Giorgio Martini marketinges újságíró Egyiptomba utazik fényképész munkatársával, hogy az ekkoriban népszerű homokfutókról (azaz dune buggykról) készítsen reklámanyagot. A fotózáshoz megfelelő helyszínek kiválasztásakor megpillantja az osztályával épp tanulmányi kiránduláson lévő csodaszép núbiai tanárnőt, Maryamot, és rögtön tudja, hogy ő lesz a tökéletes modell, „a terepjárós lány”, akinek az arcával minden egyes homokfutót értékesíteni tud majd a megrendelő. Giorgio időközben beleszeret felfedezettjébe, és kitartó udvarlása meghozza a gyümölcsét: az egyiptomi kiküldetése végeztével megkéri Maryamot, hogy tartson vele szülővárosába, az olaszországi Ferrarába, a nő pedig beleegyezik.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Maryam szinte kicsattan az életenergiától, kedvességtől és jószívűségtől: őszinte lelkesedéssel próbálja elfogadtatni magát Giorgio (ál)konzervatív nagypolgári családjával és meglehetősen fennhéjázó barátaival, de egyre inkább úgy tűnik, hogy teljesíthetetlen feladatra vállalkozott. A ferrarai elit tagjai megveszekedett rasszisták, egyébként pedig mindegyikük „érzelmi hulla” −, kizárólag házasságtörésekkel, súlytalan összejövetelekkel és pletykálkodással töltik szabadidejüket. A nők gúnyos megjegyzésekkel illetik Maryamot (persze csak a háta mögött), de közben irigylik szépségét és boldogságát, a férfiak pedig lekezelően fekete lotyóként emlegetik, de persze mind ágyba szeretnének bújni vele. Silvia, Giorgio anyja, belátja, hogy a fia feleségül fogja venni a núbiai lányt, akármennyire is helyteleníti ezt a család, de ha már a frigyet nem volt képes megakadályozni, legalább a gyermekáldás bekövetkezését meg szeretné.
„Abu Szimbel szobrai lenyűgözőek, remek hely ez a fotózáshoz, Giorgio...”
„Azt a bombázót figyeld inkább!”
„Ezzel az arccal könnyedén eladjuk a terméket.”
„Már látom is magam előtt a szlogent: Ha ilyen dune buggyt veszel, le sem tudod majd vakarni magadról az ilyen nőket.”
„Nincs kedved itt maradni, Giorgio? Jól éreznéd magad köztünk, az emberek itt boldogok, mert kevéssel is beérik.”
„Én sosem érem be kevéssel, nekem mindenből a legjobb kell. Például te, Maryam.”
„Tetszeni fog neked az olasz vidéki élet! Nálunk mindenki ismer mindenkit, úgy élünk a városunkban, mint egy nagy család.”
Silvia kijelenti, hogy Maryamnak át kell térnie a katolikus hitre, amiben a család gyóntatója, Baudana atya lesz a segítségére. Csakhogy Baudana atya Silvia „embere”, és miután összeadja Giorgióékat, Silvia hatására elkezdi győzködni őket arról, hogy gyereket semmiképp se vállaljanak, hiszen szegényke csak szenvedne Ferrarában a nagy valószínűséggel sötét árnyalatú bőrszíne miatt. Silvia személyesen is közli a gyerektelenségre vonatkozó óhaját Maryammal, akit borzalmasan megaláz éttermi találkozójukon. Közben Maryam legfőbb irigyei, a bárkivel lefekvő Mara, valamint Giorgio előző barátnője, Adriana (aki immár a helyi nőgyógyász, Giulio Morganti doktor neje) sem tétlenkednek: rábeszélik a helyi nőcsábászt, Carlót, hogy környékezze meg Maryamot, amikor az eljön kávézni Mara lakására. Carlo végül rá is veti magát a hevesen tiltakozó Maryamra, amit Maráék titokban filmre vesznek a szomszédos szobából, majd úgy vágják össze a felvételt, hogy Maryam készségesnek tűnjön rajta, aztán (természetesen névtelenségbe burkolódzva) eljuttatják Giorgiónak, aki rögtön elhisz mindent, amit el kívántak hitetni vele. Vajon sikerül-e a rosszakaróknak végérvényesen egymás ellen fordítaniuk Giorgiót és Maryamot, vagy a szerelmük ismét erőre kap?
„Nézd csak, Mara, mit művelt Giorgio! Volt képe idehozni Egyiptomból azt a nigger kurvát, akit a plakátokon mutogatnak.”
„Felfordul a gyomrom ekkora boldogság láttán.”
