Julianne Donaldson Edenbrooke című regénye eddig a kedvenc könyvem, ha romantikus könyvről van szó. Nagyon sokáig azt hittem, nem szeretem az ilyen típusú könyveket. Egészen addig, ameddig rá nem találtam a Downton Abbey című sorozatra, ami megszerettette velem a kort, a vidéket, az embereket, ennek ez egésznek az összeállását.

A könyv történetét tekintve 1816-ban kezdődik, Angliában. Azon belül is egy olyan nemesi származású családról szól, akiknek egy családi tragédia miatt szét kellett szakadniuk. A család elvesztette egy édesanyát, egy szerető feleséget, aminek következtében a férj bánatában elutazott külföldre, a két ikerlány pedig elszakadt egymástól. Marianne a nagymamájához került, Cecily pedig egy teljesen másik családhoz. Hatalmas az öröm, amikor Cecily meghívja testvérét Edenbrooke-ba, hogy töltsön ott pár hetet, pihenjenek és legyenek együtt. Azonban elég gyorsan rá kell jönnie Marianne-nek, hogy nem is lesz olyan felhőtlen a pihenés, mint ahogy azt ő gondolta.

Miért is tetszett?

Több dolog is magával ragadott a műben, ami miatt nagyon élveztem és szinte egy ültő helyemben olvastam végig. Ilyen volt Marianne és Philip karaktere, Edenbrooke gyönyörű leírása, maga a cselekmény.

A karakterek:

Marianne egy - bevallása szerint - nem túl szép lány, legalábbis szépsége elhalványodik testvére, Cecily szépsége mellett. Viszont rettentő okos, intelligens, kicsit visszahúzódó. Sokkal kevesebbre tartja magát, mint amennyit egyébként ér. Cecily, a testvére ezzel szemben nagyon is tisztában van vele, hogy ő gyönyörű. Könnyedén elcsábít bármilyen férfit (majdnem), bárkit az ujjai köré teker. Számára sokkal fontosabb a társadalmi megítélés mint testvérének. Philip egy gazdag család feje (apja és legidősebb bátyja elhunytak), akinek kezd elege lenni abból, hogy anyja és testvére folyamatosan rá akarja tukmálni valamelyik család lány tagját, mondván, hogy meg kellene házasodnia. Ebben a helyzetben az sem segít, hogy kéretlenül is betoppannak hölgyvendégek, akik természetesen Philip figyelmére szomjaznak. Dönt. Elszökik otthonról, mikor megtudja, hogy már megint hölgyek érkeznek a kastélyba.

A cselekmény:

Philip tehát szökik, mert elege van az udvariassági körökből, nem akar több vendéget istápolni, főleg, hogy tudja, mindenki azért jön, hogy feleségül vegye. Éjszakára azonban egy fogadóban száll meg, ahol váratlan esemény történik. Egy csapzott, sáros, fáradt hölgy rohan be a fogadóba és kér segítséget. Philip hárít, mondván, hogy ő nem a fogadós. A lány reakciója mindenkit megdöbbent. Imádom! Az emberek cselekedeteiből süt az elegancia, az angolság, mégis van bennük valami emberközeliség. Valami, ami miatt imádni lehet őket. Kis esetlenség, bizonytalanság, ami a cselekmény során minden cselekedetnél megmutatkozik.

Edenbrooke:

A hely, ahova bármikor elmennék és haza se jönnék. Egy gyönyörű kastély, hatalmas, felfedezésre váró birtokkal. Erdővel, folyóval, édes kis kőhidakkal, ösvényekkel, gyümölcsössel. A legszerethetőbb hely, amiről eddig olvastam. Nem csoda hát, hogy Marianne és az édesanyja is beleszeretett ebben a helybe.

Akkor is tudom ajánlani a könyvet, ha eddig nem szeretted volna a szerelmes regényeket. Engem behálózott ez a kor, ez a világ. Ugyanúgy, ahogy Julianne Donaldson, az írónő, én is rossz helyre és rossz korba születtem, nagyon azt érzem.

Az Edenbrooke mellé még érdemes elolvasni az Edenbrooke örököse című mini könyvet, ami még tökéletesebb képet az Philip karaktere felől és egy másik megvilágításból is láthatjuk a történetet.

Ha szeretnél még olvasni tőlem:

Nem boci!

Így mondj nemet egy feladatra!

Női kémek az első világháború alatt? Igen!

Elérhetőségek:

E-mail: bettipuskas.blog@gmail.com

Facebook: https://www.facebook.com/bettiszerint/

Instagram: https://www.instagram.com/puskas.bettina/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/pusbetaa/

Moly: https://moly.hu/tagok/puskas_bettina

Tartalom:

Képek: Saját, felhasználása engedélyhez kötött