Andernach közvetlenül a Rajna partján fekszik, Bonn és Koblenz közt, már a római időkben lakott volt. A városfal mellett a régészeti kutatások szerint már a Karoling-korban állt egy templom, erről ennél sokkal többet nem is tudunk. 

A XII. században épülhetett a helyén egy román stílusú, kisebb templom, erről okiratok is tanúskodnak. A templomot később lebontották, a harangtorony viszont máig áll, a kép közepétől kissé balra, a sötétebb kövekből épült torony. 

A XIII. századl első felében épült a helyére egy új, sokkal nagyobb templom, érett, román stílusban. A román korhoz, meg ahhoz viszonyítva, hogy Andernach azért akkor sem volt egy metropolisz, a templom kimondottan nagy. Egy háromhajós bazilikát látunk. A XIII. században, főleg ilyen méreteknél, feltűnő a kereszthajó hiánya. 

A templom hossztengelye a folyóval párhuzamos, majdnem pontosan kelet-nyugati, a szentély a szokásoknak megfelelően keleti tájolású. Ahogy a képeken is látjuk, a szentély sarkára épült két alacsonyabb torony, ez is jellemző az érett román stílusra, az andernachi templom sajátossága az eggyel korábbi templomból megőrzött torony. 

A templom ma egy széles téren áll, három oldalról nyitott tér veszi körül, a keleti végén viszont szinte teljesen ráépültek a környékbeli házak.

Kis szerecsével, mivel majdnem pontosan a templom tengelyében van egy utca, megfigyelhetjük, hogy a szentély teljesen az épületen, a főhajón belül helyezkedik el, és csak egy félköríves apszis lóg ki abból, ami a XIII. század elején már kissé idejétmúlt volt. A keleti tornyok a mellékhajók vonalában állnak.

Azt is láthatjuk, hogy a két keleti torony (a kisebb tornyok, a szentély felől) nem egyforma, a később épített délkeleti tornyot (ez a kép) nem igazították hozzá a korábbi templomból megőrzött északkeletihez. Eggyelfentebb, az apszist ábrázoló képen is jól látható a különbség, a délkeleti (azon a képen bal oldali, világosabb) torony, mondhatni, modernebb, mint a másik. 

A nyugati homlokzatot meghatározza a két magas, masszív torony, már csak azért is, mert ez az oldal több irányból is jól látható. A homlokzat teljesen megfelel a korának, szépen díszített. A tornyok kialakítása (háromszög-homlokzat mind a négy oldalon, négy, rombusz formájú tető-oldal), a rajnai építészet sajátossága. 

A belső térben is a román stílus egy kimondottan szép, és a XX. században szépen felújított példáját láthatjuk. Ez alól csak a gótikába hajló, bordázott, enyhén csúcsíves mennyezet jelent kivételt. A mellékhajók itt is galériás kialakításúak. Megfigyelhetjük továbbá a rajnai sajátosságot, a váltakozó kivitelű oszlopokat, itt is minden második viseli csak a mennyezet súlyát, a köztes oszlopok terhelése sokkal kisebb. 

A templom 1250-re készült el. A következő ötszáz évben folyamatos karbantartásokat kellett rajta végezni, mert a laza talaj miatt a nagy épület hol itt, hol ott süllyedt meg, szinte mindig akadt valami javítanivaló. A XVI-XVII. századokban aztán ez néha, anyagi okokból, el is maradt, ami miatt az 1720-as évekre a templom állaga jelentősen leromlott. Ekkor hosszas viták zajlottak, egyesek le akarták bontani a tornyokat és a mellékhajókat, de végül az 1740-es években ezeket is felújították. 

A XIX. század második felében egy újabb átfogó felújítás következett. A belső tér festése is az előző századforduló idejéből származik, jól felismerhetőek a korszakra nagyon jellemző falfestmények. Ennek a felújításnak a folyamán eltávolítottak egyes gótikus elemeket is, így ma a tempom épülete szinte teljesen megfelel az építéskori, XIII. századi állapotnak. 

Az északkeleti torony régebbi, a mellékhajók mai állapota nagyobbrészt a XVIII. századi felújításoknak köszönhető (amik viszont jó közelítéssel az építéskorinak feleltek meg), a többi épületrész alapvetően az 1190-1250 közti időből származik. 

Az épület ma is katolikus plébániatemplom.