Fülszöveg:

Egyikünk ​hazudott. Fiatalkorunkban hárman voltunk barátok. Egy kocka, egy szoknyavadász és egy szépség.

A szívem mélyén mindig is őt akartam. De eltitkoltam, mert Roryval alkut kötöttünk, hogy a közös barátunk, Amber tiltott gyümölcs.

Elmentem egyetemre, és az övé lett a lány. Amber sosem szerzett tudomást az érzéseimről. Évekig voltak együtt – míg Rory végül összetörte a szívét.

Mindezek során a távolság dacára felszínesen tartottuk a kapcsolatot. Mikor egy három hónapos munkaszerződés Bostonba szólított, Amber a rendelkezésemre bocsátotta a vendégszobáját.

A szakításából lábadozó lány lemondott a férfiakról. Egy este elképesztő dolog fogadott a számítógépe képernyőjén. A randizástól és a további csalódásoktól tartva kötöttség nélküli szexet keresett. Érzelmek vihara söpört át rajtam: féltés, féltékenység és kíváncsiság. Amber a Kilences Gavallért választotta, és üzenetet küldött neki. Kitárulkozott előtte, többek között azt is bevallotta neki, micsoda testi vonzalmat kelt benne a barátja: én. De engem meg ő tart tiltott gyümölcsnek – ráadásul selyemfiúnak is. (Ami a körülmények fényében vicces.)

Végül egy hotelben beszélt meg találkozót a Kilences Gavallérral, ahol egy visszautasíthatatlan ajánlat várta.

Szerintem: 

Tipikusan az a romantikus, aminek már az elején tudod, mi lesz a vége. Nem is vártam semmi nagyot tőle, de így sem szórakoztatott, én leginkább bosszankodtam rajta.

Először is, már az alaphelyzettel bajom volt. Adott két ember, Channing és Amber, akik kamaszkoruk óta odáig vannak egymásért. És olyan béna kifogásnak érzek mindent, amiért nem jöttek össze. Channing húgának volt a lány a legjobb barátnője – és? Annak mi köze ahhoz, hogy a bátyja meg úgy tetszett neki? Azt meg kifejezetten ellenszenvesnek találtam, hogy mivel Channinggal nem lehetett, Amber összejött Roryval, aki Channing legjobb barátja volt. Mégis, mennyire lehetett az igaz szerelem, amikor eleve arra épült, hogy az nem lehet az övé, akit igazán akar? Van itt három ember, akik maguknak okoznak minden fejfájást.

Ha már a szerelmi szál – azt is mindig hiteltelennek érzem, amikor évek telnek el, és a szereplők még mindig egymásért epednek. De most komolyan – 9 év telt el. Amber fix kapcsolatban élt mással, Channing meg a fél világot lefektette. Más emberek lettek, felnőttek és már nem kamaszok. Hogy lehetne ugyanaz a kamasz szerelem a szívükben? De, hogy a fentiekhez visszatérjek, ha meg Amber ennyire odáig van érte most is, akkor meg még inkább nem hiszem el, hogy boldog és igazi kapcsolata volt Roryval.

De ok, ezt elengedem. Akkor jön annak a problémája, hogy nem hitette el velem a könyv, hogy ez a két ember szerelmes egymásba. Meg lehet nézni, miket mondat a szerző, amikor egymásról beszélnek. Amber pl. Channing kapcsán azt szokta kiemelni, hogy mennyire jól néz ki. Vagyis, egy újabb pont, ami a romantikus regénybe megkérdőjelezi nekem a romantikust. Az, hogy helyesek a szereplők, megvan a kémia és a jó szex, nekem csak viszony és nem szerelem.

A szereplők: mit tudtam meg róluk azon túl, hogy szerelmesek egymásba? Nem sokat. Channing anyja kapcsán látszott, hogy van szíve is és szép volt, hogy nem egy otthonba dugta be a nőt, és amikor már ott tartott az állapota, akkor is naponta bejár, vele van és mintafiúként viselkedik. De ennyi. Amber kapcsán még csak ennyi infóm sincs. Adott egy rosszfiúként élő, de a szíve mélyén rendes srác, meg a kedves lány, akibe rég szerelmes és ennyi.
A regény utolsó harmadára képbe kerül Rory, de róla is csak annyi derül ki, hogy nagyon szerelmes és próbálta feláldozni magát. Nem más nőkre vágyott, csak képtelen volt bevallani, hogy steril és így inkább elüldözte a barátnőját lánykérés helyett. Azt se gondoltam volna, hogy a végére nyomi Rory lesz, akit sajnálok. Igazából sose volt esélye – ha Channing és Amber ki tudják mondani kamaszként, mit éreznek, soha nem is került volna Amber közelébe pasiként.

Cselekmény se sok van, a Kilences Gavallérként levelezést gyorsan lezárják és már váltottunk is szerelem – szex körforgásba. Engem untatott.

Nem fogom tovább ragozni, az a fajta romantikus, ami nekem kevés. Két szexi és rendes ember jókat szexel, meg összejön hosszas egymásért epekedés után. Egy fordulat, szinte semmi karakterépítés – csak a szenvedély megragadása, mert az nagyon megy Wardnak, nekem nem tette élvezetes olvasmánnyá. De tény az is, hogy nem a romantika a kedvenc zsánerem.