Hatalomért küzdő, trónviszályos, családos.

A Ladann-völgy királyságában egy újabb generáció nő fel békében. A királynak a lányát követően ikerfiai születtek, akikért mindkét szülő rajong. A király tanácsadója, egy korábbi uralkodó család sarja elégedett az életével és nagyon szereti a maga gyerekeit, akik az uralkodó pár gyermekeinek játszó társai. Egy tragédia azonban mindent megváltoztat: egy hajó elsüllyed, az ikrek megfulladnak, csak a hercegnő éli túl. A királyné bosszúért liheg, és egykori barátaik ellen fordul. A tanácsadó börtönbe kerül, a családja elmenekül. Évekkel később az egykori hercegek és hercegnő dolgos, tehetséges fiatalok. A királyné még mindig a nyomukban, de így is szerelmek szövődnek, sorsok fordulnak meg, míg az igazi tettes ármánykodik, a szomszéd királyság hadrendbe áll és egy elveszett gyermek hazatér.

Én rákaptam, de nagyon. Ki is vagyok, hogy várnom kell a folytatásra, annyira mennék tovább a történettel.

Leginkább azért, mert megszerettem a szereplőket. Tele van nagyszerű jellemekkel, mesebeli és mégis hibázó alakokkal. A hercegnő, akinek fel kell adnia a szerelmét, hogy az apjának megfelelő érdekházasságot kössön, de megragadja az esélyt a boldogságra, amikor az később rátalál. A családjáért élő és tönkretett nemes, aki nem mer hazamenni, csak távolról követheti a szeretteit. A hercegnek született nemes fiú, aki képes lemondani a szerelemről és nemesen elengedni a szeretett nőt, mert már mással kötötte össze az életét – ha az a nő semmiben nem is ér fel a szerelméhez vagy a fiatalember igazi rangjához. A király, aki gyengének tűnik, de ez alatt rejti, milyen erő van benne és milyen bölcs. A trónörökös, aki nem is sejti, kinek született, mert egyszerű halásznak nevelték. Hosszan tudnám még sorolni, nekem ez volt a fő vonzerő. A szereplők. Legyenek rosszak, mint az igazi merénylő vagy jók, mint a tönkretett család tagjai, megragadtak. Talán Wal és Olesdan a kedvencem, de le tudott kötni, bárkiről is volt szó éppen.

A cselekmény a hatalomért egy nagy viszálykodás. Szerettem, hogy a felszínen zajló események mögött van egy másik, és Schmal szépen előkészíti, hogy a belviszályok alatt milyen leendő, hatalmas konfliktus érik a szomszéd birodalommal. Az aktuális események, legyen az egy halódó város feltámasztása vagy egy gonosz helytartó elleni lázadás – is a történetben tartottak, de attól az igazi, hogy mennyire több van minden mögött.
Még akkor is, ha az nem tetszett, hogy egyes szereplők önellentmondásokba keverednek. A nagymama királyné azért hagyta el az első férjét, hogy annak gyereke lehessen egy nem meddő nőtől, tovább folytatódjon a királyi vérvonal. Erre most a puccson dolgozik egy másik királyságban annak a fiúnak a megbuktatásáért, aki csak azért születhetett meg, mert ő eljátszotta a halálát? Ráadásul nem csak a szeretett férfi fia, hanem az unokaöccse is, hiszen a saját húga lett a következő királyné!

Megvannak a romantikus kalandregények fordulatai – ellenségek gyerekei szeretnek egymásba, a jóképű nemesnek maszk alá kell rejtenie valóját, a királyné vérbosszúja – és sodor szépen előre a cselekmény. Bár az eleinte fura volt, hogy milyen ugrásokkal dolgozik a szerző.
Kicsit olyan, mint egy krónika, ami az idő nagy folyamából kiragad egy-egy eseményt. Nagyokat ugrunk, gyakran csak pár napot látunk egy-egy évből, de van, hogy még nagyobbak az ugrások. Így a linearitást nem éreztem mindig, de a cselekmény összeáll.

Ki kell emelni azt is, hogy a városokat Schmal Róza meg is rajzolta. Szerettem a koncepciókat, ahogy a folyó köré épülnek, saját jellemet és külsőt kapnak. De a folyó köré szervezett élet több tekintetben is megjelenik, és áthatja az egész történetet. A kedvencem talán az volt, amikor Wal kap arról egy beszédet, hogy a horgászként szerzett tudása és a vele született képességei hogyan tehetik majd jó királlyá és az egész a Ladann köré épült példázat volt.

Remélem, hamar jön a folytatás!

Schmal: Nagy folyók haragja – Mint fantasy: 90% gondos világépítés, bonyolódó történet, krónikaszerű és illusztrált is.

Szubjektíven: 95% minden cselekményszál nem tetszett, de a sztori és a szereplők megfogtak.