Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Adamson: Elza és kölykei

Az Oroszlánhűség folytatása

2022. június 29. - BBerni86

elza.jpgFülszöveg

Elza, az elárvult kis oroszlánkölyök, a nagysikerű Oroszlánhűség hőse volt, akit a szerző és férje „családtagként” nevelt fel és szelídített meg. Ez a könyv Elza életének további folytatását meséli el: „házasságát”, kölykeinek születését és felnevelését, betegségét és halálát, majd a kölykök további sorsát. A mesterséges környezetben felnőtt Elza sohasem vált „teljes értékű” oroszlánná, nem tudott visszatalálni a vadon törvényei közé. Az Adamson házaspár azt akarta, hogy a kölykök újra természetes életet éljenek. A fiatal állatokat a Serengeti-rezervátumban helyezték el.

Szerintem

Elza története folytatódik. Azon meg is lepődtem, mennyire egyenes folytatása az Oroszlánhűségnek. Ahol az abbamaradt, ez

pont ott veszi fel a fonalat.

Más ez a történet, és nem csak azért, mert Elza már kint él a szabadban. Korábban felróttam, hogy nagyon egy naplóra emlékeztet a szerző stílusa. Itt már inkább regény, mesélős és jobb olvasni. Ugyan most is megvan a szigorú időrend és lineáris haladás, de olvasmányként jobb lett.

Talán azért is, mert jobban jelen vannak az emberek. Elza, később a kölykök nincsenek folyamatosan szem előtt. Meg kell őket találni, jelezni, ha azt szeretnék, hogy előjöjjenek az oroszlánok. Jobban átjön, hogy mennyire fontosak ezek az állatok a szereplőknek és milyen áldozatokat hoznak meg értük. Az emberek is aktív szereplőkké lépnek elő, nem csak megfigyelik, hogy az oroszlánok hogyan nőnek.

Nagyon állatbarát az egész történet, olyannyira, hogy egy-egy ponton már soknak is találtam, amit megtettek. Elza most akkor vad oroszlán lett vagy sem? Legszívesebben azt mondanám, igen is, meg nem is. Nem engedték teljesen elszakadni, mindig visszajártak hozzá, vittek neki élelmet többek között. Ettől nekem furcsa is volt az egész helyzet. Házimacska is, meg nem is? A kölyköknél már tisztább a helyzet, ők vadon nőttek fel és nem kötődtek úgy a családhoz, mint az anyjuk. Sokkal jobban is tetszett az a megoldás, ahogy ők lettek szabadok a végére. Bár őket is megpróbálta George és Joy később is megnézni, látogatni, ők nem jártak vissza az emberekhez, mint Elza.

Érdekes az is, az afrikai szavannán mit lehetett megérezni abból, hogy a könyv miatt Elza sztár lett. Azt hinné az ember, abban a korban, az eldugott Afrikában nem lettek nagy következményei, de lettek. Azt igazságtalannak is tudom megélni, amikor el kell költöztetni az oroszláncsaládot valami mondvacsinált indokkal. Ma már jobban menne a PR ott is, azt hiszem.

Nem egy nagy regény, nincsenek nagy tanulságok, de valahol pont az a jó benne, hogy kicsit azt tudja megmutatni, milyen egy majdnem átlag oroszlán élete. Hiszen még mindig az állaton van a fókusz, ha többet szerepelnek is az emberek. Mire hogyan reagál, milyenek a társas kapcsolata, milyen anya. A kölykök révén megint látunk fejlődési ívet is.

Ebben a kötetben is vannak képek, de már lényegesen kevesebb. Így is dobott az összképen: akad benne kifejezetten jól sikerült kép is, és közelebb hozza a szereplőket.

Az is egy jó szerkesztési ötlet, hogy a sorozat 2. és 3. része egy kötetben, egy történetként jelenik meg. A kölykök nagyon összekötik őket – az 1. részben kicsi oroszlánok, velük van az anyjuk. A másodikban Elza már nincs, és Joy és George igyekszik rendezni az állatok helyzetét. Érezni azt is, miért külön történet, de azt is, miért tartoznak mégis ennyire össze.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2617854807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.06.29. 19:15:44

Sose olvastam.
De a képeket ezerszer nézegettem.
süti beállítások módosítása