Egy futballközhelyet biztosan megtanultak a kispesti ifisták vasárnap

A közhelyekben az a jó, hogy - mivel ugye közhelyek - általában igazak, még ha sokszor kellemetlen, vagy már-már szinten aluli kimondani a nagy igazságot: mint például azt, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Pedig!

Október közepén a napsütést meg kell becsülni, főleg, ha 15 fok társul hozzá. Szombaton túráztam egy jót Nógrádban, de a kiránduláshoz megivott talán túl sok hangulatjavító és az izomláz sem szegte kedvem attól, hogy vasárnap is kiélvezzem a jó időt - ezúttal úgy, hogy a délelőtt 11-kor kezdődő Honvéd II–ESMTK meccsre biciklivel mentem át Óbudáról. Jó pár érvem volt a délelőtti program mellett: öt hónapja nem jártam NB III-as meccsen, új pályát avatok, az ellenfél szurkolói között is akad ismerős, a Liza kapuját pedig a Kerület-közönségkedvenc Jeszenszky védi - a Kerület fellépése ugye vasárnapról hétfőre került.

Hiába sikerült éppen a kezdésre átérnem Kispest déli részére, csak lemaradtam az első gólról: jó öt-hat percet vesztettem azzal, hogy pénztárca (és így bármilyen irat) nélkül keltem útra, ezért a telefonomon kellett bemutatnom a védettségit (persze ehhez új ügyfélkapus jelszó is kellett, mert nem emlékeztem a régire), a sörre és a teára (tényleg elég volt egy sör a szombat után) pedig meg kellett hívatnom magam (500 forint a dobozos Heineken amúgy, 50 forinttal olcsóbban van Borsodi is, de minek) - ezek mellett még a szeku jóindulatára is szükségem volt, akik eltekintettek a fényképes igazolványtól, elhitték, hogy tényleg a saját védettségimet mutatom be a telefonomon, és be tudom mondani a személyim számát fejből is. Legalább beugrót nem kellett fizetni, bár ezt a második csapatok esetében elvártam, megszoktam.

A büféből kb. a 15. percre értünk fel a lelátóra, a 13. percben szerezte meg a vezetést az MFA. A hosszú lelátón pár tucat néző összegyűlt, köztük erzsébetiek is, de ők a túlsó végen foglaltak helyet. Innen is üdvözlöm őket, a szünetben sajnos hiába mentem át, az ismerősöket nem találtam meg, a meccs alatt meg maradtam a kispesti társaságban.

Az első játékrészben már-már nyomasztó fölényben fociztak a kispesti ifisták (kiegészítve Kamberrel), ám vagy Jeszy védett többször is hatalmasat, vagy túljátszották a helyzetet a fiatalok. 4–0 helyett így 1–0 maradt az állás a szünetre, a Liza az első játékrészben semmit nem mutatott.

A sporttelep amúgy nem túl izgalmas, több műfűves pályából, az akadémia központjából, és egy hosszú, két oldalra néző lelátóból áll. Persze meg kell becsülni minden alkalmat, amikor egy eddig még nem látott budapesti pályára jutok ki, ráadásul a "lajosmizsei expressz" és a környező erdő egészen békés hangulatot kölcsönöz a helynek, csak jobbra nézve, a Havanna-lakótelep szélének látványa nyugtat meg, hogy tényleg Budapesten vagyunk még.

A második félidőben sokkal jobban szórakoztam, és nem csak az eredmény alakulása miatt - bár nyilván az is kellett hozzá. Már az első 45 percben is érezhető volt némi feszültség a pályán, majd az 59. percben Lucz egy remek fejessel egyenlített. Innentől kezdve több összeszólalkozást, kisebb acsarkodást figyelhettünk meg a pályán, sőt, az erzsébetiek felől néha igen erős beszólásokat is lehetett hallani a lelátóról is - főleg akkor, amikor egy sérülésnél nem rúgták ki a labdát a hazaiak, majd a bíró még be is fújt egy szabálytalanságot a Honvédnak.

Ebben a félidőben védett előttünk Jeszy, akitől nem áll távol, hogy egy feszült meccsen kivegye a részét az események sűrűjéből: egy ízben egy ívelés után tizenegyest reklamált az MFA egyik játékosa, a nyilvánvaló színlelés miatt a derék kapus fel is kérdezte a támadót, aki viszont nem hagyta magát. Ekkor nem tudtam megállni a bekiabálásokat, de sajnos utólag kiderült, nem jutott el odáig a biztatásom a további csörtére, túl nagy volt ehhez a hangzavar a pályán. 

1–1 után egyre inkább a Liza veszélyeztetett, érthetetlen módon visszaesett az MFA, pedig a fiatalok mellett az NB I-ben is szereplő Gale is lehetőséget kapott. A 79. percben egy gyors támadás végén ismét Lucz köszönt be, a hosszabbítással hátralévő 15 percet pedig szépen kivédekezte az ESMTK, sőt, egy-egy kontrával le is zárhatta volna a meccset. 2–1-es erzsébeti sikert hozott a találkozó, ezzel a Honvéd II. a hatodik, az ESMTK a kilencedik a tabellán tizenkét kör után, két pont van a két klub között. Igazi nyugodt, középmezőnyös, ha úgy tetszik, langyos szezon vár mindkét együttesre, sem a dobogóval/feljutással, sem a kieséssel nem kell foglalkozniuk - hacsak nem jön egy összeomlás.

Ez a meccs is megerősített abban, hogy a következő olyan alkalommal, amikor sem a Kerület meccse, sem valami egyéb dolgom nem ütközik a Liza hazai fellépésével, ki kell látogatnom Pesterzsébetre, hiányzik az a közeg. Elnézve a menetrendet, erre tavaszig várnom kell - bár megörvendeztethet az MLSZ egy hasonló húzásal, mint most, és beteheti hétfőre a Kerületke valamelyik meccsét a tévé kedvéért.