Fülszöveg: 

Hosszú ​évtizedek véres háborúi után az angolszász földeken törékeny béke honol. Wessexet és a dánok uralma alól felszabadított Kelet-Angliát a néhai Alfréd király fia, Edward uralja, míg Merciát Alfréd lánya, Aethelflaed igazgatja. Az északi határokat a legnagyobb angolszász harcos és hadvezér, Bebbanburgi Uthred őrzi Chester erődítményéből, ám még ő sem készülhet fel az észak felől közelgő viharra…
Az írekkel szövetkező vikingek az éj leple alatt érkeznek. Az óriási had célja nem ismert: talán Chester ellen törnek, talán Mercia felprédálására készülnek, vagy Northumbria törvénytelen földjéből akarnak kikanyarítani maguknak egy új királyságot. Uthred azonban jól ismeri vezetőjüket, a rémisztő harcost és könyörtelen hadvezért, RagnallIverssont, hiszen a viking öccse az ő lányát vette feleségül.
A vér köteléke és az Aethelflaednek tett esküje között vergődő Uthred számára nincs könnyű megoldás. Egy dolog biztos: ez a vihar egész Englalandot felkavarja.

Szerintem: 

Bernard Cornwell továbbra is azt hozza, amiért

szeretem a könyveit és az egyik kedvenc írómnak tartom. Ok, felismerni a sablont a történet mögött, de amíg így ki tudja tölteni tartalommal, engem nem zavar.

Halad tovább Uthred élete. A mindennapi békéjét az zavarja meg, hogy írek törnek be Angliába, és meg akarják dönteni a királyságokat. Hadba vonul, ráadásul a veje testvére ellen. Amikor felismeri, hogy Sigtryggr nem tartott a testvérével, már tervet is sző, mindez hogy segíti majd őt a nagy cél felé, Bebbanburg visszaszerzéséhez.
Vagyis, megint vannak adrenalinnal teli csaták és mellette politikai ármányok: izgalom minden színtéren. Írták már erre a sorozatra, hogy olyan, mint a Trónok harca, csak a valóságban. Hajlamos is vagyok, hogy ezzel egyet tudjak érteni.

Ha már emlegettem a sablont: bármi is legyen a regény konfliktusa, egy nagy csatában kerül majd mindennek a végére pont. Igy van ez most is – van előtte kisebb csata, mennek az ármányok és minden le lesz csapva a végére. Hősünk megint megmutatja, hogy ő a legnagyobb harcos.

Amit egyre jobban élvezek benne, hogy az egész sorozatot nézve Uthred egyre inkább meg tudja mutatni a körmönfont énjét is. Ő volt az, aki mindent harccal és karddal akart megoldani, de már ráérzett a politika finomabb árnyalataira is, és egész más szinten szövi a hálóit. Ahogy növeli Aethelstan hírnevét, hogy segítse majd az apja örökösének lenni Wessex trónján. Ahogy Sygtryggr segítése mögött ott van, hogy majd biztos bázist teremt így magának Northumbria földjén. Még akkor is, ha tudja, hogy a veje idővel el lesz söpörve, mert a leszármazottak megvalósítják Alfréd álmát az egységes királyságról, bárki is álljon az útjukba. Hajlamos lennék azt mondani, hogy az egyes kötetekben nincs jellemfejlődés, de az egészet nézve van. Nem az egyes történetekben, hanem az egész folyamatban alakulnak a személyiségek. Nagyon más már ez az Uthred, mint akit megismertünk Az utolsó királyságban.
Szeretem azt is, hogy hősöket teremt, de nem hibátlan embereket. Uthred simán kitagadta a saját fiát, azt is hangoztatja, hogy nem szereti a gyerekeket. A sajátjait sem szerette, amíg annyira kicsik voltak. Hibái vannak, emberi és ettől jobb figura, hitelesebb.

Továbbra is tartom, hogy Cornwell az egyike azon kevés szerzőnek, aki a tényleges csatákat úgy tudja megírni, hogy lekössön közben. Át tudja láttatni a harc egészét, miközben az egyéni küzdelmek, a tényleges pengeváltások is megvannak. Izgalmas mindkettő, filmszerűen pereg és élvezetes.

Az, hogy tudom, hogy pl. Aethelstan sorsa mi lesz a történelemben, most mégis tudok izgulni, hogy mi történik vele, külön érdem. Cornwell bele tud nyomni úgy a történetébe, hogy közben kikapcsol a tudatos agyam, és annyira a történetben gondolkodom, hogy amíg fel sem merül bennem, hogy mit tudok még a korszakról vagy a történelmi személyekről. Jó regényeket, jó történeteket ír – miközben történelmi regénynek is remek.

Bár nem akartam erre kitérni, de azért megjegyzem. Szeretem a Netflix sorozatát is, de sok tekintetben jobban szeretem, ahogy Cornwell szövi a szereplők sorsát. Nem fejtem ki, de Sygtryggr tipikusan ilyen szereplő.

Idézet:

Te válaszd meg a csatáidat! – ismételtem meg nyomatékosan. – Az a kongó üres tér a két füled között arra van, hogy gondolkodj vele! Ha fejvesztve rohansz, amint meglátsz egy ellenséget, nem lesz hosszú életed ezen a világon.