RockStation

Old Man Gloom - Seminar IX: Darkness Of Being (2020, Profound Lore)

A vénember feltámadt!

2020. április 01. - RaczUr

o.jpg

Az Old Man Gloom, mint zenekar egy igen nehezen besorolható alakulat. Alapból nyugodtan használhatjuk a supergroup kifejezést rájuk, mert Aaron Turner gitározik, hörög (ex-Isis, Sumac), Nate Newton a másik gitáros (Converge, Doomriders), és Santos Montano a dobos (rá még visszatérek). A tavaly előtt autó balesetben életét vesztő Caleb Scofield (Cave In, Zozobra) volt a basszusgitáros, akinek a helyét Cave In-es zenésztársa Stephen Brodsky vette át. Sajnos Caleb halála is közrejátszott abban, hogy az Old Man Gloom újra aktív legyen a 2014-es Ape Of God után, a basszeros családját segítő koncerteken verődött újra össze a zenekar, viszont ennek meglett az a hozománya, hogy 2020-ra két albumot is összehoztak. Ennek az első fele a Seminar IX: Darkness Of Being, a folytatás (vagy épp előzmény) a Seminar VIII: Light Of Meaning lesz.

Ahogy ígértem, visszakanyarodok kicsit Santos Montano dobosra. Ő és Aaron Turner alapították a zenekart, és a többi taggal ellentétben Santosnak gyakorlatilag csak az OMG az egyetlen zenekara (emellett az egyik legalulértékeltebb zenekar, a Zozobra Harmonic Tremors albumát ő dobolta fel, basszer/ének részekért pedig Caleb volt a felelős). Szóval Santos Montano ha úgy tetszik az OMG szíve. Ő kezeli egyébként a zenekar facebook oldalát, ami minden kétséget kizáróan az egyik legszórakoztatóbb zenekaros oldal, a régi jó fb-előtti blog időket idézően. Bármilyen bejelentés valami fura sztoriba ágyazva jelenik meg, és simán belefér hogy a gyereknevelésről, vagy a glutén érzékenységéről írjon egy posztot, vagy hogy valami idióta kép montázst készítsen. Egyébként szintén meleg szívvel ajánlom a dokumentumfilmjüket is, most van idő azt is pótolni.

Zeneileg sem épp egyszerű eset az Old Man Gloom. Ha a tagok más bandáit vesszük figyelembe, akkor azokra simán mondható, hogy a metal műfaján belül is igen formabontó, kísérletező dolgok. Na már most, az Old Man Gloom ez a négyzetre emelve. Leginkább fura, néhol egészen meredek ötletekkel, és szélsőséges zenei dolgokkal, néhol inkább kísérleti művészetnek beillő megoldásokkal. A Darkness Of Beingre is ez a jellemző, de talán még ez lett az egyik legkönnyebben befogadható albumuk. A kezdő hármas Procession Of The Wounded, Heel To Toe, The Bleeding Sun (első fele) például mind hosszukban, mind zeneileg leginkább a Zozobra súlyos, de nem túl elhúzott kemény riffes dolgait hozza. Persze egyik dal sem fog még így sem szembejönni veled a rádióban.

om.jpg

Az igazi OMG esszencia leginkább a Canto de Santos-on ütközik ki. Öt percig mindenféle fura zaj, aztán cammog be a dob, meg a gitárok, és a 10 percbe belefér a zaj, a kemény riffek mellé a darálás és zaj rock. Ezután meg jön egy olyan tétel a Death Rhymes képében, ami akusztikus gitárral, szép énekkel, és egy libabőrös hangulattal ragad grabancon. Az In Your Name pedig már inkább a megszokott rideg, súlyos hangulatú sújtás. Egyébként ez is még simán befogadható dal, ismét a már fentebb is említett Zozobra emléke sínylik fel bennem ismét. Szinte stonerbe hajló gitárok, amiben aztán a hevenyészett tuka-tuka dob az ellensúly, és végül belefut egy eléggé zaj orientált kaotikus masszába, hogy onnan bukjon felszínre megint a fejrázós acsarkodás.

A záró Love Is Bravery meg a fura, kísérletezőbb dolgok közé sorolható, de az egyik legjobb dal lett a lemezen, erős Cave In hatással. De ez úgy nagy egészében is elmondható a Darkness Of Beingről. A korábbi dolgaikhoz képest (7 lemez van az OMG mögött) egy sokkal kompaktabb, ha úgy tetszik kiegyensúlyozottabb lemez lett. Benne van végig, hogy valami váratlan dolgot fognak előhúzni a kalapból, de maguk a dalok kifejezetten jók lettek, összeszedettek, és dal formátumban is lettek előkapva. Ez mondjuk azért meglepő, mert alapból az OMG eddig a szélsőségeket és a tűrőhatárt súroló megoldásokkal rukkolt elő, ráadásul aki figyelemmel követi Aaron Turner újkori projectjeit az tudja, hogy már ő sem épp az Isis féle post-metal panelekből építkezik már, sokkal inkább amolyan kortárs avantgárd folyamat zenékkel jelen meg. Ennek tükrében pedig még meglepőbb a Darkness Of Being könnyedsége. Kíváncsian várom a Seminat VIII: Light Of Meaninget is, borítékolható hogy az év legjobb dupla lemezét az Old Man Gloom hozza ki 2020-ban.

5kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6415566032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum