a gyártója Schenk –el, amit Karcsi bácsi cáfolt. Matricák, vagy éppen a bukó sisak is felvett ilyen kérdéseket, igaz azokat Karcsi bácsi sem maga gyártotta.
Egyes vélemények szerint a név (Nemes Péter) valójában egy strómannt takart. Mert a valódi gyártója, még a nyolcvanas évek elején, nem akarta a nyilvánosságot vállalni, főleg a már meglévő munkahelye miatt. Így az apósát kérte meg ehhez. A név tehát, ezen vélemény szerint, az apósáé.
Elképzelhető még hogy mást is akartak gyártani, de erre már nem volt mód. Ez magyarázat lehet a figurának a kialakítására. A gokart önmagában is elkelt volna, hiszen az utolsó években figurák már nem készültek.
Annyi év után 2017 májusában Karcsi bácsi így emlékezett vissza.
„Amikor értesültem, hogy megjelent a piacon ez a „Nemes féle gokart” a figurával az ügyet a fő ügynököm a Karikó vette a kezébe. Ő kiderítette, hogy az ürge, az apósának a nevén csinálja az egészet, mert annak volt meg az ipara hozzá.
Karikó azt is mondta, hogy egy idő után eltűntek a piacról. Én magam csak egy szezonban láttam. Így elégé furcsállom, amit mondasz, hogy 11 évig lehetett kapni, (1981-92) igaz hogy ezután már főleg vidéken a búcsúkba. ”
Profix teherautók
A teherautók más szintetikus anyagból készültek, mint az eredetiek. Polipropilénből vannak. Ezt a kocsiknak az alján fel is tüntették a gyártók. Használatuk meghatározta a helyüket is, mint trafikárúk. Ugyanakkor tartósabbak és rugalmasabbak is lettek, ezzel az eredetiektől, bár az összhatásuk igénytelenebb a kocsiknak.
Felépítményük terén nem csak a Geobrától másoltak. Találunk még MPC-t, Airgam, és PlayPeople-t is. Ezeket a részeket tehát kellően integrálni kellett az alapjárművel. Erre azért is szükség volt, mert igyekeztek minden nagyobb korabeli „foglalkoztatót” megjeleníteni a termékpalettában.
Tehát a hadsereget és a rendőrséget is lefedni, a munkás járművek mellett. Ezen a téren igen eredményesek voltak, nem látszik a különbség. Az utólag hozzájuk készített rögzítős megoldás, és a primitív „figura jelképekkel” már kilógnak.
Külön érdekesség, hogy elemmel működő járművet is gyártott a Profix a lámpaautót, mely csak világított ugyan, de ezzel is teljesen egyedül volt a hazai Playmobil másolatok közül. Ez származott alapvetően a brit leányvállalattól a PlayPeople-tól (Marx Toys).
Megjelenésében és felépítésében jelentősen különbözött a teherautóktól. Ez volt az egyetlen elektromos, elemes jármű, a magyar Playmobil másolatok közül, ha kivételnek tekintjük még a Schenk féle űrhajót. Amelyet, az üres mellet még motorizálható változatban is megépíthetővé akargatták, a gyártóik tenni.
Törés nem jellemző, de az anyaguk, pászmásodnak, rongyolódnak. És ez már visszafordíthatatlan, maradandó változás. Jó esetben csak körülhatárolni, megállítani lehet a folyamatot. De van, ahol nem jön elő. Újonnan behatás nélkül pedig nem alakult ki.
A törési mutatók viszont jobbak voltak a Playmobilnál. A színekben kevés módosítást történt az évek alatt. A cég nagyobb mennyiségben szállított a járműveiből az óvodáknak is országszerte.
A cég a nyolcvanas évek közepétől már más, ipari irányokba nyitott, majd már nem fejlesztette tovább a játékokat. 1989 végétől már a gyártás is leállították, igaz csak hivatalosan.
Valószínűleg a következő év végén vagy 1991-ben eladták belőlük az utolsó autókat is, hiszen
1990 novemberi fényképek is előkerültek az árusításról.
(Bár még 1993-ban hivatalos dicséretet is kaptak a régi KERMI utódjától, még utoljára. Az akkoriban kialakított homokozó szettjükért.)
Kassa játékok :
Sokan csak kényszerűségből számítják a Playmobil másolókhoz nem szívesen teszik. De Kassa úrék másoltak Schenk –et és Playmobil kiegészítőket is, így azok mindenképen beletartoznak a magyar Playmobil világba.
Jellemzően ezek sokszor vastagabbak lettek, vagy éppen jóval kisebbek, vagy jóval nagyobbak ahhoz, hogy használhatóak legyenek a Schenk figurákhoz. A gyártás nem érte el a Schenk gyártmányok minőségét, megjelenését.
Az hogy ezt az eredetileg olasz figurát is másolták, korán sem tekinthető magyar sajátosságnak. Törökországban az egyik változatára cserélték le az évekig gyártott Playmobil klónt.
De keverték Argentínában is másolt Playmobil kiegészítőkkel. És gyártották a keleti blokk más államaiban is, a volt Csehszlovákiában, Szovjetunióban, majd az abból ismét függetlené váló Litvániában.
Tehát így a Playmobil, és a Dulcop alkatrészeknek, kiegészítőknek az összepárosítását a termelésben, nem tekinthetjük eredeti ötletnek. Legalább is az ellenkezőjére nincsen utaló hely.
A fejlesztések intenzitásába 4 korszakot lehet elkülöníteni. Ezek közül a leginkább a 3.-ban történt Schenk és Playmobil másolás. Az elsőben, a termelésnek a kezdetekor pedig csak minimális volt.
Kassa György 1970-92 volt műanyag-feldolgozó. Tehát az emblematikusnak mondható játékait éppen a tevékenységének a második felétől, 1981 végétől készültek. A gyártó cég itt nem válogatott, jöhetett LEGO is, ha szükség volt rá.
Ettől elég sokan ockodtak, még Schenknél is csak elvétve találunk ilyet. Nem a másolástól, hanem mert a LEGO ügyelt rá hogy a különféle kiegészítői máson, kifejezetten csúnyának, ocsmánynak hassanak.
Azért a gyártásnak a végéhez közeledve pedig, a kilencvenes években még nőtt is az ilyen gyártmányaiknak a száma (Schenk és Playmobil). Történt tehát egy komoly, átgondolt szakmai váltás a termelésükben, amihez igénybe vették a Playmobil és a Schenk játékoknak a sikereit.
Karcsi bácsi szerint nem voltak semmilyen szakmai munka-kapcsolatban Kassával. Nem is ismerte a Kassa urat. Annyit hallott a terjesztőitől, hogy a Parány Petik nem népszerűek a vásárlók között.
A puskát és pisztolyt polisztirolból készítették ezeket Schenk –től vették át. Vastagabbak lettek, a Schenk kiegészítőkhöz képest, a nagyobb figurák miatt erre a módosításra is szükség volt.
Figuráinak az alkatrészei polipropilénből készültek, ezért törés nem jellemzi őket, de viszont könnyebben el is tudnak veszni.
A kiegészítők, amiket Schenktől átvett a figurákhoz polipropilénből, vagy polisztirolból készültek. Anyag használat, és főleg a figurák átgondolt felépítése miatt kevésbé volt sérülékenyebb, az alkatrészeiknek a száma nagyobb lett.
És mivel kisebb felületük volt a méret miatt, nem látszottak annyira a „hámlások” sem rajtuk. Viszont mivel több alkatrésze a figurának eltávolítható volt, azok nagyon könnyen végleg el is vesztek róluk.
A gyártás során a színeknél talán szándékosan kerülték az autentikus változatokat. Mindig az élénkre töreket, de ezt is általában rosszabbul csinálták, mint Schenkék. Választék is kisebb volt színekből.
Talán csak a későbbi huszárok és jenkik voltak részben, némileg, autentikusnak tekinthetőek. Építeni sem egyszerű utólag, hiteles színűekkel szerelt figurákat. Kassáék a figurákat inkább tekintették „gyerekeknek”.
Általában a kisebb voltuk kiegészíthette a Schenk figurákat. Pont ilyen méretben nem is készültek a Parány Petik és a Kassa legények, vagy lényegesen kisebbek vagy pedig nagyobbak méretekben készültek a Schenk figuráknál.
A gyártást itt is a fejlettebb, extruderes géppel is (gépekkel) végezték. A viszonylag nagy mennyiség is ezt sejteti.
Kassa úr a PG –és kalandja után 1995-96-ban már nem tudott, és nem is akart vissza állni a figura termelésbe.
Vége az előzményeknek. Következő rész: alkatrészek
Papucs András: Én is szerettem a mini emberkével játszani
