Már érlelődött bennem egy ideje ennek az útnak az ötlete, de csak az elmúlt néhány napban sikerült kiválasztanom azt a repülőgépet, amelyikben a következő pár hónapot tölteni fogom. Sokáig vaciláltam, sok szempontot mérlegeltem. A kiszemeltnek megfelelő navigációval, hatótávolsággal és hellyel kell rendelkeznie. Lehetőleg kétmotoros legyen, hiszen hosszabb szakaszokat tervezek megtenni az óceán felett. Ezzel együtt se legyen túl torkos, de ne is cammogjon. Mindenképp legyen benne legalább heading tartására képes autopilot. Valamint legkevesebb két heti tiszta ruhát kell magammal vinnem, emellett egy rakás egyéb felszerelést (hamarosan kitérek rájuk), szóval a kisebb, kétszemélyes gépek egyből kiestek.

Sokáig a Beech Baron G58 tűnt megfelelő választásnak, egy közeli klubtól el is hozhattam volna huzamosabb időre egyet. Ezzel a géppel nekem egyetlen problémám van csupán: mégpedig hogy túl modern. A gyárilag beépített Garmin G-1000 gyakorlatilag egy (kettő) színes televízióvá varázsolja a pilótafülkét, és persze gond nélkül el lehet vele találni A-ból B-be (és nyilván ez a cél), de valahogy számomra pont a kaland ízét veszi el. Ráadásul a hat személyes kabin a gyönyörű bőrülésekkel és fantasztikus kárpitozással baromira steril, túlontúl elegáns érzetet kelt. Valahogy életszerűtlen hogy egy esőáztatta vagy hóborította kanadai reptéren a szétázott cuccom csak bedobálom a kabinba, sáros bakanccsal bekászálódom a pilótaülésbe és... nem, ez a gép nem rám vár.

Néhány hete szóltak, hogy épp most érkezett egy osztrák repülőklubhoz egy kis Piper PA 44-es Seminole. Ezt a gépet eredetileg az Egyesült Államoban lajstromozták, az N239AT jelzést viselte a közelmúltig. Aztán megvette egy brit repülőiskola, áthajózták a szigetországba, átlajstromozták, és G-TAKI lajstromjellel repült a továbbiakban. Azaz csak repült volna, mert hamarosan ismét gazdát cserélt és osztrák tulajdonba került. Szinte a szomszédban, egy Bécs melletti kis sportrepülőtéren lelt otthonra. Ők viszont még nem vették nyilvántartásba, így a korábbi brit lajstrom virít az oldalán. Hát nézzük csak meg közelebbről ezt a kis indiánt!

― Budaörsön vettem át a PA-44-est

A Piperre jellemző, hogy rendre indián törzsek neveit adja a gépeinek. Apache, Navajo, Cherokee és sok egyéb mellett Seminole. A Szeminolok annak idején Floridában éltek, és bár nem volt túl népes törzs, annál harciasabbnak tartották őket. Még Jules Verne is kitért rájuk az Utazás a Holdba című könyvében.

Nos, a kis PA-44-es a legkevésbé sem mondható harciasnak. A kecses, de konzervatív forma kifejezetten jóindulatú, könnyen vezethető gépet takar, emiatt különösen kedvelt a repülőiskolák körében. A két egymással szemben forgó, kéttollú légcsavar semleges viselkedést sugall. Sebességben mindenesetre nem fog túlságosan elkényeztetni, a 130 csomó körüli utazósebesség azért remélem elegendő lesz.

Az elmúlt napokban gőzerővel igyekeztem megszokni a Seminole-t, típusvizsgát kellett tennem, na és pár óra oktatóval repülés is várt rám. Ez a kis indián hagyományos analóg műszerezettségével - még a Garmin GNS530-as navival együtt is - régebbi hatást kelt mint amilyen valójában. Ezt a példányt valamikor a 2000-es évek elején gyártották, de amíg nem néztem utána, lefogadtam volna hogy legalább húsz évvel korábban. A formavilág, a kapcsolók, az ülések kialakítása, az anyaghasználat mind-mind retró a javából. Hát mit mondjak - egyből beleszerettem.

― Táncolunk?

A gép fel van szerelve az alapvető műszerrepüléshez szükséges rendszerekkel. Ahol nem fogok tudni a látvarepülés szabályai szerint repülni, ott a kissé oldschool, de annál megbízhatóbban működő rádiónavigációt fogom használni. Ezen felül a GNS-530-as segít majd az iránytartásban ott is, ahol már egy árva középhullámú irányadót sem fogok találni - úton Izland, illetve Kanada felé.

A repülőgép tehát adott, az útvonal hellyel-közzel kész van (legalábbis az első fele). A szükséges engedélyekkel ez esetben nem lesz gond, úgyhogy már csupán a felszerelést kell összeszedni, amit vinni fogok magammal. Bár úgy tervezem hogy ahol csak lehet reptér környéki motelben vagy szállodában fogok aludni, mégis úgy készülök mintha túlélőtúrára indulnék. Ki tudja mi vár rám, sokszor igazán elhagyatott vidéken fogok tábort verni éjszakára. Szóval szép hosszú lista lesz - megpróbálom összeszedni, mi minden kerül a fedélzetre.

― A csomagok berakodása közben leszakadt az ég

• Megfelelő ruházat, tiszta ruha és fehérnemű két hétre előre. Nem lesz minden reptéren alkalmam mosodába menni, így előre kell gondolkodnom.
• Sportruházat, sportcipő - a futásról a túra alatt sem fogok lemondani.
• Túrabakancs, plusz megfelelően kényelmes cipő(k) a fedélzeti viselethez.
• Viharkabát, sapka, sál, kesztyű, szemüveg. Remélem nem lesz rájuk szükség, de inkább legyen velem.
• Egy apró sátor, felfújható matraccal, hálózsákkal és három pokróccal. Terveim szerint szintén csak a holtsúlyt gyarapítja.
• Tartalék mobil, egy tablet, három power bank, egy napelemes töltő, kábelek, egy hagyományos tájoló (ez vajon minek), és egy iránytű. A reptéren a kezembe nyomtak pár jelzőrakétát is.
• Babkonzerv (nem röhög), némi instant kaja, két karton ásványvíz. Ja igen, sörnyitó. És még egy tartalék sörnyitó - bár egy vérbeli pilóta könnyedén talál a gépén olyan részt amellyel bármilyen sört ki lehet nyitni. Jut eszembe, nem is sörözök. Na mindegy, azért csak elraktam.
• Térképek, VFR és megközelítési chartok egyaránt. Bár amit csak lehet a tableten tárolok, azért csak akkor vagyok igazán nyugodt ha papír alapon is a kezem ügyében vannak.
• Távcső, zseblámpa (3x), svájci bicska, kötél, gumipók, pár erős szatyor.
• Egy vadásztőr, és egy békebeli MHSz Legénységi Evőkészlet (kanálgép), csak az érzés miatt.
• Törölköző, szappan, borotva és egyebek, amik a mobil fürdőszoba részei.
• Bár szinte soha nem szedek semmit, pár alapvető gyógyszert is elraktam, ha netán kéne. Meg a gép saját elsősegélydoboza mellett viszek egy saját kötszeres csomagot is.
• És végül: Rubik kocka. De, ez kell.

Még jó hogy egyedül megyek, így is bőven cuccoltam a csomagtéren kívül a második üléssorba is. (Erre majd figyelni kell a súlypontszámításkor.) Egy nagyobb utazótáskát és egy komolyabb és egy kisebb hátizsákot sikerült fullra megtölteni ezzel a rengeteg holmival - mégsem gondolom hogy felesleges lenne, elvégre hónapokra távol leszek, addig a pilótafülke lesz az otthonom.

― Mire végeztem, a nap is kisütött

Ahogy forgolódtam a Tököli Repülőtéren a Seminole körül miközben behajóztam a fentieket, az egyik pilóta megjegyezte, "öcsém olyan mintha indiántáncot lejtenél körülötte." És tényleg, mindenesetre sikeres volt mert alaposan leszakadt közben az ég. Nos, a táncnak vége, az indián és én is készen állunk a kalandra. Induljunk már!