Hitet tesztelő, emberrablós, gyilkos játszmás, vallásos.

Budai Viktor többszörösen különleges alak a budapesti rendőrség kötelékében. Fekete anya és magyar apa gyermekeként a sötétebb bőrszíne miatt többet kellett küzdenie, mint a társainak. A tehetsége azonban vitathatatlan: máig ő az egyetlen magyar rendőr, akinek sikerült elvégeznie az FBI profilozó képzését. Miután elkapott egy sorozatgyilkost, osztályvezető is lett belőle. Ám egy családi tragédia, imádott felesége halála után valami elveszett belőle. Már csak az érdekes ügyek tartják életben és a nevelt fia, Olivér támogatása. Egy alkalommal egy pap megy be az osztályára, és őt akarja látni. Vallomást kíván tenni: elmondja, hogy egy kamaszlány és egy pap élve lett eltemetve. Pár napja van, hogy megtalálja őket, vagy mindketten megfulladnak. Bizonyíték, nyom nincs, de a pap tesz róla, hogy higgyenek neki – bevonja Viktor riválisát, a törtető Barbarát is. Megindul a versenyfutás.

Szántó Dániel kötete ránézésre ijesztő. Akkora, mint egy tégla és van súlya. 500 oldal felett van – egy kriminél az húzós, vajon lesz annyira érdekes az ügy, hogy végig lekössön a könyv? A másik, a borító. Ki hogy van bele, de az a kereszt bennem nem kelt pozitív benyomást, inkább nyomasztónak találom.

Ahogy azonban olvasni kezdtem, gyorsan tűntek el a kétségeim. Először is, a borító a cselekmény ismeretében teljesen jó. A kereszt a vallásra utal, hiszen egy hitevesztett pap akar Isten létéről bizonyítékot szerezni egy gyilkos kísérletet megrendezve. A sírok meg az élve eltemetés miatt kellettek.

Másodszor, annyi szálat és karaktert mozgat a szerző, hogy valóban értelmesen és érdekesen ki tudja tölteni a cselekményt. Nem csak ez az emberrablásos történet zajlik. Budapest három maffiafőnök uralma alatt áll, és hogy a papot komolyan vegyék, Barbarának ezekről adott tippeket és megindul egy másik hadművelet is. Így van bűnszervezetes történet benne.

A rendőrségi munka sem csak a nyomozásból áll. A különböző csoportok és tehetséges emberek vetélkednek, nagy a versengés. Barbara kifejezetten versengő alkat, és elég komoly játszmázás folyik a színfalak mögött. Közben a politikai érdekek is beköszönnek, és kifejezetten elkeserítő képet kapunk arról, hogy milyen is a rendőrök élete. Nem a bűnözők elkapása kerül a prioritási lista élére, hanem a helyezkedés és csúnyán szólva egy bizonyos testrész kinyalása. Aki pedig nem megy ezekbe bele, könnyen pária lehet, ahogy Viktor is megtapasztalja majd a történet során.

Mindezek mellett a kötet még emberi történetekkel és drámákkal is tele van. Viktor a skandináv krimik hőseire hajaz: nagyon profi nyomozó, olyan megérzései és megfigyelései vannak, hogy fényévekkel jár a többiek előtt. De magánemberként szenved és elveszett. De a magánéleti nyomor sokakban megvan: Barbara, Olivér, Botond, Zsófia. A fél szereplőgárdát felsorolhatom. Nincsenek boldog karakterek, mindenkinek terhei és dilemmái vannak.

A fentiekből talán érezni, hogy Szántó nem egyszereplős regényt írt. Viktor a főszereplő, de mellette sokan mások is fontos szerepet kapnak, és élővé teszi őket a szerző.

A cselekmény fordulatos, vannak meglepetések. Ezzel kapcsolatos az egyik, ami nem igazán tetszett a könyvben. A vége ismeretében nekem nem akar összeállni Olivér története. De a folytatás jön, talán majd akkor a helyére kerül az is.

A másik a vallási dilemma. Azt értem, mi lökte az atyát válságba. Azt nem, ezzel hogyan akarja visszaszerezni a hitét. De ez a sztori minőségén nem változtat, korrekt krimi.

Szántó: Egy pap vallomása – Mint krimi: 85% változatos és izgalmas cselekmény, összetett és szenvedő szereplők.

Szubjektíven: 70% egy befejezetlen szál és a pap elmélete irritál, különben bírtam, lekötött.