„Giorgio után én leszek az első férfi a városban, aki közelebbi kapcsolatba kerül magával, drága Maryam, bár ezt nem feltétlenül fogja élvezni. Morganti doktor mindig rendelkezésére áll, ha vészt észlel a lába között.”
„Szép és kedves lány, elismerem, nem vagyok én rasszista, drágám… De tudod, más a fajtájának a szaga, mint a miénk, meg a szokásaik is furák, ez pedig zavar.”
„Ezek a niggerek csak arra valók, hogy esténként elnézegessük a táncikálásukat a lokálban. Maryamnak is itt kellene munkát keresnie ahelyett, hogy ráakaszkodik a mi Giorgiónkra.”
Luigi Scattini (1927. május 17 – 2010. július 12.) Rómában született, és eredetileg jogásznak készült, de a mozi iránti vonzalma leküzdhetetlennek bizonyult: néhány évnyi filmkritikusi tevékenyéget követően elszegődött segédrendezőnek. 1962-ben La via del carbone (A karbon útja) című dokumentumfilmjével Oscar-jelölést szerzett magának, majd 1963-tól játékfilmek készítésének szentelte az idejét. Különösen vonzotta témaválasztás szempontjából az eltérő kultúrkörök ütközése és összeegyeztethetetlensége. 1963 és 1977 között 14 filmet forgatott, majd, miután rájött, hogy az olasz moziipar egyre kevesebb lehetőséget nyújt a magvasabb üzeneteket megfogalmazni vágyó direktoroknak, szinkronrendezőként és producerként folytatta pályafutását. Scattini 1972-ben fedezte fel Zeudi Araya eritreai fotómodellt, aki épp egy kávéreklám miatt tartózkodott Rómában, és vele forgatta három leghíresebb filmjét, az 1973-as La ragazza dalla pelle di luna-t (A holdbőrű lány), a szintén 1973-as La ragazza fuoristrada-t (A terepjárós lány) és az 1974-es Il corpo-t (A test).
„Fontos közlendőm van számotokra… Összeházasodunk Maryammal!”
„Jól teszitek, kisunokám! Annak idején, amikor Afrikában állomásoztunk a sereggel, én is majdnem elvettem egy néger nőt, akivel talán jobb vásárt csináltam volna, mint nagyanyáddal…”
„Jaj, papa, ne kezdd már megint!!!”
„Nézzétek, micsoda úrinőnek öltözött a nigger lotyó a jelmezbálra!”
„Vajon észreveszi-e, hogy csak azért maszkíroztam magamat feslett őserdei vadnőnek, hogy ezzel is jelezzem, neki hol lenne a helye?”
„Nem kell erőltetnetek, hogy teherbe ess. Gyerek nélkül is lehet teljes életet élni.”
„Az Úrnak tetsző dolog a házasságotok, leányom, és a gyerkőc érkezése is az lenne, de inkább lebeszélnének arról, hogy teherbe ess: nem lenne jó sora köztünk egy félvérnek, úgyhogy a templomból hazafelé menet vásárolj be rendesen fogamzásgátlóból.”
A gyönyörű helyszíneken – az egyiptomi Luxorban, Abu Szimbelben, a Királyok völgyében, valamint az olaszországi Ferrarában – készített La ragazza fuoristrada egyértelműen az egyik legjobb film a rasszizmus ostoba és életrontó mivoltát ábrázolók közül. Scattini részben Araya valódi tapasztalataira alapozta a forgatókönyvet társszerzőivel, Leo Chiossóval és Gustavo Palazióval. Araya maga is diplomata apa gyermeke volt, és ugyanolyan lekicsinylő megjegyzéseket kellett eltűrnie az olasz földön töltött első éveiben, mint Maryamnak. A film a szimbolika és az „ellentétbe állítás” eszközeivel érzékelteti a Maryam paradicsomian ártatlannak lefestett, ám anyagi javakban nem bővelkedő világa és a deprimáltsággal átitatott jólétében fuldokló Európa közt tátongó, áthidalhatatlannak tűnő szakadékot. Egyiptom napfényes és kellemes klímájú hely, Ferrara ködös, esős és lehangoló atmoszférájú város... Giorgio Maryam hazájában felszabadult és jószívű ember, odahaza viszont folyamatosan szerelme és a között őrlődik, hogyan tegyen a régi barátai és családja kedvére, akiknek nincs ínyére személyiségének fejlődése... Maryam és Giorgio gyengéden szeretkeznek, amikor azonban Giorgio – Maryam vélt hűtlenségén felháborodva − félrelép volt barátnőjével, Adrianával, csupán dugásra kerül sor... A Maryamra erőltetett katolicizmus rideg és nőellenes, míg saját núbiai pogány vallása természetközeli, a szertartásai pedig felemelő spirituális élményt nyújtanak... Maryam és Giorgio vidáman kergetőznek az egyiptomi tengerparton a dune buggy-s reklám készítésekor, odahaza viszont egy úri vadászaton, amikor Maryamot felkérik hajtónak, a núbiai szépség úgy érzi, férje mögötte futó előítéletes barátai valójában őt űzik vadként, nem a vacsorának szánt állatot.
