A név Montségur az ógall nyelven biztonságos csúcsot jelent és névadója a hegytetőn található várnak. A név és a vár évszázadok óta szorosan kapcsolódik egymáshoz. A nehezen megközelíthető a keleti Pireneusokban található hegycsúcs a kőkor óta lakott. A nevéhez mindig is valami titokzatosság és átok ragadt. A 13. század elejére az erődítmény pusztulásnak indult, mígnem a katharok újra felfedezték  és felépítették. Erre jó okuk volt. Az egyre erősödő egyházi közösség, ugyanis szembekerült a korrupttá és hataloméhessé váló katolikus egyházzal. A pápaság szemében szálkává váltak a sajátos elveket követő új vallási irányzat tagjai. Miután megerősítették Montségur falait a katharok menedéke lett.  Ebből az erődből hajtották végre az akcióikat az úgynevezett „Faydits”-ok, ami katalánul azt jelenti, hogy „elüldözöttek”. A szeparatista elitcsapatok biztosították a kathar papokat és kommandó akciókat hajtottak végre katolikus egyházi intézmények ellen szerte Franciaországban. De miután 1242 májusában Toulouseban az inkvizítor Étienne de Saint-Thiberyt és Guillaume Arnaudot meggyilkolták túlveszítették a húrt. 1243 májusában Montségur lábánál királyi és egyházi csapatok jelentek meg. A várban 360 kathar sáncolta el magát. Tíz hónapon keresztül kétségbe esett ellenállást fejtettek ki, majd kénytelenek voltak a várat feladni. De előtte két férfinak sikerült egy titkos útvonalon az erődítményt elhagyniuk és egy kazettában a katharok kincsét magukkal vinni. Holott tudni lehet, hogy Foix grófság területén egy barlangban rejtették el a kincset, mai napig nem tudni pontosan hol található ez a barlang. A katharok ugyan megadták magukat a túlerőnek, de nem hódoltak be nekik. Amikor 1244. március 16-án elhagyták Montségurt senki sem tagadta meg a hitét. Büszkén masíroztak a támadók sorfala között rendezett formációban férfiak és nők a völgyben felállított máglyák felé és vetették magukat a tűzbe.