Terroristás, célt kereső, megértésre törekvő.

A tévében merényletekről tudósítanak. A világ több pontján is emberek foglaltak el lőállásokat és kezdtek random emberekre tüzelni. Ezzel egy céljuk volt: felhívni arra a figyelmet, hogy a bolygó az emberek miatt haldoklik. Túl sokan vagyunk, sokat szennyezzük. A vég közeleg. Két asszony is rosszat sejt a híreket látva. Mert Laura fia, Aava öccse ugyanilyen nézeteket vall és el tudják képzelni, hogy Aslak is fent van egy tetőn és lő. Miközben a tragédia egyre biztosabb, mindkét nő átgondolja, mi vezetett erre a pontra. Hogy menekült el az egyik a világ másik végére, míg a másik miképpen sebezte és óvta egyszerre.

A címét szeretem. Több szinten benne van, mi a regény témája.

Elfogy Aslak ideje, aki a képen is látható merénylő. Az ügy mártírja akar lenni, és így minden megmozdulása haladás a vég felé. Bár igazából ő csak a végén lép színre, és kicsit jobban megérthetjük, hogy jutott el oda. Ezt viszont sajnáltam, mert minden Aslak körül és miatt alakul, mégis, ő szerepelt a legkevesebbet.

Elfogy a Föld ideje. Ez környezetvédelmi kötet, ami mindig visszatér oda, hogy tönkretettük a bolygót. Aslak ennek a megszállottja, az anyja (Laura) ennek a kutatója. A merénylet célja is, hogy felhívja a figyelmet – az már más kérdés, hogy mennyire elhibázott maga a koncepció. Ha saját magát gyújtja fel, akkor jobban foglalkoztak volna a miérttel. Nekem úgy jött le, hogy a merényletek után az lett a téma, hogy a merénylők, köztük Aslak is, mennyire félre lettek vezetve és mennyire rossz utat választottak.
A testvére, Aava orvos, aki segélyszervezetekkel dolgozik együtt és a Föld veszélyes pontjain menti az életeket. Most éppen Szomáliában – ott éri a hír, mi történik otthon és hogyan érintett a testvére. Az ő kapcsán ki van vesézve, hogy milyen viszonyok vannak ott, mennyire reménytelen és mégis segíteni próbálni kell.

Ez a kötet Laurára és Aavára koncentrál. Mindketten igyekeznek feldolgozni, hova jutott Aslak és mit tehettek volna másképpen.
A szerző nagyon belülről fogja meg őket, és nem is a cselekményt pörgeti, hanem a nők érzelmeit és gondolatait közvetíti. Laura a számomra megosztóbb. Olyan érzéseket adott neki, amelyek nem megszokottak egy regényben. Az, ahogy irigy a saját lányára, mert ő azt az életet éli, amit ő szeretett volna, de helyette anya és feleség lett. Le van írva, hogyan lett viszonya, verte át a családját és milyen nehezen élte meg az anyaságot. Esendő, tesz taszító dolgokat is, de nem rossz, csak emberi.
Aavában meg végig a menekülést éreztem. Magányos, és lenne lehetőségre többre, de valahogy nem megy neki. Az ő esetében nem látom Laurához hasonlóan tisztán, mi a személyisége negatív pontja, de az ő élete sincs rendben.

Akár jó is lehetett volna a szerkezet: Aslak ott van, lövi az embereket, a hírek elindulnak. Mire a rendőrség körbeveszi, az utolsó áldozata önmaga lesz. Közben látjuk, a család mit él át. A gondom az, hogy maga Aslak nagyon későn kapcsolódik be a sztoriba.

Nem egy könnyű könyv, feszeget súlyos témákat, de nem az üzenetét érzem a legerősebbnek. Pláne, hogy egy csavarral az is kiderül, hogy a netes csoportot egy merénylő manipulálta, akinek egyáltalán nem volt célja, hogy a környezetvédelemre felhívja a figyelmet. Csak agyakat mosott, és öngyilkos merénylőket állított pályára. Így Aslak minden tette, a halála is csak egy rossz vicc lett.
Nem, ez a két nő regénye, akik a családja voltak. Az a sokk, hogy mire lett képes a fiú, mit tehettek volna másképp és feldolgozni, hogy ez van. Érdekes, ennél jobb jelzőt nem adok.

Hirvonen: Elfogy az idő – Mint kortárs: 70% miközben feszeget kortárs problémát, nagyon emberi tragédia is.

Szubjektíven: 45% érzelmes, fájdalmas – azért a természetvédelmi témából többet vártam.