Az arab világ titokzatos, csillogó, illatos, színes, bódító, más. Nagyon más. Az eltérő kultúra, szokásrend, stílus az, amit nehezen értünk, szokunk meg. Nem könnyű elfogadni, mennyiben eltérő az a világ a miénktől, így számos könyv épül rá és legtöbbször nem épp hízelgő módon. Ez a kötet sem más igazából. Érthető, hiszen annyira izgalmas a tőlünk eltérő élet és rejtélyes. Rengeteg könyvet faltam be ebből a témából. Igaz regényeket, életrajzot, kozmetikázott történeteket tartalmazó könyveket, romantikus-szerelmes könyveket, drámát...Hol jobban, hol rosszabbul fogalmazva. Egy idő után megcsömörlöttem és nem vettem kézbe hasonlót sem. Aztán mikor e könyvet megláttam, felcsillant a szemem. Jó visszatérés lesz ezzel a könyvvel kezdeni- gondoltam én. Végül jó nagy csalódás lett. Nem fogok újra ilyen könyveket olvasni, az biztos. Ráadásul ez a könyv pláne nem erősítette meg bennem, hogy nekem íródott. 

Előrebocsátom, sokat rágtam magam, hogy írjak-e egyáltalán a könyvről. Nem szeretek rossz, lehúzó kritikát írni, csendesen elsunnyogom inkább. Nem szeretném megbántani az írót, hiszen rengeteg munkája volt a könyvvel. Másrészről viszont ebből tanulhat a későbbiekre gondolva, nem a dicshimnuszokból. Ha javulni szeretne, egyre jobb és jobb író lenni, akkor kell valaki, aki rávilágít a könyv hibáira. Márpedig ez a könyv több sebből vérzett, annak ellenére hogy szórakoztató volt.

Nem leszek népszerű az író kedvelői körében. Ez van. Bevállalom. Imádom, imádtam korábban az arab világról szóló történeteket, de ez a kötet sokkolt erőteljesen. Igaz a régebbi, még átdolgozás előtti kötetet olvastam és ezzel lett volna még munka bőven, mielőtt kiadják. Remélem az átdolgozott kötet javulást mutat.

Amint időm engedi, az átdolgozottat is elolvasom majd, hogy átfogóbb képet kapjak.

Nem a klisés történet nem tetszett, mert bőven tartalmaz közhelyeket.Ez a része még elfogadható volt, szórakoztató is. Az író stílusával sem volt különösebb gondom. Az sem volt annyira rossz. Viszont kidolgozatlan és a fura írásmód, mintha magának mesélné vagy naplóba írná. Hol tőmondatok egyszerűsége, hol túlírt, könnyen belegabalyodó hosszúságú mondatok váltakoztak. Nem az a megszokott, gördülékeny olvasmány, hanem akadozó, lassított lett ezáltal. Fura volt, hogy a szereplő beszélt magáról, nem a történetíró írt róla. Nem tudom, olvastam-e már olyan könyvet, ami így íródott és működött is. Azt hiszem, nem.

Példa: Megiszom a kávém és elmegyek bevásárolni...

Mennyivel jobban esik olvasni, ha a történetmesélő mondja a szereplőről: Colette elmegy bevásárolni, miután megissza a kávéját.

Ugye? Na de ezen túllendülve megszoktam végül. Nem ez volt a legfájóbb pontja a könyvnek. Még az sem, hogy a főszereplő fejjel megy a falnak, senki tanácsát sem megfogadna, minimális józan paraszti ész nélkül. Még az emberi gonoszság, az arab kultúra eltéréséből fakadó, nekünk roppant durvának tűnő dolgok és a másik főszereplő pálfordulása sem. Hanem ami betette a kiskaput, sokkolt, az a szellemek begyűrűzése volt a normális történetbe. Engem ott veszített el a könyv. Majdnem feladtam. Elegánsabb, érdekesebb megközelítéssel is lehetett volna lezárása, izgalom a könyvben. Ez annyira nem kellett bele. Olyan, mintha egy sci-fibe tündér kerülne véletlenül egy fantasyból. WTF? 

Ezek ellenére volt, ami tetszett benne, például imádtam a hosszú, érzékletes leírásokat, a hastáncos részeket. Mintha én is ott jártam volna, láttam volna, éreztem volna. Szerettem a főszereplő konokságát, a kitartását, ragaszkodását, bár néhol ez rosszul sült el számára és jól felráztam volna, hogy észhez térjen. Szerettem a szerelmes részeket, az érzelmi leírásokat, még ha nehezen hihetőek is voltak a történet rövidsége, kidolgozatlansága miatt.

Colette, mint főszereplő egy rettenthetetlen amazon, aki megy a saját feje után minden körülmények között. Állhatatos, kitartó, merész, az érzéseinek élő nő. Magának való, ám mégis vágyik a szeretetre, mint mindenki. Nem gondolkodik, nem mérlegel, hanem cselekszik. Utóbb persze bánja. Igazán intuitív személyiség, bár úgy is mondhatnánk, hogy buta. A cselekedeteire gondolva inkább így csapódik le. Olyan, mint egy molylepke. Vonzza a fény, a csillogás, újra és újra a fénybe repül, hiába perzselődik meg a szárnya. Nem olvasható nagy jellemfejlődés a kötet végén sem. Ráadásul nem tudom semmivel sem megmagyarázni egyes cselekedeteit, mentegetni. A szerelem vak? Vagy butaság? A vágy, hogy valaki, bárki szeresse? Nem tudom...Az ésszerűtlenségén túl látva szerethető szereplő egyébként. Csak néha tikkelt a szemem, az is egy-egy tevékenységéért csak.

A mellékszereplők nagyon kevés lehetőséget kaptak a bemutatkozásra, így az ő jellemüket nem fejtegetném. Van aki kapzsi, velejéig gonosz, cselekvőképtelen, a saját szabályai, félelme fogja, a csendes elfogadó...Érdekes gárda.

Maga az ötlet nagyon jó volt, sok munka lehetett vele, ami rengeteg utánajárással, olvasással jár, viszont még megjelenés előtt sok munkaidőt rá kellett volna áldozni pluszban. Sajnálom, mert egy nagy, kihagyott ziccer. Egy jó korrektor csodákat tett volna a történettel, gatyába rázta volna. Annyira jó könyv lehetett volna belőle ez a sok baki nélkül. Ígéretes kezdet, kíváncsian várom az író fejlődését kötetről kötetre.

A második, átdolgozott kötet borítója nekem nagyon tetszik. Figyelemfelkeltő, tükrözi a könyv tartalmát. Az első verzió túl sötét, vámpíros beütésű volt szerintem.

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:

A nevem Colette, hastáncosnő vagyok. Franciaországban születtem, s itt talált rám a szerelem is. Megismerkedtem egy marokkói férfival, aki egy mesés élet lehetőségével kecsegtetett. Rögvest szülőhazájába vitt és fenekestül felforgatta a világomat. Egy reggel arra ébredtem, hogy egy másik országba, más emberek közé, más kultúrába csöppentem. Azonban a gyönyörű tündérmesém rémalommá, az életem egyik pillanatról a másikra pokollá változott. Szabadulni akartam… Elmesélem azt az utat, amit egy naiv, boldogságra és szerelemre vágyó európai nőnek, egy számára ismeretlen arab országban be kellett járnia. Vajon sikerül-e a szabadulás Colette-nek? Kiderül DEE DUMAS izgalomban és szerelemben gazdag kalandos történetéből.