2022. jún 24.

Az írónő kelták iránti rajongása ma töretlen!

írta: Mayerné Répási Adrienn
Az írónő kelták iránti rajongása ma töretlen!

283546564_995229917795958_8716978276632906562_n.jpg

Farkas Bíborka mutatós könyveivel, kelták iránti rajongásával kitűnik a hazai írók közül. Ma ő mesél írásról, könyveinek keletkezéséről.

 Írással gyerekkorától, műfordítással a 2000-es évek eleje óta foglalkozik. Sokáig csak saját szórakoztatására írt, majd 1996-ban megjelent első novellája egy antológiában. Novellái, fordításai, meséi azóta olvashatóak mesekönyvben, irodalmi lapban, internetes irodalmi oldalakon, antológiában. 2008-ban Babits Mihály műfordítói ösztöndíjat is nyert.

- Hogyan jött az írás szeretete, a könyvírás ötlete?

- Az írás szeretete nálam nagyon régi történet, körülbelül egyidős az olvasás szeretetével. Saját könyvet a napköziben készítettem először, nagyjából hétévesen, a tanítónéni segítségével. Eleinte képregényeket írtam és rajzoltam, aztán tizenkét évesen megírtam az első regényemet egy pásztorfiú és a szép grófkisasszony szerelméről (nem túl eredeti, de ez van). Ezt még sok regénykezdemény követte a középiskolában és később, huszonévesen. Akkoriban írtam az első novelláimat is. Az Istenek akarata-trilógia ötlete még a ’90-es évekből származik, összekapcsolódva a kelta kultúra iránti elkötelezettségemmel.

- Mi motivált a könyved elkészítésében, kiadásában?
 
Az Istenek akarata megírásában elsősorban az ismeretterjesztő szándék motivált. Több, mint húsz éve találkoztam először a kelta zenével és kultúrával, és azonnal magába szippantott, mint amikor a vonatot ráállítják a megfelelő vágányra. Sokfelé elvitt engem a „keltázás”: Angliába és Írországba, hogy szakirodalmat szerezzek, kiadókhoz kelta forrásanyagok fordítójaként, a Civil Rádióba kelta témájú műsor szerkesztő-műsorvezetőjeként, és ez még messze nem minden… A keltaságok ma is szerves részei az életemnek: nemcsak kutatom őket, de az írásaimat meg is osztom másokkal a Keltaklub nevű FB-csoportomban.


- A kelta kultúra világába kalauzolja el olvasóid a történeted. Miért pont azt az időszakot,  kultúrát választottad könyved fő témájaként?


Sajnos, az átlagember éppolyan keveset tud a kelták különleges világáról, mint húsz évvel ezelőtt, de mindent megteszek érte, hogy ez ne így legyen. Az Istenek akarata eddig megjelent két része (Druidaösvény, A Halhatatlanok Hegye) kalandos-érdekes formában közelebb hozza az olvasókhoz az ókori Britanniát. ITT találod a könyveket.

Egy kritikus időszakban játszódik, amikor a Római Birodalom már jelen van Britanniában, de még nem kebelezte be az egész szigetet. A szabad, ellenálló törzsek és spirituális vezetőik, a druidák próbálják megállítani az agresszív terjeszkedést, ám nemcsak a külső ellenséggel, hanem a népeik közötti széthúzással is meg kell küzdeniük. Mindezt egy fiatal lány szemével láthatjuk, akit az Istenek arra választottak ki, hogy druida legyen, és druidaként teljesítsen egy különleges küldetést. Többen elmesélték, hogy mielőtt elolvasták volna a két könyvet, nem igazán érdekelte őket a történelem, sem az ókor, de most már más szemmel nézik ezt az egészet. Számomra ez a legnagyobb elismerés.

- A felnőtté válás mélységeibe, a bátorság, az önfeláldozás, az állhatatosság merész próbájába engedsz bepillantást. Nehéz téma. Hogyan boldogultál, bírtál el vele?

Én is voltam gyerek, vannak emlékeim a saját kamaszkori gondolataimról, érzéseimről: ilyen téren nem volt nehéz dolgom. Másrészt Gwyneth története nem valami könnyed, strandra való sztori, lelkileg elég megterhelő mind az írónak, mind az olvasónak, de azt hiszem, mindannyian gazdagodhatunk általa.

282234574_570424241169650_4445716671194378592_n.jpg

- Kiknek ajánlanád elsősorban a köteted?

