Egy amerikai hittérítő Erdélyben, 1869-ben
2020. október 21. írta: Promenade

Egy amerikai hittérítő Erdélyben, 1869-ben

Charles Dall amerikai misszionárius Indiából hazafelé tartva látogatott el Erdélybe. Vad bennszülöttekre és sárból tapasztott kunyhókra számított, ehelyett művelt, európéer társasági életet talált. Végül életre szóló barátságot kötött az erdélyiekkel, akiknek fényképeit is megőrizte. A kis portrésorozat nemrégiben az én gyűjteményembe került.
 

1868 májusában messziről jött, tiszteletreméltó látogató érkezett Kolozsvárra. Charles Dall tiszteletes, az amerikai unitárius egyház kalkuttai missziójának vezetője épp Indiából Bostonba tartott, és úgy gondolta, útbaejti Kolozsvárt, hogy részt vegyen az erdélyi unitárius egyház fennállásának 300. évfordulójára rendezett emlékünnepségen. Ám némi félreértés folytán majd’ négy hónappal a tordai ünnepség előtt érkezett, és így felbukkanása meglehetősen váratlanul is érte erdélyi hittestvéreit. Ám ha már így alakult, Dall nem esett kétségbe (aligha lehetett volna sikeres hittérítő Indiában, ha amolyan kétségbeesős fajta lett volna), és a kolozsvári unitáriusok két Londont megjárt személyisége (Benczédi Gergely és Simén Domokos) kalauzolásával alaposan bejárta Kolozsvárt, Tordát és Torockót. Meglátogatta a környék nevezetes angol lakóját, John Paget-t is. Látogatása végén pedig kétórás, nagyívű előadásban osztotta meg a kolozsvári társasággal indiai tapasztalatait és az erdélyi látogatása idején született gondolatait.

A helyiek nem kis meglepetésére előadásában megvallotta:

ideérkezése előtt úgy képzelte: Kolozsvár sárból rakott kunyhókból áll, amelyeket félvad emberek laknak. Ám ittléte alatt megbizonyosodott felőle, hogy „oly mívelt közönségünk van, mint akár Bostonnak vagy Londonnak”.

 

És hogy ez több volt üres udvariassági fordulatnál, ékesen bizonyítja, hogy Dall tiszteletes élete hátralévő két évtizedében mindvégig különleges figyelemmel kísérte Erdély sorsát, közbenjárt Amerikában a kapcsolatok fejlesztése érdekében, és kiterjedt levelezést folytatott kolozsvári barátaival. Mi több, Erdély iránti szeretete vezette arra is, hogy elzarándokoljon Kőrösi Csoma Sándor sírjához, és arról egy ott nőtt virágot küldjön Kolozsvárra.

Charles Dall volt az első prominens amerikai unitárius személyiség, aki Erdélyben járt, és az egyháztörténészek ezt az utazást számítják a két ország unitáriusai közötti intézményes együttműködés kezdetének. Ennek megfelelően az 1868. évi kolozsvári látogatás meglehetősen jól dokumentált: a korabeli magyar lapok kimerítően beszámoltak róla, és maga Dall is publikálta úti feljegyzéseit az amerikai unitáriusok lapjában. Jóval kevesebb hírverés övezte, hogy Dall 1869 augusztusában – Indiába való visszautazása közben – újabb látogatást tett Kolozsvárott. Ennek a második látogatásnak emlékét őrzi öt, akkurátus jegyzetekkel ellátott fénykép, amelyek nemrég a gyűjteményembe kerültek. (Dall egyébként már az előző évi látogatásáról is vendéglátói fényképeivel tért haza, de azokat a képeket a bostoni unitárius központnak adományozta.) 

* * * 

Az első kép Brassai Sámuelt (1800–1897), a korabeli kolozsvári szellemi élet legnagyobb tekintélyű alakját, az „utolsó erdélyi polihisztort” ábrázolja. Brassai éppoly otthonosan mozgott a nyelvészet vagy a növénytan terén, mint a matematikában és a zenében. Tizenkét éven át tanított a kolozsvári unitárius főiskolán, majd az Erdélyi Múzeum első igazgatója lett. Múzeumigazgatói lakásában kereste fel őt Charles Dall is, a fénykép hátoldalára írt jegyzete szerint 1869. augusztus 10.-én. 

dall1-06.jpg

Brassai tizenkét nyelvet ismert, így természetesen angolul is tudott: 1871-ben az unitáriusok londoni világkongresszusán is angol nyelven mondott beszédet. Nem okozott neki tehát gondot, hogy az illusztris vendéggel társalogjon. Hogy konkrétan miről beszélgettek, nem tudhatjuk, mindenesetre valószínű, hogy Indiáról is esett közöttük szó, hiszen Brassai élénken érdeklődött a szanszkrit nyelv és irodalom iránt.

