Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Leblanc: Arsene Lupin, az úri betörő

2024. március 25. - BBerni86

arsene1.jpgFülszöveg: 

A Maurice Leblanc által teremtett úri csirkefogó, Arsène Lupin az álcázás mestere és ravasz szélhámos, akitől az ártatlanoknak és a szegényeknek nincs mitől tartania – a gazdagoknak és hatalmasoknak annál inkább.

A mestertolvaj ma is szórakoztató, szellemes párbeszédekkel és bonyolult cselszövésekkel teli kalandjai óriási hatást gyakoroltak a krimi zsánerére, és méltán nevezhetők a műfaj klasszikusainak.

Szerintem: 

Van abban valami fura, amikor már ismerem a szereplőt, bár az eredeti alakját elkerültem. Olvastam már

az Irene Adler gyerekkönyvekből, amelyekben ő az egyik főszereplő. Láttam többféle filmfeldolgozást. De Leblanc története eddig kimaradt. Jellemző különben, hogy a Netflix sorozat kedvéért vettem le a polcról a kötetet.

Az első benyomásom az volt, hogy érdekes formát választott a szerző. Igazából ez a kötet nem is regény. Szívem szerint novellafűzérnek mondanám, amelyeket Lupin személye köt össze. Egy-egy azért lineárisan követi egymást, de ez nem kizárólagos. Simán belekerültek korábbi esetek, és Arsene eredettörténete és kb. a közepére lett elrejtve. De nem csak az időrend miatt különös.

Az elbeszélő személye sem egyértelmű. Egyszer van egy narrátorunk, akinek Lupin elmesélte a történeteit. Minimálisan van jelen, megjegyzéseket se igen tesz. Máskor meg Arsene Lupin viszi a szót, akár közvetítő nélkül is. Ami még elmenne úgy, hogy a narrátor csak lejegyzi a neki elmesélteket, teljesen kihagyva magát a történetből, de nem valószínűsíteném ezt. Ha az derülne ki, hogy eredetileg egy lapban jelent meg folytatásokban, simán elhinném. Olyan a szerkezete.

A kötet és a cselekmény maga kifejezetten jópofa. Arsene Lupin nagyon egyedi és megnyerő figura. Egy modern, szerethető Robin Hood, aki megválogatja, kitől lop. Amikor olyan helyzet áll elő, azért veti be a képességeit, hogy egy körözött gyilkost visszajuttasson a rácsok mögé. Nem véletlenül van a címben az úri kifejezés. Bár alsóbb a származása, Lupin kiművelte magát és simán eladja magát nemesnek is. De ennél fontosabb, hogy a bűnöző volta ellenére megvan az erkölcsi normája, amiből nem enged. Bűnöző, de nem gonosztevő. A hírnevét meg az ügyessége és a stílusa adja. Azt meg értékeltem, hogy nem is próbálta Leblanc úgy írni, mintha mindent maga csinálna. Van mögötte egy rablóbanda, csak éppen Lupin az agy. Ez a hihetőbb fele.

Hiszen az nem hiteles, ahogy Lupin mindig és mindent megold, pillanatok alatt variál és alkot új terveket. Túl profi. De a regénybe elfér így, és szépen húzza alá Arsene Lupin legendáját, akit nem lehet megfogni. Nem érzem annyira nagyotmondásnak, mint egy Háry János történetet, de azért ezt sem tudom úgy olvasni, mintha realisztikus lenne.

A célkitűzés nagyságát mutatja, hogy Leblanc a történetbe emelt egy hasonlóan zseniális bűnüldözőt. Egyetlen kaland erejére Herlock Sholmes ered Lupin nyomába, akit szerintem nem kell külön megneveznem, kit takar, szerzői jogok sértése nélkül, tisztelegve a karakter előtt. El is merengtem azon, hogy ma simán megbeszélhetné a két író, hogy hadd használja egy elbeszélés erejéig az alakját, itt meg ilyen trükkhöz kellett nyúlni. Noha Leblanc tisztelettel nyúl Sherlock alakjához, egy kifejezetten szimpatikus és okos alak lett a történetben, talán még empatikusabb és kedvelhetőbb is, mint Conan Doyle eredeti magánnyomozója.

Az ügyekről is legyen pár szó? Rablások, híres ékszerek eltulajdonítása, mindig valami trükkel. Arsene szinte mindig a helyszínen van egy ötletes jelmezben. Elképesztő az akaratereje, és az már pszichés hadviselés, ahogy arra épít, hogy mit várnak/hisznek el az emberek. A csúcs különben a börtönből való szökése: amikor elhiteti magáról, hogy ő nem is Lupin, összekeverték vele, amikor eltávról visszament a büntetését letölteni. Ahogy használja, hogy milyen a híre, mennyire verhetetlennek tartják, külön művészet és van benne pszichológia, amit viszont el tudok hinni.

A korábbi fordítást nem ismerem, de az újabb még kifejezetten olvasmányos is. Nem érződik rajta az eltelt idő, gördülékeny és friss, miközben az úri sikk, ami Lupin sajátja, meg tud jelenni a szövegben is.

Ezek után érdeklődve várom, mit tud a Netflix ebből kihozni – Omar Sy főszereplésével. Őt azért nehezen képzelem el az itt megismert Arsene-ként.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4418363003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása