Costa Ricáról elsőre mindenkinek az izgalmas állatvilág, dzsungelek, vulkánok és meseszép tengerpartok juthatnak eszébe. Ha már a konyhájáról van szó, még a gasztronómia szerelmesei is valószínűleg törik a fejüket, hogy a kávén és a kakaón túl vajon miről is ismert a kis közép-amerikai ország konyhája? Friss élménybeszámoló, 1. (kulináris) rész.
Tény és való, hogy sokkal kevésbé ismert mint a térségből a világhírű mexikói konyha, pedig ugye rendkívül kedvező adottságainak köszönhetően a világ legjobb alapanyagaiból készülhetnek itt is az ételek az egzotikus és izgalmas gyümölcsöktől, zöldségektől kezdve a frissen fogott halakon, tengeri herkentyűkön át a szabadtartású marhákig (Argentína után a térségben itt van belőlük a legtöbb).
Arról nem is beszélve, hogy az országban található a világ 5 Kék zónájának egyike, Nicoya. Ezek azok a régiók, ahol az emberek feltűnően nagy része éli meg (egészségben) a 100 éves kort. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Costa Rica mindig az élen végez a boldogságfelmérésekben, az már bőven elég ok lehet a helyiek étkezésének megvizsgálásához – hiszen tudjuk, hogy azok vagyunk, amit megeszünk, és az étkezés nemcsak az egészségi kilátásainkat, de a hangulatunkat is igen nagy mértékben befolyásolja.
Mit, hol érdemes kipróbálni és beszerezni?
A kapcsolatunk kezdete óta hátizsákosan utazunk a férjemmel, amin nem változtatott semmit sem a kisfiunk érkezése. Ugyanúgy hátizsákkal járjuk a világot, ugyanúgy igyekszünk a lehető leginkább helyi dolgokat felfedezni...nem volt ez máshogy a most decemberi-januári utazásunk alatt sem! Ezt itt az úgynevezett sodákban tehetjük meg, amelyek kicsi családi kifőzdék. Ennél autentikusabb ízélményt már csak helyi családoknak találhatunk, így ahol lehetett, mi is kerestük a helyi kis sodákat. Ezenfelül amikor tudunk, boltban vásárolunk, ahol szintén sok helyi érdekességre lehet bukkani, és sok mindent megtudni a helyiek szokásairól.
Na de nézzük, mik azok az ételek és italok, amelyeket semmiképpen ne hagyjunk ki, ha ebben a kis közép-amerikai országban járunk:
-1. Csapvíz
A teljes lista előtt ezt mindenképpen szerettem volna megemlíteni, hiszen minket meglepett, hogy egy kis közép-amerikai országban szinte mindenhol mondták akár étteremben is, hogy igyunk inkább csapvizet bátran. Így is tettünk, és itt vagyunk. Ráadásul még abban a 9 pontban is helyet kap, ami azt taglalja, hogy vajon miért is lett Nicoya a világ egyik kék zónája az öt közül – a jó minőségű és magas ásványaianyag-tartalmú helyi víz miatt is.
1. Gallo pinto
Az első étel volt, amivel rögtön a megérkezésünk utáni reggelen már találkoztunk is – és azután még elég sokszor, hiszen az összes szálláson ez az a napindító fogás, ami mindenhol járt (ha járt) a szobához. Magyar szemmel elsőre furcsa lehet babos rizzsel kezdeni a napot, de a végén már annyiar megszoktuk, hogy ha nem volt, már kezdtük hiányolni. A gallo pinto (alapja) maga a babos rizs, a reggelihez aztán lehet millióképpen variálni; a legtöbbször rántottával, sült főzőbanánnal kaptuk/kértük.
2. Casado
Minden kétséget kizáróan az egyik legtradicionálisabb étel, amely minden soda, étterem étlapján szerepel. A casado egyébként házas (férfi)embert jelent, amely egyesek szerint a különböző alapanyagok házasságára utal (mások szerint pedig az étteremben feszolgált ilyen fogásoknak köszönhetően a vendégek úgy érezhetik magukat, mintha otthon főznének rájuk). Ezt a fogást is rendkívül sokféleképpen lehet készíteni, de az alapja ennek is a rizs, a bab, főzőbanán, tortilla, zöldségek/saláta és valamilyen fehérjeforrás (csirke, marha, hal).
3. Chifrijo
A chifrijo igazi modern bárkaja vagy sörkorcsolya (igaz, a klasszik snackeknél sokkal laktatóbb és komplexebb). A chicharrón (sült disznó hasaalja) és a frijoles (bab) szavak házasságából ered az elnevezés – ezzel már el is árultuk a két fő alapanyagot, amihez nem meglepő módon jön még egy kis rizs, plusz chimichurri szósz, avokádó és tortilla chips.
