Fülszöveg:
Eden legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra. Hogy mindent másképp csináljon: ne nevessen a srác poénjain, kerülje a pillantásait az este folyamán, és mindenképpen zárja be a hálószobája ajtaját.
A szóban forgó éjszakán ugyanis Edent a bátyja legjobb barátja megerőszakolta, a lány világa pedig összeomlott. Ami egykor egyszerű volt, most komplikálttá válik. Amit Eden egykor szeretett – akit egykor szeretett –, most gyűlöli. Amit egykor igaznak vélt, abból most hazugság lett. Már semminek sincs értelme, és bár Eden tudja, hogy el kellene mondania valakinek a történteket, nem képes rá. Ezért inkább eltemeti. Azzal az emberrel együtt, aki valaha volt.
Szerintem:
Az ifjúsági regények döntő többségére igaz, hogy nagyon a lélekben vájkál. A szereplői érzelmi életét és minden kis rezdülésüket, szerelmüket és bánataikat igyekeznek megragadni a szerzők. Ki több cselekményt tesz mellé, ki kevesebbet.
A legtöbb esetben
túlírtnak is érzem őket. Aztán jön egy olyan regény, mint Smith és az Amilyen akkor voltam. Amikor másként nem is lehetne a témát bemutatni, mint ennyire mélyen bemászva a lélek és az érzések világába. Már nyitányban ott a trauma: Edy békésen alszik a saját ágyában, amikor egyetemista bátyja szobatársa befekszik mellé, lefogja és megerőszakolja. Hogy lehet ezen túllépni? Hogy lehet meggyógyulni?
Smith végigköveti a lány középiskolás éveit és nem szépít semmit. Itt lesz az, milyen a titkot megtartani, és annyira vágyni valakire, aki észrevenné rajta, hogy valami nincs rendben. Ahogy megváltozik a személyisége. Ahogy a félénk zenekari lányból az iskola egyik kikapós csaja lesz, aki az italozástól kezdve az egyéjszakás menetekig mindenre kapható. Aki felejteni akar. Az egész dinamikája fájdalmas és nehéz megtörni a kört. Talán a legfájdalmasabb nekem a kezdet volt – amikor ott van a véres ágynemű, a sebzett lány – reggel meg bejön az anyja és nem veszi észre, mi a baj. Egész mást gondol a helyzetről, és Eden kb. belekényszerül abba, hogy a családi idillt békén hagyja, leüljön kedélyesen reggelizni a fiú mellé, aki összezúzta a világát.
Mély, emberi, nagyon átélhető a regény. Meg tudja mutatni, miért és mikor változik Edy. Hogyan lesz belőle Eden és miért művel meredek dolgokat. Amikor olyasmiket is megtesz, amik miatt rossznak sorolnám be, akkor is ott van, hogy ő áldozat. A döntései mögött mindig ott van a titka, a múltja, ami sebként fertőzi meg élete minden területét, amit a titkolózás tovább ront.
A regény második felében egy másik lány majd feljelenti Kevint nemi erőszakért és ezzel egy másik érzékeny, kemény témát is behozott a szerző. Megjelenik az áldozathibáztatáson át annak az igazságtalansága, hogy itt az áldozatnak mennyi mindent újra el kell szenvednie, és a rendszer nem segít neki. Megalázza, és az erőszaktevő van a kényelmes helyzetben. Eden majd ott kap egy esélyt arra, hogy megtegye, amit 14 évesen nem tudott.
Felépíti a szereplőit, és hiába Eden a fókusz, hiába uralkodik az ő nézőpontja, azért többet beléjük tudott tenni, mint amit Eden éppen beléjük látott. Ilyen téren a kedvencem az volt, amikor Caelin felfogja, mi történt a testvérével. Az az üvöltés… abban sok minden benne van.
Kemény téma, de szalonképesen és értelmesen elbeszélve. Nincs felesleges hatásvadászat és nincs túlmagyarázva sem. Ami meg ritkán jön össze, amikor ennyire a belső cselekmény, de itt megvolt.
Az egyetlen része a történetnek, amit nem díjaztam, ahogy majd Josh visszakerül a történetbe, amikor Eden úgy dönt, hogy felfedi a maga igazát. Akkor már 3-4 éve nincsenek együtt és különben sem volt egy hosszú kapcsolat. Elég csúnya vége is lett, hiszen abból komoly baj is lehetett volna, hogy Eden idősebbnek hazudta magát. Szóval, azzal nem tudok mit kezdeni, hogy Josh más kapcsolatban volt, le is szögezte, hogy szereti a barátnőjét. De amint megnyílik neki Eden, már fel is ajánlja, hogy legyenek megint együtt. Igen, ezek a második esély dolgok ilyen formában nekem nem hihetők. Kicsit azért javít a helyzeten, hogy Eden lehűti és reálisabban nézi a helyzetüket.
Kerek így, szépen fel van építve és értelmes kötet. Kicsit tartok is a folytatástól, mert van egy olyan érzésem, ezt innen csak elrontani lehet.