Negyven felett nincs szenvedély? Falling In Love Like In Movies (filmkritika)

A főképp véres akciófilmjeiről és obskúrus horrorjairól ismert indonéz filmipar friss meglepetés csemegéje izgalmas romantikus komédia. A (nem a magyar) Netflix kínálatában elérhető Falling In Love Like In Movies persze nemcsak ezért váratlan találat. A negyvenes forgatókönyvíró és a nemrég megözvegyült egykori osztálytársnő egymásra találása körülbelül olyan, mintha Charlie Kaufman önreflektív mániáit csipetnyi Nolannal feldobva Richard Linklater hangolta volna szívközelire, amiből aztán Noah Baumbach rendezett elegáns filmet. Ez az írás először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.

Megvan az Adaptáció közepén az a rész, amikor a Nicolas Cage által játszott forgatókönyvíró pontosan azt a jelenetet írja, ami a szemünk előtt pereg? Yandy Laurens, a Falling In Love Like In Movies író-rendezője ezt az ötletet viszi el a falig azzal, hogy az főszereplő egy producernek pitcheli a filmet, amit épp látunk, a producer pedig mindenféle változtatásokat javasol, amik meg is jelennek előttünk. Később meg azt követhetjük, ahogyan a Bagus nevű író megírja a ránk váró fordulatokat. 

Így papíron mindez kissé talán bonyolultan hangzik, de az önmagába visszaforduló metázás a gyakorlatban kifejezetten játékos és könnyed. Bagus célja ugyanis, hogy a filmmel valljon szerelmet egykori gimis osztálytársának. Hana, aki nemrég veszítette el a férjét, nem hisz abban, hogy újra szerelmes lehet. Azt állítja, negyven felett nincsenek többé nagy érzelmek és elsöprő szenvedélyek, ilyesmi még a moziban is csak a fiatalabbakkal esik meg. Bagus ezért vág bele a filmbe és ezt az ötletet adja el a producerének. Egy őszinte történetet, amivel próbálja meggyőzni Hannát az ellenkezőjéről. Simán szerelmet is vallhatna persze, de Bagus író, azaz inkább jól összekuszálja a saját és mások életét.

A valóság és fikció folyamatosan összecsúszik, az időkezelés izgalmas, a párbeszédekre fókuszáló jelenetek szépen csavarodnak. A Falling In Love Like In Movies ráadásul forgatókönyvírói gyorstalpalónak sem utolsó, hiszen Bagus a műfaj klasszikus fordulatain keresztül vizsgálja a Hanával kibontakozó kapcsolatát. Az író folyamatosan kommentálja, hol tart és milyen etap következik, ezzel mintegy determinálva az eseményeket. Az első bonyodalom például éppen abból fakad, hogy Hana nem ért egyet azzal, amit Bagus első bonyodalomnak tart.

A férfi törvényszerűen a saját szemszögéből értelmezi az eseményeket, a felszínen formálódó románc így néha egészen zavarba ejtő mélységeket kap. Bagus azt állítja, azért írja meg kettejük történetét, hogy megértse Hanát. Később mégis kénytelen rádöbbeni, e tettével nem a másikat, hanem egyedül önmagát értheti csak meg. A férfi emiatt sokáig ellenszenves, az írás mögé menekülő önző alak, de a karakter épp azért lehet izgalmas, mert végül változtatni próbál. Mindez azt is jelenti persze, hogy Hana eközben nem igazán aktív. Ezért is kulcsfontosságú az őt alakító Nirina Zubir finom játéka, aki képes közel hozni a papíron kissé merev karaktert. 

Nirina Zubir a Falling In Love Like In Movies című filmben

Miközben a Falling In Love Like In Movies darabjaira szedi a romantikus komédia műfaját, szerencsére nem veszi magát túlságosan komolyan. A poénok egy része pont abból fakad, hogy a valóság és Bagus műfaji fikciója ironikus ellentmondásba kerül, másrészt a filmkészítés sem megy épp zökkenőmentesen. A producer beleszól mindenbe, a színésznő nem érti a figurát, a határidő szűkös. A könnyed szórakoztatás és a súlyosabb ambíciók között ingázó indonéz alkotók ezzel nemcsak hitelesítik a karaktereket, de a mozinak is szerelmet vallanak. A streamingszolgáltatókat szokás szidni a kínálat kétes minősége miatt, pedig ha az ember tudja hol kell ásni, ilyen és ehhez hasonló izgalmas kincsekre lelhet.

Huber Zoltán

8/10