Kamaszos, lázadó, szerelmes, kiutat kereső.

Logan keresi a helyét a világban: jó a baseballban, de nem érez rá igazi késztetést. Jól gitározik, bekerül egy bandába is, de ez sem a szenvedélye, csak segít neki a színpadon rátaláló adrenalin. Kikapcsolni akar, és megfeledkezni arról, hogy cukorbeteg, és mindig résen kell lennie, vigyáznia magára. Abby az, aki a leginkább vonzza, de az a lány tiltott gyümölcs. Dögös, okos és tartja a sráccal a lépést, csak éppen drogdíler is, sötét üzelmekben van benne – nem mellesleg Abby is úgy tesz, mintha barátságnál több nem lenne köztük. A vonzalmuk azonban egyre tagadhatatlanabb, és ahogy Logan ráébred, miért él így a lány, és mennyire ki akar szállni, kész segíteni neki. Közben kapnak egy esélyt arra is, hogy kipróbálják, lehet-e köztük több barátságnál.

A sorozatban az 5. kötet, és egy újabb pár története. McGarry is úgy írt sorozatot, hogy mindig új szereplőket hoz be, és egy baráti társaság tagjainak szerelmi ügyeit meséli el. A korábbi szereplőket pedig mellékszereplőként használja – így tett most is. A korábbi részekből itt van az összes fiú, és egy-egy jelenetre a lányok is feltűnnek. Ők már boldogok, rendben az életük, és segítenek ide jutni ennek a párosnak is.

Romantikus regényként azt tudtam benne díjazni, hogy már in medias res helyzetben vagyunk. Abby és Logan ismerik egymást, szerelmesek is, csak éppen a körülmények miatt ezt egyik sem mondja ki és próbál kapcsolatot kezdeni a másikkal. Így adva van a feszültség, meg olvasóként sajnos az is, hogy pontosan tudjuk, hova fognak kiérni az események. Mondjuk, aki olvasta az eddigi részeket, nem is vár mást, mint ami a sztori vége lesz.

Egyik főszereplővel sem tudtam igazán azonosulni. McGarry az eddigi receptet követi: mindkettőnek ad egy feldolgozandó traumát, és látszólag problémás kamaszok, miközben rendes kölykök és kis segítséggel minden rendben lehet velük.

Logan extrém helyzeteket hajszol, hogy kísértse a halált, ami a cukorbetegsége miatt egyszer már majdnem bekebelezte őt. Mi ezzel a gondom? Úgy van megírva a könyv, mintha a cukorbetegség olyan kezelhetetlen és halálos lenne, miközben a betegsége kitudóskor Logan nem győzi magyarázni, hogy gyógyszerekkel és odafigyeléssel teljes életet élhet. Túl van dramatizálva, ahogy feldolgozza, hogy beteg és ezzel együtt kell élnie. Ez nem halálos ítélet!

Abby, aki abszolút hősnőként van megírva, és akiben becsülni kellene, hogy milyen áldozatokra kész a családjáért. Rendben, valahol értem. Szép, okos, magabiztos, de van egy sebezhető oldala is. Csak éppen nagyon nem tudok egyetérteni azzal, ahogy megítélteti a dolgait a szerző. Azért, mert a nagyinak segít, el van nézve, hogy drogdíler? Más, amikor valaki magának árt, hogy segítsen másokon. Fantine áldozatai pl. felmagasztalják a nőt A nyomorultakban. Abby viszont drogot árul, mások életét teszi tönkre. Szerintem ezt nem szabadna jóváhagyni csak azért, mert nehéz helyzetben van és kell neki a pénz. Ilyen erővel hol húzzuk meg a határt? Rendben lenne, ha kirabolna egy boltot? Ha valakit esetleg meg is lőne? Túl elnéző a szerző, sokkal jobban el kellene ítélni, amit tett.

Tehát, a szerelmi szál korrekt. Nem túl nyálas, és nem egy hirtelen vonzalom. Tetszett az is, hogy sok mellékszereplő van jelen, így azért nem annyira feltűnő, mennyire Logan és Abby története ez. Érzelmes, átélhető – csak éppen eltúlzottnak és rosszul megítéltek éreztem a dolgaikat. Főleg, hogy Abby túl könnyen nyer feloldozást.

Az előző részeket jobban szerettem, a karaktereket és a fájdalmas dolgaik feldolgozását is.

McGarry: Vágyálmok – Mint YA: 60% érzelmekkel teli, nem csak szerelmes történet, amiben fejlődnek a szereplők.

Szubjektíven: 45% mindkét karakter problémája félrecsúszott, és ez nagyon irritált végig.