Fülszöveg: 

A Davenport család lány tagjai, szolgálójuk és legjobb barátnőjük egy forrongó időszakban próbálják megtalálni az útjukat az életben és a szerelemben.
1910-ben járunk, Chicagóban. A vagyonos és tekintélyes Davenport család rangját William Davenport, az egykori rabszolga harcolta ki. Fényűző körülmények között élnek, szolgákkal, ezüst étkészlettel és ragyogó partikkal, a szerelmet keresve – még ott is, ahol nem kellene.
A gyönyörű Olivia az alkalmas férjjelöltet keresi, míg meg nem ismerkedik a karizmatikus emberi jogi harcos Washington DeWhight-tal, és fel nem szikrázik köztük a levegő. A fiatalabb lányt, Helent sokkal inkább az automobilok érdeklik, mint a szerelem – csakhogy rövidesen nővére udvarlójához kezd vonzódni. Amy-Rose, a szolgálójuk saját üzletről álmodozik, és egy olyan férfiról, aki sosem lehet az övé: Olivia és Helen bátyjáról, Johnról. A férfira Olivia legjobb barátnője, Ruby is szemet vetett, bár úgy tűnik, kevés sikerrel, míg családja nyomására flörtbe nem kezd, egy másik férfi érdeklődését felkeltve.

Szerintem: 

A címről nekem elég gyorsan beugrott a Bridgerton család, és nem csak azért, mert a Netflix verzióban ott is feltűntek a színesbőrű színészek. Alapból a

korszak, a szereplők céljai és a szerelmi téma is rokonítja nekem a két sorozatot.

A nagy különbség nem is az eltérésekben van. Mert itt Chicago a helyszín, a kocsigyártás indul be Ford műhelyeiben. Más a nemesség is, mint az angoloknál. Itt többet számít a pénz, és a Davenport család tagjai úgy lehetnek helyi előkelőségek, hogy a szülők szerezték a vagyont, a gyerekek azok, akik csak beleszülettek. Ugyanolyan fontos a státusz, csak itt más adja meg. Még csak nem is azért más, mert itt fekete családok és gyermekeik a főszereplők.

Ami miatt ez más, hogy határozottan ifjúsági zsánerben mozog. A főszereplők mind fiatalok, 17-20 év között, akik keresik a helyüket a világban és a szerelemben. Három Davenport: John, Olivia, Helen szerelmi története keveredik majd a szintén saját nézőpontot kap legjobb barát Ruby és a szobalány Amy-Rose meséjével. Vagyis, itt sűrítve és kamaszos formában van meg az, amit Quinn több szerelemmel és erotikával kötetenként mesél el. Az előnyének is érzem, hogy ennyire sűríti a szerelmi történeteket, mert ez ad neki tartalmat. Csak egy-egy darab unalmas, klisés és kevés eseményt tartalmazó lenne, de mivel több van, fogyaszthatóbb a végeredmény is.

Nagyon mese, és durván szólva egy kliséhalom. Az örökös és a cseléd tiltott szerelme. A húg, aki beleszeret a nővérének kiszemelt fiatalemberbe. A felelősségteljes, családnak megfelelni akaró lány, aki egy nagyon más körökben mozgó fiatalember hatására megkérdőjelezi magát, a tetteit és minden téren többet akar majd magának. Szerelmet, szabadságot, nagyobb felelősséget.

Bár annyira hangsúlyos, hogy a Davenport család fekete, az ebben rejlő lehetőségek és témák is elvesznek a szerelmi szálak mellett. Pl. Olivia a nyitányban egy üzletben érzékeli, hogy kinézik azért, mert fekete a bőre. De szinte azonnal el is simul a helyzet, és nem lesz következménye. A polgárjogi mozgalmak esetében is fontosabb az a szál, hogy Washington a lány szívét is elnyeri, miközben az ügy mellett kampányol. Úgy tartanak estélyeket, úgy helyi előkelőségek a család tagjai, hogy nagyon ritka kivételtől eltekintve pont olyan, mintha fehér család történetét olvasnánk.

Egyetlen olyan elem van benne, amin nem kicsit fenn tudtam akadni. Amy-Rose az egyik legszebb lány a történetben, dolgos is, és már kész terve van a saját üzletére is. A Davenport család nem is azért nem látja méltónak Johnnak, mert náluk dolgozott. Viszont, a lány apja egy fehér rabszolgatartó, aki a tulajdonát képező fekete nőt ejtette teherbe. Vagyis, Amy-Rose félvér, és ezt képtelenek elnézni neki. Az meg nem a kétszínűség csúcsa, amikor maguk is szenvednek a rasszizmustól, és mégis, maguk is ugyanazt követik el? Szegény lány egy ponton meg is fogalmazza, hogy neki egy csoportban sincs helye. A feketéknek túl fehér, a fehéreknek meg túl fekete. Kitaszítja mindenki. Ez kifejezetten az a téma, amiről sokkal komolyabban is lehetett volna mesélni, de ez is éppen csak feltűnik a történetben.

Mert nem is egy hosszú regény, főleg ennyi szerelmi történethez képest, amit színez a gyár modernizálásának játszmája is. Miközben mozgalmasabb attól, hogy sok történet szálai keverednek benne, olyan témák, amelyek túlmutatnak a szórakoztatáson, nevelhetnének és empatikusabbá tehetnének, elvesznek a cselekményben. Ezt viszont sajnálom.

A hangulata, stílusa is az ifjúsági regényeké. Sok párbeszéd, és nagyon sok belső fejtegetés, elsősorban a szerelemről és az érzésekről. Nem egy történetben az csap össze a szereplőben, hogy a saját vágyai és a szülei akarata nem egyeznek. Aztán jöhet a gyötrődés.

A szereplők szimpatikusak, szerethetők. A kedvencem Amy-Rose, akinek a legtöbb nehézséget kell leküzdeni, összetörik többször is, és mégis megy előre. Hozzá képest a többieknek könnyű dolga van. Negatív szereplő talán nincs is benne, legfeljebb társadalmi berögződéseket lehetne kiemelni, amelyek általánosságban rosszak.

A vége pedig nyitott, még egy Davenport se ért révbe. Kíváncsi leszek, jön-e magyarul a folytatás.

Idézet: 

– Nem olyan vagyok, amilyennek lefest. Nem kell bizonyítanom sem önnek, sem senki másnak.
A férfi mosolygott.
– Valóban. De önmagának nem akar bizonyítani?