K.A. Varssonnal készítettem nem is oly rég egy bemutatkozó interjút, így nem volt kérdéses, a könyvét is el fogom olvasni. A szóban forgó interjút ITT tudjátok elolvasni. 

Van a könyveknek egy spéci vonala, mellyel már vagy ezer éve nem találkoztam. Ez az interaktív könyv, mely nem csak elmesél egy történetet, hanem bevonja az olvasóját, részesük lehetsz a történéseknek, te alakíthatod, mi történjen. Már gyermekként is imádtam. Ám a Kirakós nem csak egy interaktív könyv, hanem annál jóval több! Nem csak egy szokványos, skandináv krimihez hasonlító történet, hanem még annál is többet tud. Igaz, hogy nem te döntöd el, melyik lap felé haladj tovább, viszont nyakig bevonásra kerülsz a nyomozás során. Ha ügyes vagy kódfejtésben, következtetésben, akkor bizony hamarabb tudhatod a tényeket, mint a könyv főszereplői. De ha nem vesződnél a nyomozással, csak lapról lapra haladsz és hagyod, hogy a könyv nyomozói tegyék a dolgukat, akkor is ugyan úgy tudod élvezni a történéseket. Egyszóval a Kirakós egy interaktív krimi, méghozzá a jobbik fajtából!

Bevallom, ilyen izgalmas könyvvel utoljára Dan Brownnál találkoztam. Szórakoztató, izgalmas, viszi az embert magával, előre. Egy perc nyugta, unalma sincs az olvasónak, nincsenek üresjáratok. Engem az első oldaltól kezdve magába szippantott és nem eresztett. Faltam a lapokat, hogy megtudjam, mi lesz a kötet vége, így egy olvasásra el is fogyasztottam a nyaralás alatt. Szerettem a történetet és azt, hogy ennyire szerteágazó az egész, több szálon futó, míg végül összeérnek a különböző szálak és egy kerek egészt adnak ki.

Több szereplő van, akik a könyv szempontjábl fontosak, viszont kevéssé lettek bemutatva az én ízlésemhez képest. Cseppenként, patikamérlegen kiszámítva kapjuk róluk az infókat, lassan adagolva. Én szívesen olvastam volna róluk még többet. Így könnyen összekeverhetőek, behelyettesíthetőek és nem váltottak ki rokonszenvet bennem, sem ellenszenvet. Nem tudtam izgulni értük, szorítani a nyomozásuk sikeréért. Az áldozatok szintén oly keveset kaptak, hogy nem igazán tudtam bevonódni a sorsukat illetően. Egyedül az elkövető az, akiből kapunk egy nagyobb szeletet. Érdekes volt az ő fejében lenni és azt érezni, mint ő, a cselekedetének mozgatórugóit megtapasztalni. 

A megfejtésre váró kódok nem könnyűek. Alaposan rá kell feküdni, hogy tényleg el is érjünk valamit. Ezért kifejezetten plusz pont jár, hiszen megdolgoztat a könyv.

A történet annyira hihető, hogy végig a libabőr kerülgetett. El tudom képzelni, hogy ma is hasonlót fontolgat valaki. Kapunk indokokat, történéseket, egy csomó érzelmet is a könyvben, logikát és egy jól felépített történetet. A mögöttes tartalom, a tanítás, a plusz sem maradhat el. Az írónő hihetetlen, egész egyszerűen mindenre gondolt. A nyomozók sem szupermenek, hibáznak, elmaradnak, elbaltáznak dolgokat, bevonódnak, személyessé válik. 

 Ha kedvet kaptál a könyvhöz, a Marysol kiadónál tudod megrendelni ITT. 

Fülszöveg:

 A Kirakós nem szokványos krimi. A méltán népszerű skandináv bűnügyi regények műfaját ötvözi az otthon játszható szabadulószoba-könyvek feltörekvő trendjével.
Tökéletesen élvezhető a „hagyományos” módon, az olvasó sorról sorra halad, közben találgat és gondolkozik a történetet illetően, amely végül teljes egészében kibontakozik előtte.
Lehetőség nyílik azonban időről időre a nyomozók bőrébe bújni, mivel a könyvben tíz, egyértelműen jelzett – eltérő betűtípussal szedett – feladvány található, amelyek megoldásához semmi más nem szükséges, mint az olvasó leleményessége. Ezeknél a pontoknál kicsit megáll az idő, és mindenki kedvére kutakodhat a könyvön kívüli világban, később pedig ellenőrizheti, helyes megoldásra jutott-e.

Idézet:

Végeredményében minden életnek ugyanaz a vége. Meg lehet próbálni számszerűsíteni, melyik mennyit ér, a gyászolók számában a temetésen, a hagyatékban szereplő összegben vagy a sajtó érdeklődésében. De a halál akkor is csak halál, akárkié is.