Lélekvándorló, eltitkolt családos, rejtélyes, igaz barátot lelő.

Laurie boldog kamasz: a szülei szeretik, és jó nővére a két kisebb testvérének. Ugyan néha elmereng azon, hogy míg a szülei és a testvérei szőkék és fehérbőrűek, ő miért barna és sötétebb bőrű, de élvezi, hogy a más külseje miatt egzotikus lehet a helyiek között. Mivel az esetlen kiskamasz szépséges lánnyá érett, már az iskola egyik legnépszerűbb fiúja a barátja és a menők közé tartozik. Egy buliba nem tud elmenni, beteg volt – majd azzal szembesülhet, hogy a barátai szerint hazudott, és nem is volt beteg. Hiszen látták a parton! Laurie hiába tiltakozik, hamarosan mások is hasonló dolgokat állítanak. Laurie kapcsolatai kezdenek szétesni, de biztos támaszra lel az egykori menő és helyes srác, Jeff személyében, aki egy tűzeset miatt elvesztette a jóképűségét. Együtt erednek egy olyan titok nyomába, amely más megvilágításba helyezi, ki is Laurie igazán.

Zsánerében korrekt, máskor jobban tetszett is volna. Rosszkor olvastam, most folyton az jutott róla eszembe, hogy ilyet már olvastam. Ha csak arra gondolok, hogy egy szellemi entitás átveszi más testét: Ne higgy a szemének.

Tini regény, amiben minden ifjúsági kellék benne van. A szerelmi szál, ami szerencsére nincs nyálasra megírva. Az első szerelem, amikor Laurie menő lesz és egy népszerű fiú barátnője, az a tipikusan tini filmes. Jeff és Laurie már egy jobban megfogott, kevésbé klisé történet, aminek a végét is jobban megfogta a szerző. Van is kontraszt a népszerűség és a kényelem szülte kapcsolat, majd a mélyebb között egy olyan személlyel, aki sérült és ettől érzőbb egyéniség, mint az első barát volt. Jeff szimpatikusabb is. Bár nincs nagy happy end, inkább olyan kérdőjeles. Jeff kap egy új esélyt, és még eldől, kettejük kitart-e, vagy elszakadnak egymástól. De itt nincs az a feeling, hogy ez lenne az egyetlen és nagy szerelem. Fontosak, szeretik egymást, de nem egymásba vakultak. Nekem ez szimpatikus.
Van egyéniség alakulás. Laurie a feltűnő hasonmás miatt szembenéz azzal, hogy milyennek látják, ki mennyire jó barátja igazán. A családjáról is tud meg dolgokat, és teljesen újra kell értékelnie az én- és családképét. Egyrészt, felismeri, hogy a népszerűség mennyire felszínes tud lenni. Másrészt, átértékeli, mit jelentenek a vérségi kapcsolatok. Fontosak, de nem érnek fel azzal, ha valaki egész életedben szeretett, védelmezett, veled volt. Ezzel is együtt tudtam érezni, pozitív üzenetnek vettem.
Duncan pozitív hangulatú, olyan eredményekre jut, ami példát mutat az olvasóknak. Laurie értékesebb személlyé válik, és a döntései, az elvek, amelyeket majd sajátjának választ, olyanok, amelyeket könnyen el tudunk fogadni.

Megvan a misztikus hangulata. Itt jön képbe az, hogy túl sok ilyesmit olvasok és komolyabb regényekbe is. Végig éreztem, mire megy ki a játék és semmin nem tudtam meglepődni. Pörög a cselekmény, vannak fordulatok – csak éppen végig az, amit vártam. Kellemes, elszórakoztat, tinis, de meglepetés nincs benne.
Így nekem a feszültség sem volt meg. Még talán értékeltem is volna egy merészebb befejezést, így viszont olyan tinis ijesztős. Van egy kis veszély, de igazság szerint annyira messze nem mennek el, hogy Laurie igazán reménytelen helyzetbe ragadjon. Amikor a legveszélyesebb ponton van, akkor is lehet sejteni, hogy ki fog jutni onnan.

Könnyen olvasható, könnyed, ifjúsági könyv. Zsánerében szerettem, csak az összképet tekintve nem elég ijesztő vagy meglepő nekem a cselekmény – kiszámítható volt számomra, ez húzta nekem le.

Talán a szerző magyarul megjelent regényei közül ez az egyetlen, ami még nincs filmesítve. Az anyaga alapján lehetne, érdekel is, hogy lesz-e belőle sorozat/film.

Duncan: A másik én – Mint YA: 70% van kaland, van misztikum és értelmesen nyúl a szerelem, barátság témájához.

Szubjektíven: 70% szerettem, hogy miközben ismerős zsánerekkel dolgozik, egyedi is.