Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Montag: Tajtékzó világ

2022. október 03. - BBerni86

tajtekzo_vilag.jpgFülszöveg

Alig ​egy évszázaddal a jelenkor után teljesen átalakul a világ. Az emelkedő tengervíz lassú emelkedését követően elárasztja előbb Amerika parti városait, majd a szárazföld belsejének zömét. Mindössze a magaslatok maradnak szárazon, kis szigetcsoportokat alkotva. Ide települnek a tengeri kereskedelemből élő csereállomások, telephelyek. Az önfejű, függetlenségét őrző Myra és hétéves kislánya Madár nevű vitorlásukkal vízi életre adják a fejüket, s csak a kifogott halakat becserélni kötnek ki időnként. Hét éve Myra férje magával vitte idősebbik lányukat, Row-t egy nebraskai gátszakadás idején. Mikor egy idegen erőszakoskodik az asszonnyal, az leszúrja. Előtte azonban a férfi leírásából Myra ráismer Row-ra, akivel áldozata a Sarkkör táján találkozott. Fejébe veszi, hogy feljut Grönland nehezen hajózható környékére, hogy még idejében megmentse Row-t egy esetleges tenyészhajóra kerüléstől. Az egyre sokasodó kalóztársaságok ezekre a hajókra gyűjtik ugyanis a fiatal lányokat. Noha Myra minden újat kizár az életéből, felvesz a hajójára egy fuldokló navigátort, Danielt, majd a Madár zátonyra futásakor hármasban utaznak tovább a nagyobb Sednával. Myra minden ravaszságát beveti, hogy észak felé csábítsa a hajó legénységét, akiknek legfőbb célja biztonságos közösséget építeni a szárazföldön. A biztonság azonban ritka kincs ebben a világban. Kalózok veszik üldözőbe a Sednát, és Myra bánni kezdi, hogy fiatalabb lánya életét kockára tette Row megmentéséért.

Szerintem

Egyelőre annyira csalódott

vagyok a kötetben, hogy komolyan nehezemre esik olyasmit találni benne, amit szeretni tudok. Azért próbálkozom, de panaszkodásra készülők.

Először is, a számomra legnagyobb gond, hogy komolyan ellenszenves volt Myra, a hősnő. Ő egy megszállott, aki imádja magát hibáztatni a dolgokért. Ugyan a szerző igyekszik indokolni, miért ilyen és magyarázza az érzéseit is, attól nem kedveltem meg jobban a nőt. Azt még meg tudom érteni, hogy nem képes elengedni a nagyobb lányát, Row-t, akiről az óta nem tud semmit, hogy a férje magával vitte. Azt is elhiszem, hogy sok mindenre képes a bizonyosságért. De, ahogy minden más törlődik körötte, az már zavaró. Van egy másik lánya is, aki szerintem jogosan vágja az anyja fejéhez, hogy neki csak Row számít, vele soha nem foglalkozik úgy és nem érdekli, mi van vele. Ez azért így sarkított, nem akar rosszat a kisebb lányának sem, és gyötrődik is miatta, hogy magával rángathatja-e Row keresésére, de elnyomja magában. Ez különben nagyon megy neki, amikor ki kell használnia másokat. Eltérít egy egész hajót, a kapitánnyal össze is fekszik, hogy a neki tetsző irányba tartsanak. Utána ugyan a szerző mentegeti, hogy nem csak prostituálta magát, de érzései voltak a férfi iránt, de az már csak utólag belemagyarázás.
Lehetne úgy is nézni, hogy ő a nagybetűs anya, aki mindenre kész a gyerekéért és ezt erénynek látni. De nehezemre esik így tenni, amikor mellette látom, mit tesz mindez a kisebb gyerekével.

Mindezt tetézi, hogy a mellékszereplők mindegyike kap egy olyan múltbéli titkot vagy fájdalmat, ami miatt őket sem tudom szívlelni. Nagyon a szerző sem, mert a megváltásukat az adja majd a legtöbb esetben, hogy feláldozzák magukat a többiekért. Vagyis, vigyázat: ebben a könyvben többen meghalnak, nem érdemes senkit sem igazán megkedvelni, ha egyáltalán valaki kivált ilyesmit.

Hiába van viszonylag kalandos cselekmény is mellette, hiszen egy nagy utat kell megtenni és mindenféle emberekkel találkoznak közben, annyira belülről és Myra érzései felől van megfogva az egész, hogy helyenként én már untam is.

A világát két szinten is építi, ez különben tetszett benne. Minden szereplőnek megvan a maga története, amivel személyes közelségbe hozza az apokaliptikus események után történteket. Lesz, aki új társadalmat akart létrehozni. Volt, aki mások áldozata lett. Látunk több lehetséges módot, hogyan élnek az emberek és miképpen szervezik magukat. Vannak természetesen szélsőséges megoldások is, amelyeket barbárnak is nevezhetek. A tenyészhajók ötlete akár Mad Max filmben is elmenne, ha az is vízen, és nem sivatagban játszódna.

A vége, de az egész történet is keserédes. Biztosan jobban kijöttem volna vele, ha nem lenne annyira ellenszenves Myra. Őt nagyon nem bírtam.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1517919937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása