Két nyári szünet

Egészen úgy tűnik, hogy idén az egyik extra szünetet követi a másik. Na persze az első koránt sem nevezhető igazi szünetnek, hiszen 1. a járvány miatti kényszer szülte, 2. iskolai oktatás továbbra is volt/van, 3. semmi olyasmi nem kapcsolódott hozzá, mint ami egy rendes szünethez, se utazás, se bandázás, de sok helyen még egy közös fagyizás se, csupán az, hogy a gyerekek sokat vannak otthon.

Nálunk két ovis korú gyerekkel, és egy otthon lévő anyával (mivel a kisebbik ovis, csak elméletben az, valójában nem vették fel, haha...) ez a helyzet nem volt megoldhatatlan és nagyon nehéz, sőt... csak úgy átlagosan megterhelő, ha arra gondolunk, hogy két gyereket kell otthon lekötni, foglalkoztatni, lemozgatni barátok, játszótér és jövés-menés nélkül. 

color-445324_1920.jpg

Sok lehetőség van persze, és anya igazán kreatív, de aki kevésbé, az is az arcába kapott kb. a 2. nap annyi ötletet és inspirációt, hogy biztos vagyok benne, hogy mindenki csinált valami olyat, amit addig soha. Na ki gyúrt most életében először sógyurmát? Ki barkácsolt wc gurigából nyuszikat vagy méhkaptárt, ki épített az étkezőbútorokból akadálypályát? Na ugye! 

És akkor lassan kezdődhet az egész az elejéről, némi könnyítéssel ugyan, de a nyári vakáció talán nem is annyira "várva várt". Úgy tűnik lesznek táborok, nyitnak az ovik és egyre több szabadtéri program lesz elérhető, de a nyár mindig hosszú dolgozó szülői szemmel, pláne, ha "tartalommal" is meg akarjuk tölteni, hogy ne unatkozzanak a csemeték.

De miért is kell megszakadnunk abban, hogy a gyerekek ne unatkozzanak?

Egyáltalán hogy tud unatkozni egy gyerek??? A legőszintébben kérdezem! A gyerek maga a kreativitás, a szárnyaló képzelet, egy két lábon járó mesevilág, hogy tudna unatkozni?

Jah, hogy arra tanítottuk, hogy ha van egy szabad perce, akkor mehet a mese a telefonról is? Jah, hogy egész évben beosztjuk minden percét? Jah, hogy minden játék irányított, játékszabállyal ellátva? Jah, hogy "vigyázz a ruhádra, ne legyél koszos" van? Jah, hogy már pocaklakó koruktól fogva el vannak árasztva programokkal, amit minden "jó szülő megad", és mi ugye jó szülők akarunk lenni? Jah, hát igen... Persze nem ennyire sarkos a helyzet, és nehéz megtalálni az optimális egyensúlyt, tudom.

Kedvenc gyermekpszichológusom, dr. Vekerdy Tamás is többször elmondta, hogy hagyjuk unatkozni néha a gyerekeinket! Nem mondom, hogy ez egyszerű, és minden program rossz. Sőt! De szabaduljunk meg attól a kényszertől, hogy nem maradhatunk ki semmiből. De igen, lehet! Lehet csak úgy semmit se csinálni! Nehéz, mert ma azt éreztetik velünk, hogy akkor lemaradunk, kimaradunk valami jóból. Ez volt a karantén elején sokunkkal is... kicsit velem is. Tele volt az ötlettár a zoknibábozástól kezdve, az online mesehallgatáson át, a gyerekszínházi előadásokig és a millióegy barkácsoló és tornázós videóig. Szuper ötletek, tényleg... de semmi sem kötelező! 

baby-3369543_1920.jpg

Nem vagyunk csodabogarak és van, hogy úgy tűnik, unatkoznak a fiúk. Téblábolnak, jönnek-mennek, keresik a helyüket, még "nyavajognak is", de aztán egyszer csak megtalálják és kitalálják, hogy mivel is játszanak. Ezt sokszor nehéz kivárni. Kifejezetten idegtépő, de megéri. Néha én is meglepődöm, a gyerekek kreativitásán és magamban mosolygok, amikor a homokozóban lisztet bányásznak, mert hát játékból azt is lehet, és aztán kenyeret sütnek, amit a traktor szállít ki a megrendelőiknek, vagy nínózva keringenek a ház körül, mint a legmenőbb bringás rendőrök, vagy épp fűből és kerti gazból várat építenek a csigának.

Nem arról van szó, hogy soha nem megyünk "programozni", bár én nem így fogalmaznék, és nem is arról, hogy szabadjára vannak engedve a gyerekek kontroll és korlát nélkül, de tény, hogy nem járunk a sarkukba, és sokszor hagyjuk, hogy maguk találják ki, hogy éppen mi legyen a játék. Hiszek, és bízom Bennük!

(Képek forrása: pixabay.com)