A fényképet, amelyet Brassai az amerikai tiszteletesnek adott, Veress Ferenc (1832–1916), a 19. századi erdélyi fotográfia atyamestere készítette 1865 körül.¹ Veress a maga szakmáján belül éppoly tekintélyes személyiség volt, mint Brassai a tudományok terén: számtalan technológiai újítással igyekezett előmozdítani a fényképezés fejlődését, kiadta és szerkesztette az első komoly magyar nyelvű fényképészeti szaklapot, és kezdeményezte egy fotográfiai múzeum létrehozását is. Brassai nemcsak fényképeszkedni járt Veresshez, szoros barátság is fűzte hozzá; sőt, később éveken át a fényképész kertjében álló, régi műteremházban lakott.

* * *

dall2-05.jpg

Charles Dall egy nappal a Brassainál tett látogatása előtt, augusztus 9.-én kereste fel az erdélyi unitárius püspök, Kriza János (1818–1875) otthonát. Krizára elsősorban úttörő népköltés-gyűjtői munkássága okán emlékezik az utókor. Az amerikai vendég már előző évben is találkozott vele, ám Kriza sajnos csak olvasott, de nem beszélt angolul, így aztán eszmecseréjük korlátozott maradt. A „magas, fekete szemű püspök”, aki élénken érdeklődött a hinduk iránt, bemutatta viszont Dallnak leányát, Lenkát. Kriza Lenka² (1856–1890) jó benyomást tehetett az amerikai hittérítőre, mivel az szokatlanul részletes jegyzetet írt a leány képmásának hátoldalára. Feljegyezte korát (tizenhárom éves volt ekkor), illetve hogy ő a püspök egyetlen leánya, két fiútestvére mellett.

Érdekesség, hogy Lenka később ahhoz a Kovács Jánoshoz (1846–1905) ment feleségül, aki az 1870-es és ’80-as években Dall legfontosabb kolozsvári kapcsolata lett: Dall neki küldte el a Kőrösi Csoma sírján termett virágot is. Dall látogatása idején Kovács még csak az unitárius kollégium diákja volt, de azután Londonban tanult tovább, hazatérve pedig az unitárius kollégium igazgatója, illetve a kolozsvári egyetemen az angol nyelv tanára lett. Bár Dall 1869 után már nem látogatott el újra Kolozsvárra, Angliában és Amerikában több alkalommal találkozott személyesen is Kováccsal.

dall3-04.jpg

Kriza Lenka nemcsak a maga fényképével ajándékozta meg Dallt, hanem egyik bátyja, Kriza Gyula (1843–1891) képmásával is. Gyula hivatalnoki pályát választott, de ideje nagy részét annak szentelte, hogy megírja apja életrajzát és rendezze irathagyatékát; sajnos végül egyik feladatot sem sikerült bevégeznie.

A Kriza-gyerekek képmásai ugyancsak a már említett Veress Ferenc művei. A képek cégjelzése ambíciózus módon nemcsak fényképészetként, hanem országos múzeumként is hirdeti magát, noha ez az országos múzeum inkább csak Veress álmaiban létezett. Veress 1862 óta számos alkalommal próbálta – mindhiába – valóra váltani ezt az álmot: az ország fényképészeinek összefogásával elkészíteni és összegyűjteni a kor nevezetes személyeinek portréit, illetve az ország pusztuló műemlékeinek képeit. Amikor Brassai kinevezte őt a kolozsvári múzeum hivatalos fényképészének, úgy érezhette, az álom ennek az intézménynek az égisze alatt megvalósítható: ekkortájt készítette az új, nagyralátó cégtáblát is. Ám a kezdeményezés azután szép csendben elhalt, mint annyi más hasonló álom.

* * *

dall4-03.jpg

Kovács Sándor disszertációjából tudjuk, hogy Charles Dall 1869-es látogatásakor néhány napi kolozsvári tartózkodás után Előpatakra ment, hogy Simén Domokossal találkozzon. Az ő társaságában látogatott el Árkosra 1869. augusztus 22.-én.

A kis erdélyi portrésorozat utolsó két darabja az árkosi látogatás emlékét őrzi. Az első képmás Kiss Mihály (1809–1889) helyi unitárius esperest, Brassai Sámuel unokafivérét ábrázolja: ez a kép a sorozat kulcsa, hiszen egyedül ennek a hátoldali ajánlásában szerepel név szerint Charles Dall. Kiss Mihály neve a folkloristák körében ma is jól ismert: ő volt Kriza János legfőbb segítőtársa a népköltés- és népmesegyűjtői munkásságában. Ám nem csak ebben a munkában voltak társak: Kiss volt Kriza legfontosabb, legbensőségesebb barátja, ifjúkoruktól a püspök haláláig minden gondjukat és gondolatukat egymással beszélték át. Minden bizonnyal az amerikai hittérítő is Kriza unszolására kereste fel az árkosi tudós lelkészt a lenyűgöző, középkori eredetű templomvárban.

