Megnyíló, boltot mentő, családot megismerő.

Nina igazi könyvmoly, magának való fiatal nő, aki megszabott keretek közé szorította az életét, és nagyon nem akar változásokat benne. Az anyja híres fotóriporter, folyton úton, míg a lánya ki sem mozdul a városából. Egy könyvesboltban eladó, könyvklubokat vezet és rendszeresen eljár egy kvíz csapattal vetélkedőkre. Családja sincs: a férfiakban csalódott, az anyjának nincsenek rokonai, az apját meg soha nem is ismerte. Így sokként éri, amikor egy ügyvéd felkeresi, és meghívja egy végrendelet felolvasására. Most szembesül azzal, ki volt az apja. Egy gazdag, megnyerő, de csapodár férfi. Három házasság, több megbántott gyerek és Nina, aki egy kalandból született meg. Nina kénytelen megismerkedni az új családjával, és felfedezni magában is sok mindent. Ez talán segít neki abban, hogy a kvíz játékokban a nemezise, Tom, ne egy ellenszenves alak legyen a szemében, hanem a férfi, aki a szívét is meg tudja dobogtatni.

Az a fajta mosolygós könyv, amit lányként/nőként simán csak jó olvasni. Tele van pozitív érzelmekkel, reménnyel – azt sugallja, hogy jó élni és meglepetések várnak ránk, ami jó!

A történetre könnyen rásütném, hogy tipikus. A kedves, helyes, de magának való lány elkezdi megismerni az ősellenségét a kvíz vetélkedőkről és lehet sejteni, merre haladnak a dolgaik. Mondhatni, kezdetében ott van a befejezése is. De ez a könyv annyival többet tud, mint egy kiszámítható románc!
Egyrészt, Nina nagyon nehezen adja be a derekát. Amikor már kapcsolat alakul, akkor is képes elbizonytalanodni, visszalépni és itt el is hittem ezt, nem csak az író fogásának tűnik, hogy növelje még kicsit a lapszámot. Pedig a kisördög ül a vállamon, és mondogatja, hogy Nina utolsó kihátrálása azért szenvelgős, de itt lelkileg meg van támogatva, Nina miért érzi azt, hogy ezt kell tennie. Szerettem is, hogy mennyire élővé van téve a szereplő.
Másrészt, a történet jelentős része szól arról, hogy Nina megismerkedik az apai oldalról a családjával. Bírtam, ahogy mindenki egyedi figura, nagyon mások. (Meglepően mások ahhoz képest, hogy egy családot alkotnak, de jól le lehet követni, hogy ki mit örökölt meg a szüleiből.) Van itt pszichopatának tűnő adatmegjegyző, jóképű fiatal családapa, cserfes kislány – és Nina sorra megtalálja a pontokat, amivel kapcsolódni tud. Amiben egyformák.

Így ez nem csak család, de önfelfedezés is. Nina elkezd megnyílni, és imádtam olvasni, ahogy elkezdi beengedni az embereket és egy egészségesebb, jobb életű Nina kezd színre lépni. Nina kezdettől egy rendes, szimpatikus nő, de bezárja magát. Azzal, hogy felfedezi, mi mindent tartogat neki a világ és a család is, az olvasónak is azt adja át, hogy ezek a dolgok teszik izgalmassá az életet. Az emberek, az élmények, az élet megélése.

Könyvmoly könyv is – gyanítom, sokan tudunk azonosulni a lánnyal, aki jól érzi magát a könyvek rengetegében. Nagyon tele van azzal, hogy a könyvek mennyire jó barátok és milyen fontosak tudnak lenni. A történetek ereje benne van, témaként is. Mellette Nina könyves elfoglaltságokat is talál. A sokféle könyvklubot irigylem is tőle – nálunk hasonló sincs a környéken, pedig én is szívesen eljárnék egybe… Ahogy a kvízcsapat is remek ötlet és sok humort kapunk onnan.

Kedves, kellemes, csajos. Nem csak egy szerelmes regény, és nagyon meg tudtam szeretni a szereplőket. Nekem néha kicsit áthajlik a nagyon édesbe pl. Nina könyvmoly, a lakása könyvespolcok és kötetek halmaza és könyvesboltban dolgozik – Tom meg könyvespolcokra specializálódott asztalos. De még így is szerettem és jó volt olvasni.

Kedves kiadvány, korrekt kinézettel is. Növelte az élményem, hogy a borító is nagyon ment a cselekményhez. Nem csak könyvmolyoknak ajánlható.

Waxman: Egy könyvmoly élete – Mint női: 85% miközben hihető is, mindennapi kalandok, színes egyéniségek vannak benne.

Szubjektíven: 75% szerettem a szereplőit, a humorát, a hétköznapok szépségeit benne.