Tim Hecker 9 éve már fellépett egyszer a Trafóban, április 28-án pedig a Magyar Zene Házába hozza el a manapság divatos, hamisan pozitív ambienttel leszámoló új lemezét. A kanadai hangművész hatalmas energiákat felszabadító koncertje igazi kuriózum, és több szempontból is kihagyhatatlan élménynek ígérkezik.
A kanadai zeneszerző-producer már több mint 20 éve jelentet meg egyedülálló, az ambientet, a drone-t és a zajzenét az avantgárddal ötvöző albumokat. Korábban egy másik név alatt (Jetone) még technóban gondolkodott, de azt a műfaji keretet túl szűkösnek találta, és a 2000-es évek elejétől fogva inkább a lassabb, összetettebb kompozíciók érdeklik. A 2006-os Harmony In Ultraviolettel remekművet alkotott (a Pitchfork beválogatta minden idők legjobb ambient lemezei közé), igazán széles közönséget pedig 2011-es, Ravedeath 1972 című lemezével sikerült elérnie, a két évvel későbbi Virgins pedig méltán emelte a legünnepeltebb kortárs hangművészek közé (a Virgins a Recorderen is bekerült a 2013-as év legjobb albumai közé). Életműve azóta is egységesen magas színvonalú, elég csak az elmúlt évekből a gagaku nevű japán klasszikus zene hatása alatt álló Konoyo-ra, és testvérlemezére, a hangok egyszerre ijesztő és ámulatba ejtő kavalkádját felvonultató Anoyo-ra gondolni.
MINTHA A MINDENSÉG DÜBÖRÖGNE ÁT AZ EMBEREN – KRITIKÁNK A LOVE STREAMS-RŐL.
Hecker zenéjében egymást váltják a digitális és természetbeli zajok, és imponálóan gazdagon használja a klasszikus hangszereket: új lemezén például Colin Stetson gyönyörű modális szaxofonja is megszólal. Szerzeményei szerepeltek népszerű filmekben, sorozatokban (Atlanta, NCIS: Los Angeles), de gyakran ír is filmzenét, legutóbb például a testhorror-mágus Cronenberg fia, Brandon Cronenberg Infinity Pool című szürreális sokkolásához, amelynek hátborzongató, éteri filmzenéje egyesek szerint olyan, „mintha Badalamenti zenélne egy ember-replikáns orgia alá David Lynch Szárnyas fejvadász remake-jében”.
Hecker szívesen működik közre másokkal (Arca, Ben Frost, Daniel Lopatin, Jóhann Jóhannsson), a Magyar Zene Házába pedig az április 7-én megjelenő No Highs című új lemezével érkezik, amit a tömegtermelésű, hamisan pozitív ambient ellenpólusának szán. A Juno-díjas zenész lázad az ambient mint háttérzene koncepciója ellen, menekül az eszképizmustól, és nem szeretné, ha lemezeit fájdalomcsillapító gyógyszernek használnák. Élőben különösen hangosan dübörgő zenéje teljes odafigyelést kíván, cserébe viszont fantasztikusan izgalmas tájakra repít: erről április 28-án a Zene Házában mi is meggyőződhetünk.
AMIKOR MI MAGUNK VÁLUNK AZ ÜRESSÉGGÉ – KRITIKÁNK AZ ANOYO-RÓL.
Hecker előtt a hazai elektronika két izgalmas képviselője is fellép: a korábban a Deus Exben, a MORDÁI-ban, a Kinetic Erotic-ban vagy a néhai Best Bad Tripben is játszó Csernovszky Márton alias OOO, akinek ugyanolyan jól áll a Warp-ihletésű IDM, mint a glitches küttyögés vagy a szétcsúszó kísérleti techno, valamint Emcsi, azaz Domokos Emőke, aki field recordingokat bont le és alkot belőlük elektronikus hangképeket.
fotó: Pawel Ptak