Kiss Mihály fényképét Décsey Ede (1831–1908) készítette. A nyughatatlan szellemű fotográfus – aradi és kolozsvári pályakezdés után – ekkoriban épp Brassóban tartotta állandó lakását, de szinte sohasem ült otthon: szünetelenül úton volt, vándorfényképészként járta Erdély és az akkori Románia településeit. Kiss Mihály fényképének hátoldalán sem szerepel városnév, azaz minden bizonnyal ez a kép is Décsey utazó műtermében készült – talán Árkoson, vagy akár Sepsziszentgyörgyön, ahová Kiss Mihály még halála napján, nyolcvanévesen is gyalog sétált át. Décsey később Pesten, Nagyváradon, majd Nagykanizsán, végül pedig Keszthelyen tartotta állandó műtermét, de a kalandozásokat élete végéig sem hagyta abba.

* * *

dall5-03.jpg

Az utolsó kép ugyancsak Árkosról származik: Veress György (1809–1883) ügyvéd, az árkosi unitárius egyház világi gondnoka látható rajta. Fiatalabb korában sikeres ügyvédi praxist vitt Brassóban, de ezután visszavonult Árkosra. Jómódú ember volt, ám önzetlen és buzgó egyházfi. Bármire is gyűjtöttek pénzt az egyházközségben, Veress mindig elől járt az adakozásban: az árkosi községi iskolát szinte egymaga hozta létre és tartotta fenn. Természetes, hogy az amerikai látogatót is ő látta vendégül, pedig nem egyedül érkezett: Dallnak a fotó hátoldalára írt jegyzete szerint elkísérte őt „Ürmösi asszony, Simén professzor és mások” is.

Veress György nem otthon, Erdélyben készíttette el képmását, hanem az egyik legrangosabb pesti műteremben, Gévay Bélánál; minden bizonnyal egy üzleti útja alkalmával tért be a Dorottya utcai stúdióba. Gévay Béla (1841–1909) Bécs leghíresebb fényképészműtermében, Angerernél tanulta ki a szakmát, majd egykori főnöke anyagi segítségével 1863-ban átvette Pesky Ede pesti, Váci utcai műtermét. 1865-ig „Pesky és Gévay”, 1865-ben egy rövid ideig „Angerer és Gévay” név alatt dolgozott, végül 1866-tól már csak a saját neve állt a cégtáblán. 1867-ben költözött át a Dorottya utcában újonnan épített, nagyszabású, emeletes műteremházba, ahol egészen 1879-ig dolgozott, amikor is néhány rossz befektetés miatt csődbe ment. Klösz György színrelépése előtt Gévay volt a turistáknak árusított budapesti városképek piacának királya is. A csőd után egy ideig vándorfényképészként járta az országot, végül pedig Szegeden kezdett új életet.

* * *

Charles Dall árkosi látogatása végeztével továbbindult, és Brassón keresztül folytatta útját Kalkutta felé. Erdélybe ezután már nem látogatott el újra, ám 1886-ban bekövetkezett haláláig megmaradt a magyar unitáriusok őszinte barátjának és szószólójának az amerikai egyházi közösségben.

 

Tetszett a cikk? Szeretne értesítést kapni az új posztokról?

Kövessen a Facebookon: https://www.facebook.com/promenadefoto/

Ossza meg ismerőseivel is a cikket: Megosztás

 

(A cikk megírásában nagy segítséget nyújtottak az Arcanum Digitális Tudománytár és a Hungaricana Közgyűjteményi Portál adatbázisai.)

¹ A megegyező öltözet alapján a kép ugyanabban az ülésben készült, mint az a felvétel, amely a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak képmásait tartalmazó, 1865-ben készült díszalbumban található. Az albumot Schrecker Ignác pesti fényképész állította össze, és nagyrészt az ő saját felvételeit tartalmazza, de – ahogy az a hasonló albumok esetében szokás volt – a Pesttől távol élő tudósok a helyi fényképészük által készített képmást is beküldhették. 

² Lánykorában sokszor – itt, a fotó hátoldalán is – a hagyományosabb „Lenke” alakban írták a nevét, de felnőttkorában mindig a „Lenka” alakot használta.

A bejegyzés trackback címe:

https://promenadecollection.blog.hu/api/trackback/id/tr9916248620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az apokalipszis lovasa 2020.10.23. 18:27:19

"A helyiek nem kis meglepetésére előadásában megvallotta, hogy ideérkezése előtt úgy képzelte: Kolozsvár sárból rakott kunyhókból áll, amelyeket félvad emberek laknak. "

Egyes mai politikai szereplők még most is így képzelnek el mindent, ami nem a nagykörúton belül van.
süti beállítások módosítása