Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

McCullough: Túl sok a gyilkosság

Carmine Delmonico 2.

2022. június 28. - BBerni86

Fülszövegtul_sok_a_gyilkossag_1.jpg

1967-et ​írunk, javában dúl a hidegháború. Egy derűs tavaszi napon a connecticuti Hollomanben Delmonico századosnak fontosabb dolga is akad, mint hogy nevet találjon újszülött fia számára: egyetlen nap leforgása alatt tizenkét gyilkosság történik.
Delmonico és csapata titkok és hazugságok szövevényes hálójába bonyolódik. Úgy tűnik, megoldhatatlan rejtéllyel kerültek szembe: mindegyik gyilkosság más, és látszólag semmilyen kapcsolat nincs közöttük. Egyetlen gyilkos van, vagy több? Mi köze lehet egy prostituált halálának egy anya és mozgássérült gyermeke meggyilkolásához? És ha ez a tizenkét gyilkosság nem elég, Carmine hamarosan egy kémet is kereshet, aki fegyverkezési titkokat árul az oroszoknak. De talán még ez is összefügg valamiképpen a gyilkosságokkal?

Szerintem

Nem pont azt kaptam, amit vártam, de attól még tetszett a regény. Eredetileg azt hittem, a sok gyilkosságot szépen sorban megoldják, és kicsit olyan novellafűzér jellegű lesz a regény. Azonban

McCullough más irányban írta meg a történetet.

Az elején az volt, amit vártam. De aztán Carmine Delmonico egyre biztosabb abban, hogy minden összefügg egy gyilkossal minden történet mögött. Ekkor ez már egy másik nyomozás, amiben olyan új szálak lesznek egyre hangsúlyosabbak, mint az orosz kémek leleplezése. Valahol most furcsán aktuálisnak is érzem, ahogy a hidegháború hangulata megjelenik, és az oroszok a történet egyértelmű, agyafúrt és gyilkos gonoszai.
McCullough végig több szálat tart mozgásban, pl. életveszélybe kerülnek a nyomozó családtagjai. Így azzal is eljátszik, hogy ki a kém és miért lett belőle hazaáruló. Rutinosan van vezetve az olvasó, vannak nyomok és lehet találgatni. Minden szépen össze is passzol a végére, így kellően logikusnak is éreztem a kötetet, és nem csak a végén lett odarángatva valaki, hogy játssza el az intrikus szerepét. Jó volt így. Ok, talán csak azt sokaltam kissé, hogy a legvégén a horrorok nagy kliséjét alkalmazzák: a gonosz mindig visszatér, vagyis itt is van másik kém.

Van fordulat, van meglepetés és végig nyomon lehetünk Delmonico oldalán. Bár alapvetően az ő nyomozását követjük, szerettem az olyan pluszokat benne, amikor az osztályvezető énjét is megmutatja, használja a csapatát és együtt dolgoznak. Így lesznek olyan szálak, amikor hősünkkel csak az eredményt tudjuk meg, hogy az egyik nyomozó mit derített ki és Carmine azt fogja bedolgozni az elméletébe. Bírtam a két századosi kinevezésre hajtó nyomozót a kis vetélkedésükkel, de a kedvencem különben a minden lében kanál titkárnő, Delia. Ő kifejezetten olyan alak, aki saját jogon is lehetne regény hősnője. Rátermett, nagyon okos és mellette jó barát is.

Jó érzékkel vannak megalkotva a karakterek és ez valóban sokszereplős történet. Sok gyanúsított, Carmine nagy családja, és a nyomozás sem csak Carmine dolga, van egy csapat is, különböző emberekből. Talán kissé fekete-fehérek a szereplők, bár maradtak benne olyan dolgok, amiket nem tudtam megérteni. Az egyik nő, a kémes vonalon tanulmányi kiránduláson, ha úgy tetszik, kiképzésen volt Moszkvában. Mivel csinos volt, KGB vezetők és politikai fejesek az egyik rendezvényt tömeges erőszakolássá változtatták. Miért maradt az a nő hű kommunista, ha ezt tették vele? Ezt fel nem bírom fogni.

Nagyon olvasmányos, és el vannak találva az arányok. Bár vastag kötet, nincs túlírva. Pont annyira ír le dolgokat, hogy filmszerűen pörögjenek az események. A párbeszédek ülnek, és nagyon kevés olyan dolog van, amikor valaki előadást tart, hogy képbe hozza az olvasót ilyen-olyan dolgokkal.

Cselekményközpontú, de érzelmileg is össze van rakva a legtöbb szereplő. Desdemona, Carmine felesége kapcsán olvashatunk arról, hogy mennyire szeretne máris második gyereket, és hogyan megviseli, amikor elsőre nem jön össze. Távol van a témától, nagyon női is, egy krimiben pláne. De ide beleillett és nem éreztem fölös körnek. Tud ilyeneket a szerző, máskor is.

Jó a sztori, szimpatikus a nyomozó és csapatmunkát is látunk, vannak a történetben érzelmek. Olvasmányos, jól szerkesztett, logikus. Egyes dolgokon ugyan fennakadtam, de összességében nagyon kellemes meglepetés a könyv és jól szórakoztam rajta.

Idézet

– Fura ez a világ – mondta Carmine Desdemonának már a tenger gyümölcseit kínáló étterem felé menet. – Egy fickó lenyúl tíz rongyot a vállalatától, és lecsukják. Mások meg több milliót tesznek zsebre, és a hajuk szála se görbül.
– Jobb felül lenni, mint alul – mondta Desdemona.

Egyetlen dolog vértez fel igazi hatalommal az életben: a személyes szabadság elveszítése. […] A hatalom kihozza a vadállatot az emberből

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3017854805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása