Örökségért küzdő, családegyesítő, szerelmes.
Zarah már közel jár hozzá, hogy 30 év után visszakapja az unokáit. Carla, aki a lánya kiköpött mása, már tudja az igazat, és eltökélte, hogy tisztázza az ikertestvére nevét, aki a szerelme miatt műkincslopásba és kétes üzelmekbe keveredett. A perui hajsza során Carla komolyan meg is sérül, de végül célt érnek. Andy megkerül, jól van, és ő is megismeri a születése és a származása történetét. A lányok hamar egymásra találnak, és fogadják szeretettel a nagymamájukat. Közben annak is igyekeznek a végére járni, ki volt az apjuk, majd megszerezni a családi örökséget. Keresik a helyüket a szakmájukban és a szerelemben is. Mindkettejüket érik csalódások, jönnek tragédiák és szakítások, de Zarah és a család mindig mellettük áll. Így lassan révbe érnek, az újabb tragédiák következtéig.
Még mindig nem vagyok kibékülve azzal, hogy Zarah a központi karakter. Ő az, akinek szerintem kevesebb drámában és fájdalomban volt része, mint a mellékszereplőknek. Igen, sok veszteség érte, de nála azért kiegyenlítődnek a dolgok. A férjét tragikusan és viszonylag fiatalon veszti el, de előtte nagyon boldogok voltak és igazán szerették egymást. Igen, ő is elveszti a családja nagyját a II. világháborúban, de megmarad neki a nővére, aki felneveli és vigyáz rá. Bár nem szép ilyet mondani, de nem neki jutottak az igazán nagy próbatételek.
Korábban a nővére, majd Jozefa, most pedig a lányok is viharosabb sorsot kaptak nála. Carla és Andy története ez igazán, Zarah mindössze a nagymama a háttérben, akire mindig számíthatnak, és minden helyzetben kész tanácsot adni. Ok, talán azért Zarah a sorozat névadója, mert vele ér össze múlt és jelen. A főszereplők már az unokái, de Zarah személyén keresztül kapcsolódnak a családhoz és a múltjukhoz.
Most is egy olyan történetet kapunk, amit szívem szerint igényes szappanként jellemeznék. Még mindig sok olyan fordulat van benne, ami miatt mesés. A lányok apjának a kérdése, a szerelmi életük egyes elemei, de még az egymásra találásuk is. Nagy fordulatok vannak, szórakoztató és elég csajos is, de nem tudom úgy olvasni, hogy hitelesnek lássam.
Kalandosabb kezdés után abszolút a magánélet kapja a fókuszt. A lányok egymáshoz, családhoz és a férfiakhoz való viszonya kerül a középpontba. Nincs soha teljes happy end, itt valami fájdalmas mindig történik. Ez valahol jó, érdekesebb és jobb tőle a történet, de egyes fordulatok azért nagyon merészek. Az apáik például… az nagyon kész.
Kicsit szenvedtem azzal, hogy bár azt szeretem, hogy esendőek a szereplők – hibáznak, és amennyire a történet nem, a jellemük annyira hiteles nekem – magukat a karaktereket nem kedveltem meg. Mindenkiben találtam valamit, ami irritált. A legkönnyebben Carla esetében mutatok rá: aki a nevelő apjának nagyon könnyen megbocsát, pedig ő bűnösebb, mint a férje, aki viszont nem nyer bocsánatot és feloldozást. Jó, érzelmeket nem kellene racionalizálnom, de hogy lehet ugyanazért az egyiknek megbocsátani, a másikat meg ellökni?
A stílusa egy az egyben olyan, mint az előző köteté. Látványos képek vannak benne, mindig erős a történések érzelmi bemutatása is. Könnyű magunk elé képzelni, mesélős a részleteket tekintve is, amitől talán kicsit lassabb a tempó, de könnyen belesüppedhetünk a történetbe. Igaz, az most zavart, hogy nem egy aforizmát felismertem, de itt úgy vannak beépítve a szövegbe, mintha a szereplők maguktól és spontán mondanának ilyeneket. Pedig nem.
Már nincs zsidó vonal, eltávolodunk a háborús bűnöktől is, ez már női, kicsit sem történelmi.
A saját zsánerében szerintem nagyon rendben van, de titkon még mindig többet várok.
Náray: Zarah öröksége - Mint családregény: 75% igényesen megírt, gyakran szappanoperás fordulatokkal operál.
Szubjektíven: 65% még mindig hiányolom a történelmet, de szépen és szórakoztatóra íródott.