Kamaszos, előítéletes, szigetes, elszabaduló indulatos.

Caitlin egy szigeten nőtt fel, és 15 éves korában egy olyan nyarat élt át, ami egy évvel később is kísérti. A bátyja az egyetemről jött haza, és ahogy az apjával vitték haza, felfigyelt egy másik fiúra is. Lucas nagyjából egyidős vele, feltűnően szép az arca, szőke és kék szemű, egészen más, mint a sziget alacsonyabb, mokányabb, sötét hajú típusa. A fiúnak nincs vezetékneve, nem jár iskolába, alkalmi munkákból tartja fent magát és a szabad ég alatt él. Caitlin ösztönösen vonzódik hozzá, míg a szigeten hamar kiközösítik. Pár fiatal veszélyes játékba kezd: drogok, erőszakosak a lányokkal – egy alkalommal Caitlin is majdnem áldozatul esik. Amikor egy lány súlyosan megsérül, a közhangulat Lucast vádolja és elszabadul a pokol.

Nem egy tipikus romantikus ifjúsági regény. Amit az ilyesmi kapcsán el tudok mondani, itt nem áll fenn. Még csak megnyugtató válaszok sincsenek a végére, sokkal több a kérdésem most, mint amikor csak a fülszöveget ismertem belőle.

Az első meglepetés, hogy Brooks nagyon pörgeti az eseményeket. A teljes cselekmény pár nap alatt zajlik, és nem egyszer úgy éreztem, hogy semmire nincs is idő. Lucas és Caitlin között alakul valami vonzalom, de túl kevés idejük volt, hogy bármi több legyen belőle. Még ők maguk sem mondják, hogy ez szerelem lenne. (Azt tudtam is díjazni.) A gyűlölet még ennél is gyorsabb és nincs alapja.

Talán ez lenne a lényeg? A történet arról szól, hogy pár kamasz veszélyes játékba kezd, és akiben megvan a gonosz hajlam, ezen a nyáron el is szabadul. Nem mintha nem lettek volna jelek, csak senki nem szólt. Sziget, mindenki ismer mindenkit, és a gazdagok és hatalmasok védettek. Amikor Caitlin majdnem nemi erőszak áldozata lesz, tesz valamit? Nem, a bátyjával és Lucasszal mindent elrejtenek, hogy az apjuk még csak meg se sejtse, mi történt. Az egyetlen oka, hogy az elkövető egy gazdag és befolyásos férfi fia. Ezért mindent megtehetne? Azt kellene mondani, hogy nem, de itt nem ezt látjuk.

Így még durvább, hogy Lucas, aki igazából ártatlan, milyen könnyen lesz feláldozható. Mivel se pénze, se befolyásos apja, máris bűnbakká lesz. Mert a bűnökért fizetni kell valakinek, és az nem számít, hogy az igazság hol van. Ijesztő és fájdalmas, hogy elvakultan hogyan erednek a nyomába, lincselnék meg, nulla bizonyítékkal.

Nem szeretem a képet, amit a világról kapunk, de valahol egyet tudok érteni, tényleg ez van. A pénz mozgat mindent, és aki valamilyen módon eltér az átlagtól, az könnyen lesz áldozat és bűnbak. Vajon ezért lesz Lucas öngyilkos a végére? Ez megint egy olyan kérdés, amire nem kapunk elfogadható választ. A menekülés kapujában úgy dönt, hogy neki itt a vége. Miért? Mert annyira reménytelen ez a világ, hogy nem éri meg benne maradni?

Hiába nem szeretem, hogy ennyire nincsenek válaszok, valahol ez is a történet erőssége. Meg kell próbálni megtalálni őket, de nem a szövegből, hanem magunkból kell felépíteni. Így gondolkozhatunk igazságon és törvényen, kiközösítésen és előítéleteken. Komoly témák, amik csak látszólag vannak olyan könnyed csomagolásban, mint egy kamasz lány szerelme.

Érdekes az elbeszélés módja is. Caitlin egy évvel később írja ki magából a történteket, és így olyan pluszokat kapunk, mint előreutalások vagy egyes dolgok értelmezése. (Ebből kevesebb van.) Hitelesen kamasz, inkább kérdései vannak, mint válaszai.

Különösebben senkit nem kedveltem meg, ahhoz túl gyorsan lezajlik minden. A lélektani rész lehetett volna mélyebb, de az elbeszélő miatt nem tudott több lenni. Dominic, Caitlin bátyja sokkal jobban érdekelt volna, mint a húga. Caitlin a helyes, rendes szomszéd lány típus, míg a bátyja a nyáron megkísértetik. Az izgalmasabb, mint a lány, aki mondhatni csak sodródott. Lucas meg múlt nélküli – koraérett, helyes srác, de ennél többet nem tudunk meg róla.

Határozottan vannak értékei, komolyabb és gondolkoztat, de most nem esett jól.

Brooks: Lucas – Mint ifjúsági: 75% nem egy átlagos sztori, elgondolkoztat és a szerelmi sztori csak gyenge keret.

Szubjektíven: 50% kevés volt nekem a szereplők alapozása, és a hősnő unalmas, mégis ő az elbeszélő?