Varázsos, családra lelő, szerelmes, próbákat kiálló.

Vízfüttyő Loson megtalálta a hivatását, amit szeret is csinálni. Ha egy király házasítaná a lányát, vagy egy királynő férjet keres és a jelölteket próba elé állítaná, Loson az embere. Elrejti a legveszélyesebb helyekre a megszerzendő tárgyakat, hogy biztosan egy alkalmas jelölt legyen, aki elnyeri a királyságot és a hercegnőket. Most is ilyen küldetésre indul, csak éppen rá kell jönnie, hogy a saját története is vár rá a szirének között. Lehet, hogy odalent vannak a szülei? Majd a szíve kerül veszélybe, amikor két királyság háborúba kezdene, mert a koronaherceg elhunyt az egyik Loson előkészítette próbán. Míg Loson az igazi felelőst keresi, a királylány bája őt sem hagyja hidegen. Végül egy arab királyságba indul kalandra, de ott sem a szokott munka várja: a szultán ugyanis álnok céllal csalta ide…

A mesék halhatatlanok, ha időnként át is formálják őket a szerzők. Ezt tette Norbert Winney is, aki ezen kötetében 3 mesét forgatott ki számunkra, és mesélte tovább Loson kalandjait. Kapunk sellőket – nagyon alternatív kis hableány és az ezeregyéjszaka világába kalandozva még az is összejön a szerzőnek, hogy egyszerre csavar párat Disney és Seherezádé meséjén.

Mesés kalandok ezek, amelyeket összefüggő regényként, de külön történetként is értelmezhetünk. Három külön mese, amelyeket az időrend linearitása és a főszereplő személye tart össze. A korábban történtek – az első kötet – ismerete nem árt, de nem szükségszerű. Amit továbbra is használ a szerző, a történetbe ágyazottan gyorsan újra elmondta, így mindenki képbe kerülhet – pl. Loson szakmája, az első szerelme, a barátai.

A történet cselekményközpontú, és gyorsan haladnak is benne az események. Egyik kaland követi a másikat, elég változatosan. Lesz itt harc zombikkal, szellemként tett utazás, csábítási kísérleteknek ellenállás vagy éppen nem, búvárkodás, háború… A magánéleti színtéren is hasonlóan gyorsan, pergőn alakulnak az események. A közel 300 oldalon gyorsan végig is lehet szaladni, annyira húz egyik fejezetvég a másik elejére.

De nem csak az izgalmakat adagolja a szerzőt, a humort is. Legalább annyira jellemző, hogy mókás szituációk követik egymást, mint a kalandok. Loson nem tesz féket a nyelvére, és az már eleve humorforrás, hogy a házi kedvence egy patkány. Azt már nem is emlegetem fel, amikor a csodalámpás és a dzsinn gazdája éppen ez a Muszti lesz. Van tippetek, mit kér egy patkány a dzsinntől, amikor jön a három kívánság?

Azt azért le kell szögezni, hogy a szerző nem gyerekeknek írt mesekönyvet. Vacilláltam is, hogy meseregénynek vagy fantasy kötetnek nevezzem. Igazság szerint lehetne mindkettő. De amire ki akarok lyukadni, hogy Loson egyes kalandjai korhatárosak. Erotikus jelenet nem került bele, legfeljebb utalásokkal teli, és nem is mondanám szerelmes mesének, de bizony a sellők nem azért rabolnak férfiakat, hogy dolgoztassák őket. A megözvegyült királynő sem bánkódott a férje után, próbálta betömni az utána maradt lyukat… A szultán sem éppen átlagos módon igyekszik rávenni a szerelmes hercegnőt, hogy cserélje le a vőlegényét.

A karakterek alapvetően a mesékbe illenek. Nagyon kevés árnyalt figura akad benne, nagyon egyszerű felállítani a jó – rossz oppozíciót. Még csak változatos indítékok sincsenek, a hatalomvágy ver minden mást. Talán a szultán alakja az egyetlen, aki képes fejlődni, és nem megmaradni olyan jónak – rossznak, mint amilyennek megismertük. De ez nem változtat azon, hogy a pozitív szereplők könnyen megszerethetőek és kedvelhetőek.

Talán csak a történetek rajzolt előlapja, ami nagyon nem tetszett. A borító szép, de azok…

Winney: Sellők, hollók és csodalámpák – Mint meseregény: 90% saját kalandok mese átdolgozással együtt, humorosan és izgalmasan.

Szubjektíven: 95% vicces, jókat mosolyogtam, miközben kalandos is. Csak az a 3 rajz…