4. Arroz con mariscos
Azaz rizs és tenger gyümölcsei – az egyik nagy kedvencünk! Costa Rica partjait kétoldalról mossa az óceán/tenger, így ha erre járunk, mindenképpen érdemes rámenni a tengeri herkentyűs-halas ételekre is.
5. Ceviche
Ha már halak és tengeri cuccok…habár nem autentikusan Costa Rica-i (a legelterjedtebb nézetek szerint inkább perui, but who knows), még így is érdemes itt is párszor rendelni cevichét. Az (ideális esetben nagyon frissen fogott) halat (tintahalat, garnélát, stb.) citromos-lime-os marinádban „főzik meg”, majd jöhetnek hozzá az izgalmas helyi fűszerek. Örök kedvencünk.
6. Tamales
Nagy szerencsénk volt, mert a latin országokban elterjedt tamales igazi időszaka Costa Ricában éppen a karácsony, így nagyon sok helyen volt lehetőségünk itt is kipróbálni ezt a tradicionális fogást, amelyet itt főzőbanán-levélbe csomagolva készítenek (szemben pl. a Mexikóban használt kukoricalevéllel) – sőt, az egyik szállásunk még a szállásadónk az általa készített igazi házi tamalesszel is meglepett minket. Feliz navidad!
A levélbe egyébként vízzel elkevert masa harinát (kukoricalisztet) tesznek, majd ennek a közepébe jöhet a hús, rizs, zöldségek és fűszerek. Batyuvá csomagolják, és a lassú főzés során a levél íze is átjárja a tölteléket. Nyami.
7. Sopa Negra
Feketebab leves, ami inkább finom mint szép. Alapja az itthon inkább csak gurméboltokban kapható feketebab, amelyeket változatosan fűszereznek, de főtt tojás a legtöbb helyen biztosan kerül még bele.
8. Olla de carne
A nagybetűs Costa Rica-i klasszik húsleves gazdagon, amelyet állítólag minden helyi család készít legalább heti-havi szinten. A chifrijóval szemben igazán nagy múltra tekinthet vissza, hiszen az elődjéről még a Don Quijotéban is szó is olla podrida néven, ami egy spanyol cserépedényben (olla) párolt-főtt hús. A hús mellé pedig jöhet minden helyben termett földi jóság a főzőbanántól a jukkán és a kukoricán át a krumpli-és tökfélékig. Csak annyit mondok: a 2,5 éves fiunk a hatalmas tányér felét elette előlünk – reggeli után.
9. Patacones
Avagy a helyi gigachips, amit nemcsak zacskózva, de még éttermekben is lehet kapni.
A klasszik chipsszel összevetve a fő különbség, hogy nem krumpliból, hanem az egyébként sok tekintetben krumplira hajazó főzőbanánból (plantain) készül úgy, hogy a növényt hámozzák, negyedelik, olajban kisütik, egy speckó eszközzel összelapítják, majd a kilapított félkész chipset még a biztonság kedvéért újra megsütik olajban. Ennyi a titok, plusz a megfelelő salsák, kencék mellé mint mondjuk bab-vagy avokádókence:
10. Chorreada
Avagy kukoricapalacsinta. Amiben nem rizs vagy bab van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a kukorica ott lesz.
11. Salsa Lizano
A helyi szósz, amelyre nagyon büszkék, és amely elég sok fogás összetevője is. Édeskés-savanykás és egyáltalán nem csípős – mi ez utóbbit picit hiányoltuk belőle, de így is elfogyott 1-2 kis üveggel az út alatt.
12. Gyümölcsök
Papaya, guava, guanabana (szúrszop) főzőbanán, minibanán, pejibaye, maláj alma, csillaggyümölcs, citrusfélék, ananász, mangó…csak néhány a helyben termesztett izgalmas gyümölcsök közül. Nem kérdés, hogy érdemes mindet végigpróbálni!
13. Kávé
Természetesen nem maradhat ki a listáról, hiszen Costa Rica volt az első közép-amerikai ország, ahol meglátták a lehetőséget a kávétermesztésben, amelynek köszönhetően az 1800-as években a szegény ország fejlődésnek indult.
Nem hagyhattunk ki így egy igazi fincatúrát, amelynek során egy, a mennyiség helyett a minőségre fókuszáló családi ültetvényre látogattunk el (ahol a kávé mellett a következő két pontban szereplő cukornáddal és kakaóval is találkoztunk). Itt megtudtuk, hogy átlagosan 3 év kell, amíg a cserje szüretelhetővé válik, 1-1 cserje élettartama pedig 20-30 év. A szüretelés kemény munka, nemcsak azért, mert nem egyszerre érnek a kávécseresznyék, hanem ott vannak az időjárás viszontagságai és az olyan veszélyes állatok is mint a mérges kígyók vagy skorpiók. Egy, a derekunkra kötött kosárba 12 kg-t lehet szüretelni, amiből 1-2 kg kávé lesz. A szüret után szárítás, szortírozás, pörkölés következik – na meg a szállítás, hogy reggel megtöltse a lakást a friss kávéillat.
