2022. jan 19.

Petőfi 200

írta: demeter_anna
Petőfi 200

Beszélgetés Borbás Andrea társkurátorral

Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a nagyívű fejlesztések és közművelődési programok mellett a muzeológia legkorszerűbb kihívásainak is megfelelő, látványos és izgalmas megoldásokkal a PIM állandó kiállítása is megújul. Petőfi 200 sorozatunkban szeretnénk bemutatni mindazokat a kollégákat és szakembereket, akik a háttérben kitartóan tevékenykedve igazán méltóvá teszik a bicentenáriumi emlékévet. Ezúttal Borbás Andrea főmuzeológussal beszélgettünk.

ke_pernyo_foto_2022-01-18_11_27_36.png

Brückner János: Petőfi Sándor arcképe  (PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

A kiállításról annyit talán előzetesen elárulhatunk, hogy a sokrétű Petőfi-életművet különböző topikok, szimbólumok segítségével mutatjátok majd be a reformkor egészére kiterjedően. Tehát nem egy klasszikus, kronologikus tárlatra számíthatnak a látogatók. Hogyan kapcsolódtál be a folyamatokba? 

A Kézirattár részéről társultam a tervezésbe Kalla Zsuzsa gyűjteményi főigazgató-helyettes, a kiállítás kurátorának kérésére. Mivel korábban nem foglalkoztam részletekbe menően a korszakkal, így először műtárgyleírásokat kezdtem el készíteni. Nemcsak az egyes versek keletkezéstörténetét vizsgáltam, hanem a gyűjteményünkbe kerülésük útját is igyekeztem felgöngyölíteni. Az említett összetett életmű megértését, feldolgozását segítő szimbólumokhoz kapcsolódóan pedig a vizsgált információk segítségével ajánlottam a tárlat különböző tereihez illeszkedő szövegeket, verseket. Bár még javában zajlanak a folyamatok és a műtárgyak elosztása is alakulóban van, úgy tervezzük, hogy az első szoba érzékelteti majd leginkább az életrajzi hátteret. Itt a későbbiek során helyet kap egy tárló is, rengeteg kézirattal. Az ezt következő termekhez már témaspecifikusan, a költőhöz kapcsolódó jelképek segítségével válogatjuk a verseket.

Érdekes lehet megfigyelni, tematizálni, hogyan és mit árult el magáról a költő szövegei segítségével. Most, hogy behatóan tanulmányoztad a korszakot és az életművet, formálódott esetleg az eddig benned élő Petőfi-kép? 

Az adatvizualizációhoz szükséges információk kigyűjtése kifejezetten izgalmas folyamat volt: részletesen utánajártunk, melyik versét hol, vagy éppen milyen körülmények között jegyezhette le Petőfi. Egészen megdöbbentő a mai tudásunkkal látni és feltérképezni, hogy – lehetőségeihez mérten persze – mennyit utazott és mindeközben milyen nagy mennyiségű írása keletkezett. A verseit vizsgálva az is szembetűnik, hogy bár Petőfit rövid élete során rengeteg embert próbáló tapasztalat érte, a humorát valahogy sosem veszítette el.

Emellett szívmelengető élmény volt a családi líra egyedi hangulatát, a szövegek háttértörténetét közelebbről is megismerni. A Dunavecsén lejegyzett Füstbement tervtől (először Hiú terv címmel jelent meg) datálható írásoknak kifejezetten elgondolkodtató, különös hangulatuk van, amihez érdemes kicsit jobban tanulmányozni a költő személyét.

hiu_terv.jpg

Hiú terv - később Füstbement terv (PIM Kézirattár)

Nagyon szép példa erre A vén zászlótartó is, amelyben a költő az édesapjának állít emléket: 

Édesapám, én voltam tenéked
Ekkoráig a te büszkeséged;
Fordult a sor, megfordult végképen,
Te vagy mostan az én büszkeségem.”

avenzaszlotarto.jpg

A vén zászlótartó (PIM Kézirattár)

Fontos megjegyezni azt is, hogy a költő vándorszínész évei alatt, a szülői tilalmakra és a baráti figyelmeztetésekre nem hallgatva, igen küzdelmes időszakon ment keresztül. Mint tudjuk, hosszú ideig nem is mert a családja szeme elé kerülni. Később számos, a színészi pályán ért megaláztatás után, már révbe ért költőként mert csak hazatérni. Egyébként e korszak kapcsolatai is izgalmas képi megjelenítést kapnak az adatvizualizáció és adatfizikalizáció  során. Mind a család, a barátok, szerelmek, a szerkesztőségi, majd pedig a katonaságban szerzett ismeretségek kategorizálva modellezik majd Petőfi útját – vagyis inkább folyamatos úton levését, vándorlását. Azonban az, hogy ezek összessége hogyan reprezentálódik a kiállításban, egyelőre maradjon titok.  

