Fülszöveg: 

Kilenc ​évvel ezelőtt Vivienne Jones úgy gyógyította összetört szívét, mint bármely fiatal boszorkány: vodka, sírós zene, habfürdő… és átok a szörnyű exbarátra. Vivi persze tudta, hogy nem lenne szabad erre használnia a varázserejét, de egy „gyümölcsös széna” illatgyertya igazán nem okozhat nagyobb galibát, mint hogy a pasi frizurája egy-két napig nem engedelmeskedik a fésűnek…
Egészen addig így gondolta, amíg Rhys Penhallow, a város őseinek szívtipró leszármazottja visszatér a Georgia állambeli Graves Glenbe, és jóképűbb, mint valaha.
A látogatás, amelynek célja a város felrázása és a helyi őszi fesztiválon való szereplés, totális katasztrófába torkollik. Rhyst egyik csapás sújtja a másik után, és Vivi rádöbben, hogy az aprócska szerelmi átok mégsem volt olyan ártalmatlan.
Graves Glent hirtelen megtámadják gyilkos hajlamú felhúzható játékok, egy feldühödött szellem és egy beszélő macska, akinek érdekes mondanivalója van számukra. Vivinek és Rhysnek figyelmen kívül kell hagynia a köztük lévő kémiát, hogy együtt dolgozhassanak a város megmentésén, és megtalálják a módját, hogy megtörjék a szakítási átkot, mielőtt túl késő lenne.

Szerintem: 

Habkönnyű, egyszerű, de nagyon mókás. Jókat kuncogtam ezen

a köteten, és ez tudott kárpótolni azért, hogy más tekintetben meg nagyon tipikus és női mese a történet.

Hiszen, a szerelmi szál akkora klisé, hogy csak na. Rhys és Vivi 19-20 évesen találkoztak, nagy szerelem volt, és egy csodás nyarat töltöttek együtt. Ahogy lenni szokott, egy félreértés okán jött a nagy szakítás. Rhys annyira meg akart felelni az apjának, hogy beleegyezett egy lehetséges elrendezett házasságba, amit természetesen Vivi zokon vett és kidobta a fiút. Mivel pedig boszorkány is volt, az unokanővérével és némi vodkával vigasztalásképpen meg átkot is szórtak Rhys-ra. Aztán 9 évvel később Rhys visszatér, mert a családja nevében neki kell megújítani a városkát tápláló varázst. Hiszen ő meg varázsló, ha nem említettem volna. Vivi átka lecsap, a városi mágiába is belefolyik és elkezdenek megőrülni a dolgok. A két, egymást még mindig szerető embernek össze kell dolgozni a megoldásért, és közben azt is kibogozhatják, hogy mit jelentenek egymásnak. Megvan szépen minden, ami a klisében kell. Soha el nem feledett érzelmek, nagy fizikai vonzalom, és még egy kis tiltott szerelem szál is: Rhys ugyanis a legbefolyásosabb varázsló család sarja, míg Vivi családja nem jelentős. Ha nem is szegények, de a férfi családjához képest igen. Plusz, van családi titok is, ami az ősiekkel kapcsolatos.

Sterling jól el tudott játszani azzal, és ezzel adta el nekem a könyvet, hogy a kiszámítható szerelmi szálra rápakolt más rétegeket. Nyomozás van benne, hiszen Rhys és Vivi meg kell fejtse, hogy törhető meg az átok, miért terjedt ki, és milyen titok van a családjaik, egyben a városka múltjában.
Urban fantasy, amit humorral kombinál. Mert az nem kicsit jópofa, hogy a megvadult mágia milyen tüneteket produkál. Lesznek itt Halloweenra beszerzett műanyag koponyák, amik emberre akarnak vadászni. De a kedvencem Miák úr volt, Vivi unokatestvérének hirtelen beszélni kezdő macskája, aki nagyon akarja a nasiját. Nasit!
Még a romantikus családi történetekre jellemző vonal is megvan, hogy a jelenben élő leszármazott ki kell nyomozza, hogy az ősével mi történt. Az a szál mondjuk nincs részleteiben megírva, de így is megvan a múlt – jelen párhuzam.

A szereplők bájosak és tipikusak. Pozitívak. Talán csak Rhys apja tűnik fel negatív fényben, de ő sem egy gonosztevő. Csak a saját erejétől és fontosságától elájult varázsló. A többiek bohókásak, nagyszívűek, kellemes emberek.
Vivi és Rhys fiatalok, dögösek, helyesek, mókásak. Már csak azért is romantikus – fantasy mese, mert ennyire szimpla a szereplők és a mellékszereplők jelleme és világa is.

A cselekmény a különféle esetekkel, mágikus balesetekkel és a nyomozással van feldobva, közben meg elszabadul a főszereplő páros vonzalma is. Ha kiszámítható is pár esemény benne, mindenre, amit nem szerettem, találok olyat, amit viszont igen. Mert bármennyire is hiteltelennek találom, hogy 9 évig, maguk előtt sem beismerve egymásba voltak szerelmesek, miközben más kapcsolataik voltak és külön életük, most simán folytatják egymással, az olyan szálak, mint a szellemházban bujkálás és Miák úr kéregetése, kárpótoltak. Nem unalmas, nem csak szerelmes, szerencsére mókás.

A stílusa is a komédiákhoz áll közelebb, és csak nagyon ritkán engedi meg magának a szerző, hogy hősei a szerelmükön siránkozzanak. A vágy jobban ki van fejtve, el is van túlozva, hogy Vivi milyen szinten kattan rá a férfira folyamatosan. De, hála égnek inkább nevettetni akar és mókás jeleneteket, beszólásokat komponált a szerző, és nem szerelmi vallomásokat vagy belső töprengéseket.

A folytatást is elkezdtem várni. Nem egy komolyan vehető könyv, de azért szerettem, mert megnevettetett.

Idézet: 

Vivi arra ébredt, hogy Miák úr őt bámulja.
Ez még nem lett volna olyan furcsa – a macska mindig megnézte, ki van még reggelente ágyban, hogy odabújjon, és mivel Gwyn és Elaine néni korán keltek, ez a személy szinte mindig Vivi volt, amikor még itt élt.
A szokatlan az volt, hogy a macska pislogott egyet zöldessárga szemével, nyávogott, majd azt mondta:
– Nasit akarok.
Most Vivi pislogott.
– Csak álmodom – mormolta. Elvégre az előző éjszaka igazi rémálom volt. Nem csoda, hogy ilyen valóságos, különös álma van.
– Nasit akarok! – mondta újra Miák úr, és odadörzsölte a fejét Vivi karjához. Ez kétségkívül nem álom volt.
A macska beszélt.
– Gwyn! – kiáltott Vivi hátrahőkölve, Miák úr pedig tovább tekergett, azt hajtogatva a bajsza alatt:
– Nasit, nasit, nasit!