„Giorgio nyeregben érzi magát, de végül úgyis én eszem meg vacsorára a csokilányt.”
„Örülök, hogy beugrottál hozzám, Maryam... Van egy meglepetésvendégem számodra.”
„Azóta epedek maga után, hogy először megláttam a plakáton...”
„Antonio Borghesi, a filmünk operatőre érti a dolgát, de fogadjunk, hogy én sokkal jobb felvételeket csinálok Maryamról, mint ő.”
„Hogy tiltakozott szegényke! Sebaj, a Giorgiónak küldött verzióban majd szinte letépi Carlóról a ruhát.”
Zeudi Araya igézően szép és érzelmi szempontból is hiteles Maryam szerepében, Scattini pedig kiváló színésztársakat választott neki. A Maryamot rossz útra téríteni kívánó kéjsóvár Marát a francia Martine Brochard (Mannaja, Menekülés Görögországból) játszotta, Giorgio egykori kedvesét, az immár házas Adrianát pedig Lucretia Love (Az aréna, A pók hálójában). Giulio Morgantit, a kedélyeskedő nőgyógyászt az egyik legfőbb olasz kultfilmes színész, Giacomo Rossi Stuart (Mussolini végnapjai, Blue Nude) formálta meg, a nők lefektetésére szakosodott Carlo Franzerót pedig a Tony Kendall művésznéven ügyködő Luciano Stella (Zsaru vagy csirkefogó?, Szabadlábon Velencében). Giorgio intrikus mamáját az 1940-es évek ünnepelt színésznője, Caterina Boratto alakította, akit a magyar nézők Pier Paolo Pasolini Salo, avagy Szodoma 120 napja és Federico Fellini 8 és fél című alapműveiből ismerhetnek. Giorgio, a bizonytalankodó szerelmes ifjú férj bőrébe a 70-es évek egyik legnagyobb férfi szexszimbóluma, a francia származása ellenére olasz zsarufilmekkel befutott Luc Merenda (Játékszenvedély, Torzó) bújt, aki a romantikus drámának nevezhető La ragazza fuoristrada mellett többek közt olyan művészi igényű pszichothrillerekben bizonyította sokoldalúságát, mint az 1978-as A rettegés szállodája. Merenda híres volt arról, hogy a kolléganőit minden lehetséges alkalommal elcsábította, és Scattini visszaemlékezése szerint ez az ő filmje esetében sem történt másként: amint megérkezett, a rokonszenves macsó rögtön nekilátott a hölgyszívek meglágyításának. Aki olyan klasszikus olasz drámára vágyik, amely nem csak az érzelmekre, de az agysejtekre is jelentős hatást képes kifejteni, ráadásul emberségre tanít, az semmiképp se hagyja ki a La ragazza fuoristrada-t.
„Az olaszoknak nem csak a klímája hidegebb a miénknél, de a szívük is.”
„Mitévő legyek? A családomra és a barátaimra hallgassak, vagy tartsak ki a hűtlen feleségem mellett?”
„Ne legyél marha, Giorgio! Csak nem dőltél be annak a silányul összevágott baromságnak? Maryam a legjobb dolog, ami történt veled ebben az elfuserált életben.” Ferrara lakói közül csak ketten rokonszenveznek a núbiai feleséggel: Pino Marchisio, Giorgio bohém festőbarátja és Giorgio felvilágosult húga
A film zenéjét az egyik leggyakrabban foglalkoztatott olasz soundtrack-komponista, Piero Umiliani (Fekete Éva, a legszebb kígyóbűvölő + Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel) szerezte, akinek két filmbéli dalát (Oltre l’acqua del fiume és Maryam) maga Zeudi Araya énekli: az egyiket olaszul, a másikat anyanyelvén, amharául. A La ragazza fuoristrada muzsikája többször is megjelent bakeliten és CD-n, a filmzene-fanatikusok egyik megbecsült kedvence. Saját kedvenceim a lemezről:
Ráadás:
Zeudi Araya a Playboy magazin olasz kiadásában
