A borítón szereplő, aranyszínben pompázó főnixnél jobban nehéz lenne elkapni ennek a kiadványnak a lényegét, a svéd Axewitch ugyanis valóban hamvaiból tért vissza az Out of the Ashes into the Fire című lemezzel. Az 1979-ben Hazy néven indult, majd 1981-től Axewitch-ként működő linköpingi ötös tradicionális heavy metalban utazik.
A svédek a hőskorban, azaz az 1987-es feloszlásig terjedő időszakban három nagylemezzel jelentkeztek, melyeket a jó ideje földbe állt stockholmi Fingerprint Records gondozott. Az európai undergroundban az Axewitch bő három évtizede a másodvonal sereghajtói közé tornázta fel magát, nevük a hozzáértők emlékezetében inkább regionális szinten, mintsem nemzetközileg maradt fenn. Ugyan 1991-ben történt egy kérészéletűre sikeredett visszatérési kísérlet, igazából 2007-ben indult be újra a csapat, bár akkor is csak takaréklángon. A tagok olyannyira komótosan haladtak, hogy újabb tizennégy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megtörténhessen a valódi, azaz a lemezes visszatérés. Végül április utolsó napján, a Pure Steel Records színeiben jelenhetett meg a negyedik Axewitch korong.
Pár szó erejéig érdemes kitérni a kiadóra, ugyanis a német istálló a kortárs heavy metal underground támogatása mellett a valóban kultikus 80-as évekbeli zenekarok (pl. Attika, Attaxe, illetve Mindless Sinner) exhumálását egyfajta küldetésnek tekinti. Az Axewitch tehát a maga idején a NWOBHM csapatok kortársaiként fogott bele a fémmegmunkálásba. A kvintett zenéje kevésbé rokon az olyan korabeli svéd zenekarokkal, mint az első két lemezes Europe, a 220 Volt, illetve Treat; az Axewitch zenéjében ugyanis a hard rock csak egy árnyalat, a billentyűs hangszíneket pedig mindig is nagy ívben kerülték.
Az Out of the Ashes into the Fire szűk egy órájában hallható muzsika inkább az olyan – szűkebb körben ismert - honfitársak korai munkáival rokon, mint a Gotham City, vagy a fentebb már emlegetett Mindless Sinner. Az Axewitch zenéje leginkább a brit új hullám másod, illetve harmadvonalának alakulataival állítható párhuzamba. Hasonlatként dobálózhatok az olyan nevekkel, mint a Spartan Warrior, a Clowen Hoof, vagy akár a Weapon UK, de ezek sem sokkal populárisabb előadók.
Veretes, brit alapokra felhúzott, riffelős heavy metal az, amit az Axewitch elővezet. A friss lemez akár 1987-ben is megjelenhetett volna, annyira autentikus a muzsika. A hangzás ugyan elárulja, hogy nem három és fél évtizedes cuccal van dolgunk, de ijedtségre semmi ok, a megszólalás nincs túlcsiszolva, alapvetően nyers svéd acéllal van dolgunk.
A mai Axewitch feltehetően a tagok számára sem több puszta hobbinál, erőlködéstől mentes nosztalgiázásnál. A korai felállás négyötöde újra csatasorba állt, így az egésznek egyfajta osztálytalálkozó jellege van; az ötvenes apukák a heti kettő teremfoci helyett a próbateremben vezetik le a felgyülemlett energiáikat.
A két bónusztétellel együtt tucatnyi szerzemény közül egyes dalokat felesleges kiemelnem és pellengérre állítanom, ugyanis az egész korong egy acéltömb érzetét kelti. Középtempós, egyszerű riffelésű, tisztán áttekinthető nótaszerkezetekkel operáló, bólogatásra ingerlő heavy metal ez, a hőskor szellemében. Ha ennek tudatában közelítünk a negyedik Axewitch lemezhez, nagy meglepetésekre nem számíthatunk. Ha te sem szereted a meglepetéseket, irány az 1985-1987 környékére programozott időgép!