14. Kakaó és az igazi csoki
Ki ne szeretné a csokit (a kedvenc férjemen kívül)? És ki tudja, hogy miből, hogyan készül? A túra után mi már igen, és számunkra meglepő fordulat volt, hogy a nyálkás kakaóbabokat első lépésben egy hétig fermentálják – ez meg az első karantén óta tudjuk, hogy egészséges, úgyhogy ennyi. Ezután szárítják, és innen kezd kakaósodni a történet, ebből készülhet majd a csoki is. A csokit híresen utáló férjem eddig egyszer mondta azt, hogy finom: még Guatemalában találtunk igazi kézműves helyi kis csokit…és itt megtaláltuk a testvérét, aminek az összetevői között (szemben a bolti rémségekkel) semmi más nincs, csak kakaó és cukor.
15. Cukornád: cukor, cukornádlé és rum
Az ültetvényen az első megálló a cukornád volt, amelyből itt leginkább a hagyományos kis nádcukortömbök készülnek (tapa de dulce), ennek a készítésében is részt vehettünk. A korábban ökrök segítségével, ma már inkább vízimaloméval kivont cukornádlevet addig hevítik, amíg jó sűrű nem lesz, ezt öntik fa felületre, amit gyorsan kavargatva 1-2 perc alatt megkapjuk a megszilárdult, karamelles ízvilágú cukrot. Érdekesség, hogy a világ cukortermelésének 80%-át adja a cukornád, így az itthon egzotikusnak és sokszor egészségesebbnek vélt nádcukor tekinthető a mindennapibbnak – és sajnos nem igen jobb mint az általunk sima fehér-vagy éppen barnacukorként ismert testvérétől (egészségügyi szempontból; az íz az megint más kérdés). Sajnos rum itt nem készült, pedig azt is szívesen kóstoltunk volna.
15+1.Imperial
A helyi Soproni vagy Dreher. Nincs mit hozzáfűzni, kellemes középkategóriás sör, a light változata tökéletes szomjoltó a meleg napokon. Cheers!
Egyébként ha már italok, akkor természetesen kötelező a helyi rum (Centenario) és a helyi Chiliguaro koktél megkóstolása is - ez utóbbi a helyi Bloody Mary a nemzeti (cukornádból készülő) Cacique Guaro likőrrel, paradicsomlével, chilivel.
Imperial: az élet napos oldala
A fentieken túl még jó pár izgalmas fogást próbáltunk, mint mondjuk az
- empanada, ami nem Costa Rica-i, hanem egész Latin-Amerikában elterjedt street food (töltött kis taco összehajtva és összesütve)
- tres leches (3, de igazából négyféle tejjel készült desszert)
- homár és egyéb frissen helyben fogott tengeri cuccok
- dehidratált banán
- csokival és sűrített tejjel nyakonöntött eper a Poas vulkán környékén (avagy az eper megcsúfolása)
- karibi konyha ahol kókuszos a babosrizs, és ahol nyilván máshogy fűszereznek, mint az ország többi részén
- helyi sajtok
- arroz con leche azaz tejberizs
- guava lekvár,
azonban ezek azok, amelyeket mindenképpen érdemes kipróbálni, ha erre járunk...na és persze minél több mindent! Mi a mostani 4 hetes út végére már teljesen megszoktuk, hogy babosrizzsel indítsuk a napot – lehet, hogy itthon is bevezetjük majd. És sajnos a kézművescsoki-készleteink sem bírják már sokáig, de legalább a reggeleket még egy ideig igazi helyi, családi fincáról származó specialty kávéval indíthatjuk. Pura vida!
Tetszett a bejegyzés? Szívesen olvasnál még gasztrotartalmakat, vagy esetleg az érdekel, hogy hogyan lehet, hogy a 2,5 éves fiunk az összes fenti ételt (a nyilvánvaló kivételektől eltekintve mint kávé, alkohol) hatalmas örömmel és élvezettel próbálta ki velünk együtt? Akkor kövesd a blogot és az Instagram-oldalamat, ahol napi szinten frissülő tartalommal várok mindenkit!
Ha pedig az utazás része érdekel, akkor irány a Világjáró Család Instagram-oldalunk, ahol érkezünk a részletes beszámolókkal, tippekkel nemcsak a közép-amerikai országról, de arról is, hogy hogyan lehet, hogy a fiunkkal 24 hónapos korára 24 országban jártunk, vagy hogy milyen volt mostanában nekivágni 4 hátizsákkal és egy 2,5 évessel Közép-Amerikának.