Állatkert, Vidámpark és a társadalmi munka
Hogy is volt a társadalmi munka? Valóban önkéntes volt?
És a nagy kérdés: miért szűnt meg a Mecseki Vidámpark?
Idősebbek emlékezhetnek az "önkéntesek kiválasztása" ironikus kifejezésre! Nos az önkéntességre inkább a kiválasztás és a kötelező volt a jellemző.
"Gondolatok a társadalmi munkáról" című írás a Dunántúli Napló egyik 1959 szeptemberi számában jelent meg. A "társadalmi munka" fogalmát idősebbek ismerhetik, későbbi években még a "Kommunista szombat" néven tovább fejlődött ez a mozgalom. Az évek múlásával a dolgok megszépülnek, de ne felejtsük el azt sem, hogy fiatalon sokszor egy kellemes kalandnak tűnt az ilyen munka.
1959 szeptemberében a Mecseken már készül az állatkert. Az alábbi írás ekkor - szeptember elsején - jelent meg a Naplóban:
"A tanácstagi beszámolón szót kért egy idős férfi. Elmondta, hogy az utcájukban egy rövid szakaszon tönkrement a járda. Meglazultak a járda kövei, alig lehet rajta járni, legjobb letérni azon a rövid szakaszon a kocsiútra. Kéri, csináltassa meg a tanács.
Persze, szükség van a járda kijavítására is, szükség van a Verseny utca portalanítására is. És egyik munka elvégzése sem lehetetlen. Lehet járdát is kijavítani, és utcát is portalanítani."
"Hogyan? Társadalmi munkával."
"Ugyanígy épül a mecseki állatkertünk. Érdemes volt néhány forint ára bélyeget venni az állatkert javára, és esetleg két kézi munkát végezni ott fenn a hegyen? Ha megnyílik az állatkertünk, kétségkívül mindenki azt mondja majd: érdemes."
De a társadalmi munka valóban önkéntes volt? Mindenki örömmel végezte? Gondolom akár kellemes időtöltés, jó buli is lehetett! De az alábbi képet nézve nekem az a gondolat ugrott be, hogy gyerekmunka! Amit napjainkban mindenki elítéli. Napjainkban mit szólnának a jogvédők amennyiben napjainkban készült volna ez a fotó:
1959-ben elkezdődött a terület rendezése
Régen még az "átkosban" történt, hogy egy ünnepség előtt pár nappal, a középiskolai tornatanárom mosolyogva mondta: - Most kiválasztom az önként jelentkező zászlóvivőket. Ennyire volt önkéntes a társadalmi munka is.
De az önkéntességben már 1959-ben is kételkedhettek többen, mert így folytatódik az írás:
"Vannak akik azt mondják a társadalmi munkára: robot. Nos ezeknek csak azt mondhatjuk: mutassa meg azt a földesurat, vagy gyárost, vagy azt az egyes embert, akinek ez a "robot" hasznot nyújt. Hát ilyet ugyan nem tudna mutatni senki. Mert hiszen ezekre a társadalmi munkában megvalósított dolgokra az jellemző,- hogy' azok mindenkinek jók, azok az egész közösségnek a hasznát szolgálják."
Tehát volt ideológiai magyarázat a társadalmi munkához is. Az állatkert önkénteseiről írta az újság:
"Alig volt üzem, intézmény, amelynek munkásai, dolgozói, növendékei részt ne kértek volna ebből a munkából.
Az iskolák és a különböző szervezetek összesen több mint 35 ezer órát töltöttek el társadalmi munkában. A Széchenyi, a Nagy Lajos, a Janus Pannonius Gimnázium tanulói, a városi tanács dolgozói, az Orvostudományi Egyetem hallgatói, az Építőipari Technikum, a Leőwey leánygimnázium, a Bányaipari Technikum növendékei, a Közgazdasági technikum tanulói, a Finommechanikai Vállalat dolgozói végeztek kiemelkedő munkát."
Társadalmi munkával készült el a mecseki állatkert és a mecseki vidámpark.
A két mecseki létesítmény átadása pontosan egy év a különbséggel és minkét esetben augusztus 20.-án történt meg. 1960 augusztus 20.-án az állatkertet, 1961 augusztus 20.-án pedig a vidámparkot adták át ünnepség keretében.
Lehet vitatkozni az akkori társadalmi munka hasznosságáról és hatékonyságáról.
Nem kételkedem abban, hogy akik részt vettek a vidámpark vagy az állatkert építésén, kellemes emlékeik vannak erről.
A hatékonyságról azért eszembe jut egy ilyen régi társadalmi munka, egy kommunista szombat eredménye BÉV-nél. Kertvárosban elkészült új épületeket kellett takarítani az "irodistáknak". Az építésvezető később azért fohászkodott, hogy soha senki ne szervezzen ilyen "műszakot". Miért? Mert több szerszám tűnt el, mint amennyi a takarítás bérmegtakarítása lett volna. Sokan talán bosszúból vitték haza a szerszámokat, ez volt a szombat ára.
Sok évtizeden át a mecseki vidámparki szórakozás nagyon kedvelt hétvégi program volt. Városunkba érkezett idegeneknek is büszkén mutattuk meg, városunkban milyen szép helyen épült meg ez az intézmény.
Ha napjainkban előkerül a pécsi vidámpark témája rendszeresen hallani, hogy nem tudunk vigyázni semmire, minden csak tönkre megy ebben a városban, kár volt veszni hagyni, nagyon hiányzik.
Ilyenkor jut eszembe mindig az a kérdés, hogy amíg működött a vidámpark - te évente hányszor mentél fel a mecseki vidámparkba? Természetesen én is sajnáltam amikor bezárt, de az évek során én is csak egy-két alkalommal voltam gyermekeimmel a vidámparkban.
Mi vezetett a vidámpark bezárásához?
Sok minden. Az új játékok hiánya, a régiek elavultsága és a látogatók sem tolongtak a vidámparkban.
1996-ig a város üzemeltette a vidámparkot, 1997-től már egy Kft. vette át ezt a feladatot.
2000-es évek elején bezárt, bár ekkor még nem véglegesen.
2002-től ismét egy cég bérelte és üzemeltette a vidámparkot (annak végleges bezárásáig).
Az utolsó nap hírére megrohamozták a vidámparkot!
Mindenki sajnálja, hogy bezár. Én csak azt nem értem, hogy akkor miért nem jöttek addig amíg nyitva volt. - mondta az üzemeltető.
A kilenc év alatt nem sikerült egy városvezetővel sem megállapodni a fejlesztésről. Napjainkban pedig már sok ingyenes program van a városban és inkább ez vonzó a látogatóknak - magyarázta az üzemetető, hogy szerinte miért kell bezárni a vidámparkot.
Látogatók nélkül nem működhet egy vidámpark. Nincs vendég, nincs bevétel! - tehetjük még hozzá.
2011. októberének végén örökre bezárt az ötven éves pécsi Vidámpark.
2011. októberének végén az ötven éves pécsi Vidámpark bezárása alkalmából képekkel és filmrészletekkel illusztrált videót és riportot, Kovács Miklós a Pécsi Rádió riportere készített melyet itt nézheted meg.
Gyürüs Lajos (Régi Pécs)
Felhasznált forrás: Dunántúli Napló archívum (1959-1961)