Ezek az izgalmas látványelemek a közvetíthetőség szempontjából is fontosak lehetnek majd, de talán a fiatalabb korosztály számára is megkönnyítik a bevonódást. Hogy látod, mennyire nehéz a ma emberének hitelesen és izgalmasan megjeleníteni a reformkor időszakát? 

Petőfi zsenialitása szerintem pontosan abban rejlik, hogy nemcsak saját kortársait szólította meg, hanem azóta is, folyamatosan mindannyiunkat. Ha már a humort említettem korábban: a költő nemcsak A helység kalapácsában szórakoztató. Egyéb, kevésbé ismert műveiben is megragadja a figyelmünket egy-egy megmosolyogtató szófordulat vagy hasonlat, ezekre pedig azt hiszem mindenki fogékony. Hogy más példával is éljek: nemrég jelent meg Szabó Borbála A János vitéz-kód című könyve, amelyben egy plusz szereplő történetbe ágyazásával segíti a megértést. A János vitéz generációs mese, örök darab, kicsik és nagyok egyaránt ismerik és szeretik. Tehát nem feltétlenül kronologikusan, minden apró információt elmagyarázva, sulykolva kell tálalnunk egy adott korszakot, csupán a megfelelő eszközökkel megismertetni azt. Részemről kifejezetten érdekes és izgalmas feladatnak tartom megmutatni, hogy ebbe az iszonyatosan rövid életműbe mennyi-mennyi minden belefért. A ma embere is érdeklődő, a mi feladatunk, hogy fenntartsuk a figyelmét. 

Pedig sokan csak legyintenek, hogy a közösségi média uralta „mai fiatalokat” már biztosan nem érdekli Petőfi kora.

Igen, de itt jön a képbe Petőfi „kapocs” szerepe. Mindannyian megküzdünk azokkal a problémákkal, amelyeket a költő hol teátrálisan, hol gyönyörűen, vagy mélységes fájdalommal tár elénk. A gyerekek szempontjából pedig gondoljunk csak bele, hány tantárgyhoz tudnánk társítani Petőfi személyét. Szinte az összeshez! Elsőként vegyük a nyelvtanulás példáját: mi lenne, ha mondjuk magyarórán ugyanúgy készítenének a tanulók Petőfi-szótárt, mint az angol, német, vagy a francia nyelv esetében? Így napi szinten vizsgálhatnának egy érdekes, régi költői „nyelvezetet” is. A Nemzeti dal kapcsán interaktív és mozgalmas történelemórát lehet tartani, hiszen a költőnek kulcsszerepe volt a március 15-i forradalomban is – természetesen nem a városi legendákban megjelenő alakjára gondolok. Az esti Bánk bán előadás mint esemény, vagy az Egressy Gáborral való barátság, tárgyi szinten a nyomdagép, a főkötő, amelyet Szendrey Júlia hímzett, és a különböző levélváltások olyan emlékek, amelyek segítségével élővé tehetjük a korszakot. A tantárgyakhoz visszakanyarodva pedig a Tisza, vagy az Alföld leírása szintén adja magát egy természetismeret-órához – akár térképeken megvizsgálva, akár festményekkel alátámasztva a költő sorait. 

Voltaképpen Petőfivel szinte mindent tudunk illusztrálni. Arról nem is beszélve, hogy káromkodásai mai szófordulatokként is megállnák a helyüket. Kéziratait vizsgálva feltűnik, a költő több helyen figyelmezteti is levelezőpartnereit, hogy házassága után legyenek kedvesek olyan hangnemben lejegyezni gondolataikat, hogy azokat a feleségének is meg tudja majd mutatni. Ezeket az életszakaszokat, a költő vándorlásának eseményeit szövegek és műtárgyak őrzik, a digitális megjelenítés pedig látványosan, izgalmasan megeleveníti a látogatók számára. Így abszolút nem kell attól tartanunk, hogy a huszonegyedik század szülötteit nem tudjuk lekötni. Sőt, a különböző terek végigjárása után, úgy gondolom, sokan visszatérnek majd külön-külön megvizsgálni egy adott korszakot.

A kiállítás összesen hat teret foglal magában. Az első a Petőfi Ház szellemiségét idézi eredeti, autográf kéziratokkal és korábban nem látott műtárgyakkal illusztrálva. Ezután olyan hívószavakkal találkozik majd a látogató, mint a kötelék, róna, rémek, vándor és áldozat, valamint az erő.

Így, e motívumok által vezetve barangolhatunk majd az élete célját kereső ifjú, a hazájához, nemzete értékeihez ragaszkodó férfi, végeredményben pedig a költő által bejárt életút során. 

A terek olykor szélsőségeket és víziókat hoznak majd elénk, máskor a szerelem és az otthon adta biztonság érzetét. Mindezeket a Noppa kreatív csapatának látványos designja támasztja alá, akik gondolván a tárlat intenzitására, különböző kreatív pihenőpontokat is terveznek a látogatók számára.

A műalkotások, installációk és vizuális impulzusok között mozgó látogató ugyanúgy vándorol tehát, ahogyan Petőfi is rótta személyes életének különböző szakaszait. Mi alapján választottátok ki a szimbolikus témacímeket? 

Ezek kifejező és leíró címek, jól átfogják az életművet. A témákhoz pedig a látvány is jól illeszkedik, a tárgyak történetét remekül kiegészíti. Nem csak számunkra lehet izgalmas megfigyelni, vajon milyen utat jár be egy műtárgy onnantól, hogy megírja a szerző, esetleg elküldi egy folyóirathoz, odáig hogy közgyűjteménybe kerül. Ugyanilyen érdekes a restaurálás kérdése, vagy épp a szövegekhez kapcsolódó legendák vizsgálata. Rengetegen másképp emlékeznek például egy-egy vers keletkezésére. Az őrült című verset van, aki szerint három egymás utáni éjszakán álmodta meg a költő, más úgy gondolja „hirtelen felindulásból” jegyezte le azokat. Hasonló a Dalaim keletkezéstörténete is. 

A terekhez szándékosan választottunk kevésbé ismert verseket, szövegrészleteket és csak az utolsó teremben jelenik meg a Nemzeti dal, hogy a látogatóknak mégis legyen egy ahaélménye.

nemzeti_dal.jpg

Nemzeti dal (PIM Kézirattár)

A bicentenárium előtti Petőfi-tárlat tíz éven keresztül, sőt a pandémia alatt is tudott újat mutatni a látogatóknak. Társkurátorként milyennek jósolnád az emlékévre készülő kiállítást? Ismét sikerül majd hosszú éveken át megragadni az emberek figyelmét?

A látványvilág egészen biztosan nagyon erős lesz, de igyekszünk ezzel egyensúlyban a klasszikus muzeológiát is érzékeltetni. Nekem a beszélgetés elején említett műtárgyleírások adták a legtöbbet. Petőfi nem tartozik a kutatási területemhez, így még rengeteg izgalmas feladatot rejt számomra. Nem tudtam például, hogy verseinek ilyen sokféle kézirata létezik, és ezek ilyen érdekes utakon és ennyi helyre kerültek az évek során. Sokszor eszembe jut, hogy jó lenne újra, mindet egymás mellé tenni és összehasonlítani... 

A végeredmény kérdéséhez Czékmány Anna múzeumpedagógus főosztályvezetőt idézném, mert tökéletesen rezonál az én gondolataimmal. Szerinte a látogatók „az egyik atomvillanástól jutnak majd a másikig”. Szóval, rendkívüli lesz! 

 

Demeter Anna

Szólj hozzá

interjú irodalom kiállítás múzeum gyűjtemény kézirat kulisszatitkok emlékév Petőfi Sándor PIM Petőfi Irodalmi Múzeum bicentenárium János vitéz irodalmi múzeum Kézirattár Kalla Zsuzsa Borbás Andrea Petőfi-kiállítás múzeumi munka Kiállításaink Petőfi 200