Családos, életben maradásért küzdős, szenvedéssel szembenézős, téli.

A sztálini rendszer egyre nyomasztóbban nehezedik az értelmiségre. Az író Mihail már megjelenni sem tud, a cenzúra túl boldogtalannak látja az írásait. Fordításokkal próbálkozik, de a nyelvtudása is csak gyanússá teszi a kommunisták szemében. Lányára, Annára hárul, hogy egyben tartsa a családot. Tanulmányait félbe hagyta, dajkaként helyezkedett el, és gyermekágyi lázban elhunyt anyja helyett anyja a kisöccsének. Amikor a németek támadnak, körbezárják Leningrádot, a család sorsa még nehezebbé válik. Minden falat ételért küzdeni kell, állandóan küzdenek az egyre nagyobb hideggel és a reménytelenséggel. Segítséget kevesektől remélhetnek, de még a legrosszabb helyzetben is jó emberekre találnak. Marina, Mihail egykori szeretője mindenét kész értük áldozni, ahogy az Annának udvarló Andrej is értük küzd minden nap.

Melyik volt a II. VH legszörnyűbb pillanata? Kétlem, hogy el tudnánk dönteni. Biztosan sokan mondanák a holocaust eseményeit. A japán szigeteken folytatott kilátástalan harcokat. Belgium visszafoglalása. De kapna szavazatot Leningrád ostroma is bőven.

Helen Dunmore érzékletesen festi meg a háborús Oroszország, Leningrád képét. Kétszeresen is sikerült ledöbbentenie: egyrészt, a sztálini rendszer kegyetlenségeivel. Még nem is a legrosszabb korszakot mutatja a szerző, de már brutális, mit művelnek az értelmiséggel és a művészettel. Ahogy Dunmore finoman megírja, hogy a művészi szabadság megszűnt létezni. Ahogy propaganda eszköz lett minden. Aki nem volt hajlandó alkalmazkodni, mint a regény írója, szembenézhetett az éhezéssel és a kitaszítottsággal.

Másrészt, a háború alatt mennyire sikerült elzárni a várost az ellátmánytól, milyen pokoli éhezés és fagyhalálok jöttek el a téllel együtt. Még olvasva is kibírhatatlannak érződött az egész. Dunmore annyira átélhetően és érzékletesen írja le, hogyan fogynak el szó szerint az emberek, hogy az egyszerre borzaszt és keserít el. Tele van fájdalmas képekkel a történet: ahogy a kisbaba lassan éhen hal a szomszédban. Amikor Annát kirabolják, és majdnem megfagy az utcán.

De nem csak az emberi rosszat meséli el Dunmore. Ahogy ez a család összekapaszkodik. Ahogy Andrej és Marina is a részükké válik. Ahogy a felnőttek sorra hozzák az áldozatokat, hogy a kisfiút életben tartsák.

Legyek gonosz? Ez a pont kifejezetten fájt nekem. Anna roppant erős, példaértékű karakter, de az öccse iránti elkötelezettsége sok volt. A szomszéd babának ad egy kis cukrot, de amikor Marina majdnem éhen hal, akkor az jár a fejében, ha nem eszik, több marad Koljának? Miért tud önzetlenebb lenni a szomszéddal, mint az asszonnyal, aki nélkül meghaltak volna? Nagyon megkedveltem az egykori színésznőt, és egyszerűen nem értettem, Anna miért olyan elutasító vele. Még a végére is, amikor már családtagnak számítható.

Kolja különben is tudott idegesíteni. Mindenki neki spórolva éhezett, ő meg mit csinált az életben maradásért? Semmit. Játszott otthon vagy több ételért, melegért nyaggatta a nővérét. Ok, gyerek, de a házimunkába legalább nem tudták volna befogni?

Ám ezek csak kisebb problémák, a regény hatásos és megrázó. Érdemes elolvasni.

Dunmore: Ostrom - Mint történelmi: 85% egy kor rajza, háborús, de egy család szemszögéből. Átélhető, érzelmes.

Szubjektíven: 75% a politikai elnyomás és Leningrád bekerítése, a család szenvedései… hú.