Bár a főszereplő nagyon fiatal, az első részben még gyerek, ennek ellenére nem adnám egyik kötetet sem gyerek, vagy kiskamasz kezébe. A tapasztalataim azt mutatják, hogy elsősorban a történelemkedvelő, érettebb korosztály (harmincon felüliek) olvassa szívesen. A tizen-, és huszonéveseknek talán kicsit lassú a történet tempója.

282354595_545274693652387_7391922695789645469_n.jpg

- Mi volt a legnehezebb a történet megszületésekor, kiadásakor? És mi volt a legjobb dolog?

Mindent összevetve nehéz volt megírni, hosszú időt vett igénybe (és a harmadik résszel még készen sem  vagyok…). Sokat küzdöttem magammal, hogy abba ne hagyjam, mint előtte akárhány regényt. 2016 tavaszán fejeztem be az első változatot. Akkor azt hittem, nem lesz vele több dolgom, már csak kiadót kell találnom. Ez messze nem volt olyan egyszerű, mint ahogyan elképzeltem. Több alkalommal a kiadás küszöbéig jutottam, de mindig történt valami, ami hátramozdított, és meghiúsította a terveimet. Regénypályázatokon is indultam: ezeken eljutottam egy viszonylag magas szintig, aztán utolsó körben mindig kiszórták a regényemet, leginkább dramaturgiai okokra hivatkozva, amelyekről akkor még azt sem tudtam, eszik-e, vagy isszák.

A 2016-tól 2019-ig tartó időszak a kiadókeresésről és az autodidakta írástanulásról szólt; meg kellett állapítanom, hogy egy regényt megírni sokkal könnyebb, mint az írásomat eladni. Bár nagyon szerettem az első változatot, erőt vettem magamon, és nekiálltam, hogy „korszerűsítsem”, vagyis átírjam, kiadhatóbb formára igazítsam. Hát, ez sem volt könnyű! A szívem szakadt meg a kukába kerülő részekért; eleinte gyűlöltem az egészet, legszívesebben hagytam volna a fenébe. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy kezdem élvezni az írást, mert újra felvehetem a fonalat, és foglalkozhatok a számomra fontos szereplők sorsával.

Többet nem pályáztam, csak írtam, bár – így utólag tudom – hogy a pályázásnak is volt értelme, mert így ismerkedtem meg az akkor még csak tervben lévő Pergamen Libro vezetőjével, aki azzal biztatott, hogyha a kiadó létrejön, az én regényem lesz a legelső kiadott könyvük. Így is történt, bár arra nem számítottam, hogy három kötet lesz belőle.


És, hogy mi volt a legjobb dolog az egészben? Egyrészt az írással párhuzamosan futó kutatás, hiszen történelmi regényt nem lehet enélkül hitelesen megírni. Nagyon élveztem, ahogy beleásom magam a keltaságokba, és újabb és újabb kérdésekre kapok választ, amelyek persze megint újabb kérdéseket vetnek fel. Ami még érdekes és új élmény volt, hogy szerkesztővel dolgozhattam együtt. Bár egyes szakemberek szerint a személyiségem olyan merev, hogy egyetlen szerkesztő sem tudna velem együttműködni, ezt a két kötet szerkesztése sikeresen megcáfolta. Jó és hasznos volt a közös munka, és nem mellesleg, nagyon szórakoztató.

279429070_548805243450121_7780848336067438121_n.jpg

- Mit tervezel a közeljövőben? Érkezik még folytatás, vagy más történet tőled?

Először is elkészülök Az Istenek akarata harmadik, befejező kötetével, A Róma lángjaival, megszerkesztjük, aztán remélhetőleg ősszel kiadásra kerül. Utána megpróbálok kicsit pihenni, és rövidebb prózával foglalkozni, novellákat, apró szösszeneteket írni (mert ezeket is nagyon szeretem). Talán ebből is lesz egy kötetrevaló. Jónéhány történet ötlete kavarog bennem, van köztük misztikus ifjúsági regény, középkori skót környezetben, XX. századi magyar családregény, amelyet egy beszélő tárgy mesél el, Szent Columba életének kalandos feldolgozása, a walesi bárdok háttértörténetének kibontása… Bár, hogy ebből mi valósul majd meg, azt még
csak az Istenek tudják...

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#könyv #interjú #kelta 

 

Szólj hozzá

Interjú Kitekintő