Egyszer mellékszereplő voltam egy pornófilmben. Az egyik vendégem egy pornógyár producere volt, akit megihlettem lábbal. Egy lábszexfilmhez keresett épp ép végtagokat. Végtagos nőket, akiknek feltűnően erotikus és sexy és boltozatos a lábfejük. Részemről mindenem adott volt a tapshoz, messze földön híres a járószervem, sokan vették már szájukra, vagy kérték, hogy tapossam meg velük az ánuszukat. Sima ügy.

(Escort múltam van!! - avagy, cseppet sem néma fejezetek a gyönyör tevékenységnaplójából)

Szerdai nap zajlott a forgatás, reggel 9re kellett mennem a Róna utca 57 alá. Amint beléptem a zaftos forgatásokra használt irdatlan raktárhelyiségbe, zavarba jöttem, noha addig csak kellemes kíváncsiság buzgott bennem. Odabent legalább nyolcan voltak, éles fények, éles kamerák, síkosítószag... ekkor magam is meglepődtem, mennyire ökölbe szorul a gyomrom. Új pálya. Rokonszakma, mégis félek. Mindenki a lábamat várta, azt figyelte, rám nem is volt kíváncsi senki, nem néztek a szemembe. Arra kellettem csak, hogy egy férfi közösüljön a talpammal, majd rá is ejakuláljon. 

A raktár filmes díszletekkel volt túlhangsúlyozva, XVI. Lajos korabeli atmoszférát teremtve. Rokokópornó készült. Partnerem jobbágynak volt öltözve, én meg Marie Antoinette-nek. Egy barokk kereveten kellett hevernem léhán, aztán behívattam jobbágyom. Lealázóan kellett beszélnem a lealacsonyodott szereplővel, aztán elcsépelnem, megtaposnom és leköpdösnöm. A film dramaturgiai tetőpontján jobbágyom kezelésbe vette a lábam nemi szervével. Lábra kapott. Az enyémre. Végül homlokon kellett őt köpnöm, amaz meg mohón le is nyalta onnan, nagyon furi volt. Rabszolgám felszabadítólevél helyett szitkokat kapott tőlem, és fenyítést: „Te hülye, te ló, agyonverlek. Fellógatlak!” Nem csodálkoztam rajta, hogy Marie Antoinette miért magyarul beszél, de szerintem, aki megveszi ezt a filmet, azt sem fogja zavarni. Egy szexpornófilm nem a logikára épül. 

A végére azért belejöttem. Nagyszabásúnak éreztem magam. A csillogás nem minden, de mindegy, sőt. A rendező gratulált, kinek személyét takarja homály, de arról az ismert szexrendezőről van szó, akinek még a neve is kövér. Végül odajött hozzám a producer is, megdicsért, virágot és két puszit kaptam tőle arcra és bokára. Amúgy ennek a producernek van Európa második legnagyobb térdgyűjteménye. Elpanaszolta nekem, hogy a sok illegális letöltés sok lóvét húz ki a zsebéből, olyan is előfordult, hogy még le se forgatták a filmet, már megjelent a torrentoldalakon. Pedig művészi, és aprólékos munkát végez, az orgazmustól a sokat nyüstölt ágyrugóig utószinkronnal fest plasztikusra minden jelenetet. 

Azóta tisztelem a pornósokat, akik napi 8-10 órát képesek örömszexet imitálni, nem mindig azzal, akivel szeretnének. A magyar pornószakma rendkívül zárt világ, a rendszerváltás után, amikor az országgal együtt felszabadultak a gátlások is, a frissen alakult stúdiókat elárasztották az önjelölt pornósztárok, akik azt hitték, milyen jó lesz, ingyen szex, sőt, még fizetnek is érte. A rendező elmesélte, hogy akik abban az időben szereplésre jelentkeztek, nem a ma ismert, csillogó top modellek voltak, hanem nejlon otthonkás Jani nénik a második emeletről, meg izzadó tekintetű, negyvenes, sörhasú könyvelők, meg kaján fejű, kopaszodó Karesz bácsik a baromfiudvarból: szőrös, hájas, mogorva testek... Utánuk szinte már felüdülést jelentettek a pattanásos, sápadt, vézna tinifiúcskák, akik szívesen eldobnák szüzességüket kamera előtt, és persze a kíváncsi nimfók, akik csak ki akarják próbálni magukat élesben. Nos, kezdetben ezzel a szomorú felhozatallal kellett elindulniuk, ám később, az igények emelkedésével a szakmai nívó is finomodott. Izgató, idealizált és elérhetetlen nők kerültek végre lencsevégre. 

A castingokat ma már ügynökségek intézik, hogy csírájában lelombozzák a szörnyű tehetségeket. Kisvártatva a külföldi pornósok is felfedeztek minket, elözönlötték az országot, hogy szép magyar lányokkal, szép magyar helyszíneken, szállodákban vagy budai villákban forgassanak történetileg egysíkú, fordulatoktól mentes filmeket, amiknek mindig ugyanaz a csattanója.

 Szexeltem már úgy, hogy többen néztek, olyan is volt, hogy kameráztak közben, itt mégis zavarban voltam az elején, nem tudom, miért. Többet nem pornóztam, pedig hívtak. Talán attól féltem, hogy elindulok egy új karrier lejtőjén, és majd nem tudok megállni, végül mindent bevállalok. Talán a rendezővel volt bajom, mármint azzal, hogy egy férfi instruál, dirigál nekem, hogyan szexeljek.

Kicsit válságban is éreztem magam, ugyanis ebben az időben próbálkoztam azzal, hogy a magánéletemet rendbe hozzam, pontosabban: megteremtsem. Ha már közkincs vagyok, legyen egy privát szférám, ami csak az enyém, egy olyan férfi oldalán, aki nem azért szeret, amiért szeret, hanem saját magamért. Egy társ. Egy tartós kapcsolat. De ha valakinek az a melója, hogy beleélveznek a szájába, megnehezíti a párkeresést. Az egyik társkereső oldalnak az a szlogenje, hogy „Ismerkedj magadhoz hasonló emberekkel!” – úristen, hát olyat nem akarok! Még csak az kéne – gondoltam. Mégis vágytam egy érzéki társra. Feltettem magamnak a kérdést: egyáltalán, hiszek-e a szerelemben? 

- A csokimikulás gyártók hisznek a Mikulásban? - hangzott cinikus válaszom belülről, amit nem akartam elfogadni.