Rozsdagyár

GOGOL BORDELLO - Zenés-táncos vörösborlocsolás a Budapest Parkban

2022. július 01. - Chloroform Girl

img_0255.jpeg

Aki hallott már a Gogol Bordellóról (vagy akár csak egy képet látott a díszes társaságról), az sejthette, hogy nem egy vigyázzban ülős, csendben bólogatós show-ra kell tőlük számítani. Ennek tudatában vettük mi is az irányt június 27-én a Budapest Park irányába, hogy megnézzük, mit tud élőben nyújtani az Amerikában élő, de ukrán-cigány gyökerekkel rendelkező banda.

A Gogol Bordellót sokféleképpen lehetne jellemezni, de talán az egyik legtalálóbb jelző rájuk nem más, mint a sokszínű. Gondoljunk akárcsak a világ legkülönbözőbb helyéről érkező tagokra; Ukrajna, Ecuador, Oroszország, Amerika - ilyen háttérrel nem meglepő, hogy a hangzás is igencsak gazdag lesz. De a legjobb mégis csak azt volt látni, ahogy ez az inkluzivitás kiterjedt a közönségre is: fiatalok, idősek, tarajos punkok, a tornacipőt egyértelműen erre az alkalomra vásárolt konszolidált anyukák, neccharisnyák, pörgős szoknyák, bakancsok - bármerre nézett az ember a Park küzdőterén, más és más karaktereket látott.

Sajnos az eseményt nyitó Bohemian Betyars-nak már csak az utolsó akkordjára értünk oda; ez talán annyiból szerencsés volt, hogy ebben a hőségben minden erőnket az előttünk álló mulatságra tudtuk tartogatni. A hivatalos kezdés háromnegyed nyolcra volt beharangozva, amit én némi szkepticizmussal fogadtam - a Budapest legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén tartott koncertek jellemzően fél kilenckor szoktak kezdődni. Kétkedésemmel nem voltam egyedül: a színpad előtti placc olyan üres volt percekkel a kiírt kezdés előtt, hogy mi is inkább visszavonultunk az árnyékba.

Azonban a kiírás nem hazudott, nem sokkal háromnegyed nyolc után valóban felcsendültek az eltéveszthetetlen balkáni akkordok, úgyhogy siethettünk is vissza a színpad elé. Nem húzták sokat az időt, alig értünk oda, a tarkabarka zenészcsapat már bele is csapott a húrokba - és mindenbe, ami a kezük ügyébe akadt.

Ami az ezt követő bő két órát jellemezte, azt talán a káosz szó írja le a legjobban - de a legpozitívabb értelemben. A Gogol Bordello zenéjét már ismertük: magával ragadó, dallamos, de tombolható-táncolható, vérnyomással együtt lüktető cigány punk. Nem gondoltam, hogy a színpadi produkciójuk ilyen szinten párhuzamban lesz majd a zenéjük által begyújtott kaotikus energiabombával.

img_0248.jpeg

Alapból az együttes létszáma is említésre méltó. Sajnos bárhogy kerestem, nem találtam listát az ezen a turnén szereplő és vendégszereplő művészekről, de a színpad gyakorlatilag tele volt, egymást váltották a zenészek nem csak az előtérben és a háttérben, de a különböző hangszereken is. A hatást tovább fokozták a színpadi öltözékek is: fejkendő, Javelint szorongató Szűz Máriás póló, csillámló nadrág - és ezzel még csak a hegedűn játszó Sergey Ryabtsev ruházatát írtam le.

img_0213.jpeg

Persze mi lenne a cirkusszal porondmester nélkül: az este legjobban várt, és legünnepeltebb sztárja nyilvánvalóan a zenekar élén álló Eugene Hütz volt, aki minden elvárásomat toronymagasan felülmúlta. Lenőtt hajával, beesett arcával és szikár testalkatával leginkább A törvény nevében (eredeti címén True Detective) Rusty-jára emlékeztetett. Öltözékét akárhogy próbáltam felmérni, nem sikerült minden darabot beazonosítanom, de a legjobb tippem az öv-melegítőnadrág-makkos cipő lenne. Kifogyhatatlan energiával énekelte-üvöltözte slágereit, miközben a hátán elektromos, a mellkasán akusztikus gitár lógott, egyik kezében egy sörös dobozzal, másik kezében pedig egy üveg vörösborral dobolt a mikrofonon - az első sor legnagyobb örömére. Szó szerint értem, amikor azt mondom: az este egy pontján konkrétan patakokban folyt a vörösbor a kontroll ládákon.

img_0303.jpeg

De nem kellett félteni az együttes többi tagját se, a vokálokért, néha az ütősökért, de főleg az általános jó hangulatért felelős Ashley Tobias egy percre se állt meg: táncolt, ugrált, kék rasztatincseit rázta, vagy egy hatalmas dobon szolgált fel sört a zenésztársainak - elsősorban azonban valami fantasztikusan énekelt. De nem csak az ilyen nagyívű gesztusoknak volt köszönhető az általános bulihangulat; az együttes tagjai folyamatosan vigyorogtak, élték a zenét, kommunikáltak egymással és a közönséggel, annyira együtt buliztak a tömeggel, hogy ha nem lettek volna olyan fene tehetségesek, még a végén azt hiszem, hogy nem fellépőket látok, hanem a dühöngőből szaladt fel pár ember, és kapta a nyakába a hangszereket.

img_0309.jpeg

Ha pedig már itt tartunk: a közönségre a legkevésbé sem lehetett panasz, mindenki teljes mértékben vevő volt arra, amit a Gogol Bordello árult. Még a kevésbé ismert számok alatt sem nagyon lehetett olyan embert látni, aki egy helyben állt volna, de a slágereknél teljesen megőrült a küzdőtér. A Wonderlust King alatt egy pár olyan heves táncba kezdett egymással a sörsorban állva, hogy alig győztem kikerülni őket a teli korsóimmal.

img_0261.jpeg

Ukrán gyökerű banda révén természetesen nem maradhatott el az ukrán háborúra való emlékezés sem - hiszen a turné is a Solidatitine (szolidaritás) névre hallgatott. De ezek a súlyosabb pillanatok is tökéletesen beleilleszkedtek az estébe, és egyáltalán nem érződött visszásnak egy hatalmas ukrán zászló alatt vörösbort lengetni: sírva vigadásban mindig is az élen jártunk itt, Európa keletebbre eső végében. Nagyon várom, hogy újra lássam ezt a fantasztikus brigádot békés körülmények között is - minél rövidebb időn belül.

img_0375.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7517872533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása