Fenntartható fejlődés nem létezik. Vagy legalábbis nem olyan értelemben, ahogy azt gondoljuk, azaz nem lehet úgy fejlődni, gazdagodni, hogy közben a természet számára ez fenntartható legyen. Már tovább nem... Ha többet veszünk el, mint amennyit a természet adni tud, akkor az bizony nem lesz fenntartható, akkor sem, ha közben napenergiát is használunk és újrahasznosítunk... Sajnos! Ezeket nem én találtam ki, bár abszolút logikus, csak sosem gondoltam még így végig. ( www.sivaramaswami.hu )

Így tehát a saját igényeinkből és a luxusból is lejjebb kell adnunk. Ez egy nehéz kérdés, mert mindenkinek megvan a saját megszokott életszínvonala és abból nagyon, de nagyon nehezen mond le önként. Olyan dologra vehetők rá az emberek, ami számukra közvetlen anyagi előnyt jelent.... például nem szakítják le a műanyag zacskót, ha az pénzbe kerül, de amíg ingyen van, addig ez gondolkodás nélkül megy... ilyen az emberi természet. 

A kényelem erős ösztönző, és nem szeretünk áldozatot hozni. Ha van társadalmi elismerés, akkor persze egy kicsit talán könnyebb, mint pl. most a műanyagmentes-július esetén, de az a helyzet, hogy ettől függetlenül is most bizony nekünk is többet kellene tennünk. Mindenkinek... Most már ne várjunk a nagyvállalatokra, a világ vezető hatalmaira, hanem cselekedjünk mi magunk. Piciben. De az igazi változások így kezdődnek...

Elcsépelt mondat, de a nagy óceánok is apró vízcseppekből állnak...

(Fotó: pixabay.com)

Ahogy próbálom zöldebbé tenni a háztartásunkat, úgy jövök rá,hogy a gyerekkorom napi gyakorlatai, a spórolós és a mindent újrahasznosító szemlélet, amiket oly nagy lendülettel cseréltem le trendi és kényelmes változatokra, bizony nagyon is környezettudatosak voltak. Csak akkor nem ez volt a fő motiváció.

De akkor most tényleg vissza a gyökerekhez: 

• ezerszer használt bevásárlótáskák, alias szatyrok használata a mindig új műanyagok helyett, még ha az is van ráírva, hogy öko vagy lebomló (azóta kiderült sajnos, hogy mégsem bomlik sehova, forrás: www.theguardian.com). A nagyinál még ma is megvan az a színes csíkos "szatyor", amivel a boltba lejárt, amikor még tehette. Most már csak zacskókat gyűjt benne, mert ugye mindenkinek van "zacskógyűjteménye is arra az esetre ... ". Én a mosható vászontáskákat szeretem, vagy azt ami icipicire önmagába visszagyűrhető. Tulajdonképpen mindegy is, hogy milyen, a lényeg, hogy használjuk újra és újra...
  Kinek ismerős a csepegtetőn száradó elöblített nylon zacskó? :D
  
  
• nem folyóvizes mosogatás, ami pedig olyan "szuper" volt, mert nem vártam össze a nagy kupacot, csak gyorsan elmostam azt a pár darabot. Régen a nagyinál még egy nagy piros "vájdling" is volt a mosogatóban, és azt engedték tele vízzel, csak hogy kevesebben is el lehessen mosogatni. Az öblögetés szintén így zajlott... nos ezzel nem békültem még ki, mert utána habos marad az edényem. Ezen még finomítok...
  
  
• "le a lámpákkal!", csak akkor ég egy lámpa ha tényleg kell. Nem olyan trendi full világos a lakás, mint a filmekben, ahol amikor valaki hazaér az üres lakásba, már az összes helyiségben ég min. egy kis lámpa. Ezt mondjuk a filmekben se értettem sose. Ahogy azt se, hogy miért kell kivilágítani mondjuk egy bezárt üzletet... A biztonsági oldalát értem, na de akkor is...
  
  
• csapvíz az ásványvíz helyett otthon és éttermekben is. A nagyiéknál ez sosem volt kérdés, szuper finom és hideg a csapvíz, ott volt a jófajta szódás szifon és nem igen jártak étterembe, vagy ha igen, hát nem vizet ittak :) Nálunk más a helyzet, sokszor ugrunk be útközben enni, de most már sehol nem akad fenn a szeme senkinek, amikor kikérünk egy kancsó csapvizet, 4 pohárral és szívószál nélkül :) Ez nagyon jó! Kisgyerekekkel meg aztán pláne, minek igyanak valami édes löttyöt evés után (vagy esetleg előtte/helyette).
  
  
• újratöltős kulacs suliba, kirándulásra, játszótérre stb. A kulacsba pedig csak sima víz kerül, máskülönben egy idő után elmoshatatlan lesz... 
  
  
• telén pulcsiban vagyunk a lakásban, és nem kell felfűteni a házat 23-24 fokra, csak hogy egy gatyában mászkálhasson mindenki. A gyerek sem fog megfázni, tuti. A nagyiéknál home made kötött kardigánok sorakoznak a szekrényben, mi meg trikóban mászkálunk decemberben? Minek is? Kivitel, amikor panelban vendégeskedünk, na a központi fűtés egy külön fejezet lenne... 
  
  
• szezonálisat és hazait ettünk, nem volt nyáron banán, télen eper, sőt, amikor érett a kertben a cseresznye, akkor abból volt a leves és a sütemény is, készültek a befőttek és a lekvárok. Azt ettük és akkor, amikor az éppen érett a kertben, vagy úgy általában a közelben. Ez régen "persze" egyszerűbb is volt, hiszen a boltokban sem nagyon volt más, de mennyivel környezetbarátabb volt :)

(Fotó: pixabay.com)

• nincs kidobott étel. Olyannyira nem, hogy ez először eszembe sem jutott, mint régi dolog, olyannyira természetes nekünk ma is. Miért dobnánk ki??? Miért veszünk olyat, amire nincs szükségünk??? Átgondoljuk a vásárlásokat, mindig bevásárlólistával megyünk boltba, ha főzünk (jellemzően naponta), akkor számításba vesszük, hogy van-e maradék, és azt beépítjük, kiegészítjük, stb. De el nem dobjuk, kivéve ha tényleg megromlott, de ha az ember kicsit odafigyel, akkor ez azért elkerülhető. Egy főtt étel másnap még simán fogyasztható, pár kivétel van, amit nem ajánlatos újra melegíteni. Egy jófajta pörkölt, vagy káposztás étel pedig másnap talán még finomabb is... Általános szabály, hogy 48 óráig simán megesszük a maradékot, max. 72 óra a határ.
  
  
• húsmentes hétköznapok. Otthon régen jellemzőn a szerda és a péntek volt a teljes húsmentes nap, és emellett is gyakran volt főzelék, tésztaféle, sűrűbb leves. Ennek anyagi okai voltak, de mára rájöttem, hogy a zöldségalapú étkezés sokkal sokkal egészségesebb, mint az a rengeteg hús, ráadásul ökológiailag is előnyös. Nem leszünk sose vegetáriánusok, egy jó kis házi töpörtő, vagy gyros igenis jól tud esni... a gyerekeknek meg mindenre szükségük van, a húsra is. Nade a zöldségek ott nőnek a kertben nálunk vagy a mamánál, eszméletlen változatosan és színesen lehet főzni, szendvicskrémeket készíteni, egészséges is, úgyhogy leszámoltunk a mindennapi húsevéssel, és köszönjük, jól vagyunk :)
  
  

• örökölt játékok és ruhák: akkor nyilván sokan utáltuk, hogy minden játék és ruha használt volt, néhol kopott is. De mennyivel tudatosabb dolog, valamit továbbadni, örökölni, megjavítani és használni, mint kidobni és újracserélni. Szerencsére a használt játékoknak ma már van piaca, kisgyerekes anyaként ezt ki is használjuk. :) A használt ruhák minősége pedig olykor még jobb is, hiszen jópár mosáspróbán átesett már. Amióta megvannak a gyerekek, évszakonként eljutunk egy-egy baba-mama börzére, a kinőtt holmikat pedig vagy a védőnéninken keresztül adjuk tovább, vagy ismerősöknek, ha nyitottak rá :) 

• üveges sör műanyag ládával: ami visszaváltható, és újratölthető, így maximálisan hulladékmentes. Nem vagyunk nagy sörösek, így eddig a dobozos sör figyelt a hűtőben, hátha be kell ugrania... Vidékre kiköltözve azonban rájöttem, hogy bizony vannak ám még itallerakatok (biztos eddig is voltak, csak nekem esett ki...) és lehet nagy tételben is vásárolni, aztán visszaváltani...
  Sajnos nemrég a kedvenc visszaváltható szörpösüvegeimet műanyagra váltották, így az már kevésbe lesz öko, de majd akkor inkább sört iszunk (haha...)

• hagyományos szappan a folyékony helyett: bár sokkal trendibbnek hat egy nyomós szappanadagoló, sem az összetétele - nem csilliárdokért vásároltam - sem pedig a műanyag csomagolása nem túl öko. Szemben a hagyományos és természetes szappanokkal, amiket papírcsomagolásban tudok rendelni. A család ezt használja a fürdéshez is, szeretik és abszolút nem szárít, mint ahogy az emlékeimben élt a "szappan". Én még többnyire ragaszkodom a natúr-tusfürdőmhöz, de csak mert imádom az illatát...

Ha van még hasonló régi, de kifejezetten környezetbarát megoldásotok, osszátok meg velünk. Számtalan helyen lehet és tudnánk takarékoskodni a Föld forrásaival, ha egy kicsit más szemmel néznénk pl. a vízcsapra, ahonnan úgy tűnhet, hogy vég nélkül folyik a tiszta ivóvíz.

Pár napja nálunk épp vízszünet volt. Ez nem bevett gyakorlat (csőtörés volt a környéken), de nem az első eset, mert fejlődőben lévő kertvárosias részen lakunk. Ilyen esetekre van egy karton ásványvíz a kamrában és egy 5 literes kanna megtöltve csapvízzel. Nos, mivel a gyerekek esti fürdését nem tudtunk elnapolni, lévén, hogy előző nap ezt a kártyát már kijátszottunk, így muszáj volt gyorsan lefürdetnem a két fiút. Szumma 3 liter vízben megfürödtek. Ketten. A kádban pancsizás, de még a "gyors zuhany" is ennél azért jóval több... pedig láttam, látták ők is, hogy így is lehet... 

Ha tetszett, ezt is olvasd el: 3 lépéssel kezdtem zöldebbé tenni a háztartásunkat :)